– Súlyra is nehéz, ötszáz oldalas kötet a Dominus. Megírni is nehéz volt?
– Az összes regényem közül ez volt a legnehezebb és a leginkább időigényes, a kutatást és az írást is számolva. Az elsődleges történelmi források töredékesek és gyakran megbízhatatlanok. Az egyik legfontosabb forrás, a Historia Augusta (Császárok története) időnként teljességgel fikcióba fordul át, történészek köteteket írnak róla, és konferenciákon igyekeznek megállapítani, mi benne a valós és a valótlan. Ezért a kommentárokon és az elemzéseken is át kellett rágnom magamat. Constantinus esetében számos forrás keresztény szerzőktől származik, akik szentként próbálják bemutatni, ami nem könnyű olyasvalaki esetében, aki számos közeli rokonát meggyilkolta. Ahogy mondják, a történelmet a győztesek írják, a kutatónak viszont mindig szkeptikusnak kell lennie. A könyv ötszáz oldalán hatalmas időszakot kellett lefednem, és számos szereplőt vonultatok fel, valaha létezőket és kitaláltakat is. Ebből lélektani utazás épül fel, amely a pogány Rómával kezdődik és nagyon másutt, a keresztény Rómánál, a világ fővárosként már hanyatló Rómánál végződik. Számos technikai nehézségbe ütköztem, korábban nem is lettem volna képes megírni ilyen regényt.
– Részletekbe menően törekedett a történeti hűségre?
– A Dominus szinte minden apró részletéhez történeti források adják az alapot. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az igazság rendszerint érdekesebb, mint amit ki tudnék találni. Gondoljon arra, amikor Galénosz, az orvos mákléborogatást helyez fel, de hová is? – Marcus Aurelius császár hátsójára. Ez valóban megtörtént. Soha nem jutott volna eszembe ehhez fogható! A pogány Római Birodalom kereszténnyé átalakulása önmagában lenyűgöző, de kevéssé jól megértett történet, pedig sorsfordító volt a világ szempontjából. Ismeri a közmondásos áldást: „Élj nyugalmas időkben!”? Nos, a Dominus időszaka éppen ennek ellenkezője: Rómát ellenséges támadások, járványok, politikai káosz és egyéb problémák sújtották.