Ázsiai előképek

A közmondások az élet philosó­phiai tanításait és a köz élet bizonyos tapasztalásait adják elő.

Kálló, 2022. április 15. A katolikus templomtól indult keresztállító menet halad a Nógrád megyei Kálló községben a falu határában, a Versegi úton álló kereszthez avatására, elöl Baboss Csongor, a kereszt megalkotója (b2) nagypénteken, 2022. április 15-én, Jézus kereszthalálának napján. A keresztet Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelõs államtitkára avatta fel. Az õsszel egy baleset miatt kidõlt kereszt helyén felállított fakeresztre az ünnepség elõtt szögelték fel az úgynevezett pléhkrisztust. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

A közmondások az élet philosó­phiai tanításait és a köz élet bizonyos tapasztalásait adják elő – írja Bitnicz Lajos (1790–1871) szombathelyi római katolikus pap, matematikus, nyelvész, régész, majd így folytatja: „Már a nemzetek legrégibb írásaiban is elő fordulnak és a polgári társaság mind felsőbb, mind alsóbb osztályainál vannak. Némely asiai nemzeteknél az illy közmondások a tudományos erkölcs tanítás helyett szolgáltak: valamint ma is némellyek a köz népnél gyakrabban használtatván a személyek erkölcsi alapigazságait ki mutatják.” Kresznerics Ferenc (1766–1832) ugyancsak szombathelyi, majd alsósági katolikus pap, tanár, nyelvész hozzáteszi: „a közmondások […] különböző versek ritmusait viselik […] a nyelv kultúráját őrzik, századoknak hagyományai, műveltsége van bennök röviden kifejezve, a nyelv különös sajátosságait világosan mutatják”.

Két dolgot emelnék ki az idézetekből: a közmondások az „asiai” nemzeteknél a tudományos erkölcstanítás helyett szolgálnak, valamint: különböző versek ritmusait képviselik. Íme egy jellemző nyelvszokásunk, amely rejtetten mutat vissza Ázsiába. Bizonyságul bemutatok néhány példát Lao-ce könnyen megjegyezhető, aforisztikus formában megírt Tao-tö-king (Weöres Sándor nyomán: Tao Te King), azaz Az Út és Erény könyve című munkájából (a legújabb átiratot Halmai Tamás készítette 2021-ben, az idézetek tőle valók).

Az ázsiai (keleti) világlátás arra figyelmeztet, hogy ne gondolkodjunk kizárólagosságokban, hanem sokkal inkább átmenetekben: „Ha meglátod a szépet, / rútat is látni fogsz. / A jóra képest / megkísérti a rossz.” Mi ilyesmit mondanánk:
A jó és a rossz együtt jár, A szükséges rossz, Minden rosszban van valami jó. A Kelet így figyelmeztet: „Ami ellentét, / együtt lesz egy”. Ismerjük mi is: az ellentétek vonzzák egymást. Az éles ellentét különösen a szomszédok kapcsán káros: „Szomszéd országba / lássanak bár át, / hallják esztendőszámra / csak távolról a kutyák ugatását.” Nálunk: Jobb egy jó szomszéd sok rossz atyafinál, vagy a törökre utalva: Rossz szomszédság török átok. (Utóbbinál figyeljük a ritmust is!)

A Tao-tö-king is értekezik a szavakról. „Szépsége nem terem / a megbízható szónak. / A szép szavak sohasem / megbízhatóak.” A régi magyar közmondás: Szép a szava, de ördög az éha (szíve), vagy: Szép a szava, de ördög maga – megnyerően tud beszélni, de indulatai gonoszak. Igaz, nyugati hatásra a szónak nagyobb bizalmat adunk: Szavával szép az ember, Szép szó nyeri meg a szeretetet. A taoizmus alapállása: „A természetes a kevés beszéd.” Mit mond erre a magyar: Sok beszédnek sok az alja. (Újra figyeljük a ritmust!)

A keleti bölcsesség szerint a boldogság záloga: a szerénység: „Ha nincs dicséret: nincs viszály. / Ha nincs vagyon: rabolni sincs mit. / Ki kevesebb vágyainál, / béke vizére siklik.” Magyarul: Akinek lapos az erszénye, kevesebbel is beéri, Jobb valami, mint semmi. A szerénység együtt jár a mértékletességgel: „Ami mértéktelen és túlzó, / a bölcs elveti: rossz a túl jó.” Mit mondunk erre mi: elveszíti a mértéket, elveti a sulykot, nagy feneket kerít, nem ismer határt, szúnyogból elefántot csinál. És mi rímel arra, hogy „rossz a túl jó”? Elég volt a jóból! Ez már sok is a jóból!

És egy természeti kép, amely a megfontolt, lassú cselekvésre, bizonyos esetekben a passzivitásra figyelmeztet: „A víz a sziklánál erősebb. / Nemlétből jön az eredet. / Szavak nélkül okítják a bölcsek / nem-cselekvésre a keveseket.”

A természeti kép megvan a latinban: Gutta cavat lapidem, azaz szó szerint: a csepp kivájja a követ, de mi Ovidius nyomán így mondjuk: Lassú víz partot mos. A passzivitásra jellemző önképünket, a patópáloskodást idézhetnénk.

Borítókép: A katolikus templomtól indult keresztállító menet halad a Nógrád megyei Kálló községben a falu határában, a Versegi úton álló kereszthez avatására, elöl Baboss Csongor, a kereszt megalkotója (balra a második) nagypénteken, 2022. április 15-én, Jézus kereszthalálának napján. A keresztet Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára avatta fel. Az ősszel egy baleset miatt kidőlt kereszt helyén felállított fakeresztre az ünnepség előtt szögelték fel az úgynevezett pléhkrisztust (Fotó: MTI/Komka Péter)