Fagyos légkör

Több mint két évtizede minden évben többtucatnyi külföldi tudós érkezik Oroszország távoli, a szibériai Kolima folyónál található tudományos állomására, hogy az északi-sarkvidéki környezetben zajló éghajlatváltozást tanulmányozza. Idén egyetlen külföldi sem ment a bázisra, ami az orosz–ukrán katonai konfliktus következménye.

Meyrin, 2013. november 27. A nagy hadronütköztetõ gyûrû, az LHC egyik detektora az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nemzetközi részecskefizikai kutatóközpontjában, a Genf közelében fekvõ Meyrinben 2013. november 26-án. (MTI/EPA/Adam Warzawa) Fotó: Adam Warzawa

Ukrajna orosz inváziója után a német Max Planck Biogeokémiai Intézet befagyasztotta a szibériai kutatóállomáson dolgozók fizetését és olyan eszközök működtetésének finanszírozását, amelyek azt mérik, hogy az éghajlatváltozás milyen gyorsan olvasztja fel az északi-sarkvidéki állandóan fagyott talajt, azaz a permafrosztot, és ennek következtében mennyi üvegházhatású metángáz szabadul ki. 

A finanszírozás befagyasztása valószínűleg a 2013 óta tartó folyamatos mérések megszakadásához vezet, ami veszélyezteti a felmelegedési trend nyomon követését

– mondta a Reuters brit portálnak Peter Hergersberg, a német Max Planck Társaság szóvivője.

A hírügynökség több mint kéttucatnyi tudóssal beszélgetett az ukrajnai konfliktus orosz tudományra gyakorolt ​​hatásáról. Ami egyértelmű, hiszen a Moszkvával szembeni európai szankciók részeként – az Európai Unió a múlt hónapban leállította az együttműködést az orosz szervezetekkel – felfüggesztették az orosz tudomány több tízmillió dolláros nyugati támogatását.

Az orosz és a nyugati intézmények közötti tudományos programok százait jegelik, illetve szüntették meg. A kommunikációs csatornákat lezárták, kutatóutakat halasztottak el. A felfüggesztett projektek közé tartozik például egy ionütköztető és egy neutronreaktor építése, amelyre Európa 25 millió eurót ígért. Az ott dolgozó szakértők és felszerelések európai intézményekhez kerülnek. A tervezett neutronreaktor detektorait például a svédországi Lundban épülő Európai Neutronkutató Központba viszik.

Egy másik, 15 millió eurós támogatás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagok és akkumulátortechnológiák tervezését segítette, ezt a pénzt szintén befagyasztották. ­

Érzelmileg meg tudom érteni ezt a döntést

– mondta Dmitrij Scsepascsenko­ orosz környezettudós, aki 2007 óta tagja az ausztriai Alkalmazott Rendszerelemzések Nemzetközi Intézetének. 

Ám a tudomány egészét tekintve szerinte ez vesztes megoldás. Az olyan globális problémák, mint az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség, aligha oldhatók meg orosz tudósok szakértelme nélkül.
A Szovjetunió felbomlása után az orosz tudományra fordított kiadások zuhantak, emiatt tudósok ezrei költöztek külföldre, vagy hagyták el a pályát. 

Úgy éreztük, nem értékelik a tudásunkat. A terepmunkára nem jutott forrás

– emlékezett Vlagyimir Romanovszkij permafrosztkutató, aki az 1990-es években az alaszkai Fairbanksbe helyezte át munkáját.

Az orosz tudományfinanszírozás azóta sokat javult, de messze elmarad a nyugati országokétól. Az OECD adatai szerint 2019-ben Oroszország nemzeti össztermékének, azaz GDP-jének egy százalékát, körülbelül 39 milliárd dollárt költötte kutatásra és fejlesztésre. Ennek a pénznek nagy része a fizikai tudományokra, például az űrtechnológiára és az atomenergiára ment. 

Ugyanakkor Németország, Japán és az Egyesült Államok GDP-jének körülbelül három százalékát fordította kutatásra. Az Egyesült Államok esetében ez 2019-ben 612 milliárd dollárt tett ki.
Az orosz tudomány azonban lendületet kapott a külföldi projekteknek köszönhetően. Oroszország és az Egyesült Államok vezette például azt a nemzetközi konzorciumot, amely 1998-ban elindította a Nemzetközi Űrállomás építését. 

Az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkozmosz vezetője áprilisban azt közölte, hogy addig felfüggesztik az orosz részvételt az űrállomáson, amíg az ukrajnai invázióval kapcsolatos szankciókat fel nem oldják.

Orosz tudósok a svájci Genfben található Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN) segítettek a Nagy Hadronütköztető, a világ legerősebb részecskegyorsítójának megépítésében. 2012-ben ezzel az eszközzel fedezték fel a Higgs-bozont. Érdekes módon az Európával folytatott tudományos munka a CERN-nél megszakítás nélkül folytatódott, miután Oroszország 2014-ben elcsatolta a Krímet Ukrajnától. 

A CERN kormányzótanácsa azonban a múlt hónapban bejelentette, hogy ezúttal felfüggeszt minden együttműködést Oroszországgal. Az újonnan induló projektekben nem vehetnek részt orosz kutatók. Ukrajna 2016-tól társult tagja a CERN-nek, Oroszország az Egyesült Államokhoz, Japánhoz és EU-hoz hasonlóan megfigyelői státuszú.

Az európai országok eltérő mértékben, de szoros kapcsolatot alakítottak ki Moszkvával. Németország mintegy 110 millió eurót adományozott több mint háromszáz német–orosz projektre az elmúlt három évben – van, amelyik az éghajlat változását kutatja, egy másik az állati eredetű fertőzések terjedésére koncentrál. 

Pavel Trosin vegyész a kommunikációs műholdak táp­ellátására szolgáló új generációs napelemeket fejlesztő orosz–­német ­csoport tagja. A kapcsolatok felfüggesztésével ez a projekt is a levegőben lóg.

A közös projektek állítólag az egész világ javát szolgálják

– mondta a brit portálnak Trosin.

A kiemelt programok közé tartoznak az orosz sarkvidék éghajlatváltozását tanulmányozó kutatások. 

„A permafroszt régió kétharmada Oroszországban található, ezért az onnan származó adatok alapvetőek – mondta Ted Schuur, az Északi-arizonai Egyetem ökológusa. – Ha nincs adat a permafroszt oroszországi változásáról, akkor nem érthetjük meg a globális folyamatokat. Ez riasztó a tudósok számára, mivel a globális felmelegedés felolvasztja a régóta fagyott talajt, amely a becslések szerint 1,5 billió tonna szerves anyagot tartalmaz. Az eddig jégbe zárt szerves anyagok kiszabadulhatnak, a bolygót tovább melegítő hatalmas mennyiségű gázt, például metánt és szén-dioxidot juttatva a légkörbe. A tudósok műholdakat használhatnak az olvadással járó tájváltozások nyomon követésére, de helyszíni kutatás nélkül nem tudják, mi történik a föld alatt” – mondta Ted Schuur. 

Orosz tudósok évek óta gyűjtik és osztják meg a terepi adatokat, de az adatáramlás eddig is akadozott. Most pedig lényegében leállt.

Az Orosz Rektorok Szövetsége honlapján márciusban levelet tettek közzé az orosz invázió támogatásáról, amelyet több mint háromszáz vezető tudós írt alá. Az Európai Egyetemek Szövetsége (European University Association) tizenkét orosz tagegyetem tagságát a levél miatt felfüggesztette. Bármilyen meglepő, Kína is takaréklángra tette a két ország közötti tudományos kapcsolatokat. 

Alekszandr Szergejev, az Orosz Tudományos Akadémia vezetője a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében tartott nemzetközi konferencián április közepén arról beszélt, hogy kínai partnereik abbahagyták orosz kollégáikkal az együttműködést.

Az amerikai kormány ugyanakkor az európai állásponttal ellentétben nem adott ki egyértelmű irányelvet az orosz intézményekkel való együttműködésről. A külügyminisztérium szóvivője a Reuters hírügynökségnek azt mondta: nem tartják felelősnek [a konfliktusért] Oroszország népét, és úgy gondolják, hogy elengedhetetlen az orosz néppel való folyamatos közvetlen kapcsolattartás – beleértve a tudomány és a technológia területét is.

Míg a külföldi finanszírozás Oroszország tudományos kiadásainak csak kis részét teszi ki, számos tudós a külföldi forrásra alapozva indított kutatási programot, építette karrierjét. 

A kutatási ösztöndíjak sok orosznak segítettek

– állította a brit portálnak Dmitrij Streleckij orosz geográfus, a washingtoni George­ Washington Egyetem munkatársa, aki meglepődött, hogy az EU a tudósokat is szankcionálta. Szerinte ez a lépés nem segíti a nyugati célok elérését.

„A Magyarságkutató Intézet jelenleg is együttműködik számos külföldi kutatóval, professzorral, akik olyan országokban élnek, amelyek egykor őseink szállásterülete volt, illetve magyar, avar, hun leletek, írott vagy más források közös kutatásával hozzájárulnak a magyar őstörténet feltárásához.

A velünk több éve együttműködő orosz tudós kollégákkal a lehetőségekhez képest tartjuk a tudományos kapcsolatot, például a hun korszak vagy az onogurok kutatása kapcsán” – tájékoztatott a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor. Az intézet elítél bármilyen háborút, így a jelenleg zajlót is, illetve Kárpátaljára az elsők között vitte egytonnányi humanitárius szállítmányát, amelyet ukrán háborús menekültek részére adott át. Az intézet jelenleg második segélyszállítmányát szervezi.
Azaz meglehetősen vegyes a kép.

Borítókép: A nagy hadronütköztető gyűrű, az LHC egyik detektora az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nemzetközi részecskefizikai kutatóközpontjában, a Genf közelében fekvő Meyrinben 2013. november 26-án (Fotó: MTI/EPA/Adam Warzawa)