Bosszúvágy

Nigériában pünkösdvasárnap újból lecsapott az iszlám terrorizmus: Owo templomában tömeggyilkosságot követtek el az ott imádkozó katolikusok ellen. Legkevesebb negyvenen, más források szerint ötvenen vesztették életüket. A terroristák fő működési területétől vagy ezer kilométerre­ délnyugatra eső város arról volt híres, hogy itt keresztények és muzulmánok békében éltek együtt. Eddig.

NIGERIA-UNREST-CHURCH-ATTACK Fotó: - Forrás: Europress/AFP

A hidra új fejet növesztett. Legyen bármelyik terrorszervezet is az elkövető, ilyen borzalmas tettet jó ideje nem hajtottak végre. Ugyanis a nigériai Boko Haram a közelmúltban kettévált, a régi szervezetből kivált egy új néven futó csoportosulás, a Nyugat-szaharai Iszlám Állam, az ISWAP. A két szervezet hatezer fősre becsült csapatából a nagyobb rész az Iszlám Államhoz csatlakozott. Bármelyik csoport elkövethette a brutális mészárlást, amelyben bombákat robbantottak az istentiszteleten részt vevők között, majd géppisztolytüzet zúdítottak a katolikus hívőkre. A tömeggyilkosság megrázta az egész országot, ám a tettesek sikeresen kereket oldottak.

A hatóságok is csak sötétben tapogatóznak, hogy ki a barbár tett elkövetője. Jelzésértéke volt, hiszen a pünkösdi imán követték el a mészárlást, ezzel is kifejezve mélységes megvetésüket a kereszténységgel szemben.

A Boko Haram iszlám szektából lett terrorcsoport. A 2009-es megalakulását követően brutális merényleteivel vált hírhedtté. Bemutatkozásnak szánt akciójukkal számos helyen rendőrőrsöket támadtak meg, ám a bent lévők visszalőttek, száznál több támadó maradt holtan az utcákon. Aztán a nevükben foglalt elvárásoknak akartak megfelelni. A nyugati oktatás tilos! – ezt jelenti hausza nyelven a Boko Haram, de az egész nyugati kultúrát elvetik.

Elkezdtek iskolákat, kollégiumokat megtámadni, tanárokat és diákokat megölni, a szerencsésebbeket túszként elrabolni. Az oktatási intézményeket, ahol megfordultak, fel is gyújtották. Mindenhol végzetes brutalitással jártak el. A dzsihadisták keresztény falvak ellen is irtó hadjáratot folytattak, nem egy esetben több száz halottat hagytak maguk után. A parasztokat, pásztorokat elűzték a földjeikről. Megtámadták a katolikus templomokat, lehetőleg akkor, amikor tömve voltak hívőkkel, válogatás nélkül ölték a keresztényeket. Az elmúlt évtized közepén, amikor erejük teljében voltak, egy időre egész városok kerültek ellenőrzésük alá, például a keleti Borno tartomány fővárosa, Maiduguri. A jövő hónapban lesz 13 éves a szevezet, ez idő alatt a kezüktől legalább negyvenezeren haltak meg, a megnyomorítottak, súlyos sebesülést elszenvedők több mint százezren lehetnek. Az északkeleti vidékeken félelmében kétmillió ember – nagy többségében keresztények – hagyta el a lakhelyét. Ők menekülttáborokban élnek, elképzelhetjük, hogy milyen életkörülmények közt.

A terrorcsoport létszáma a legjobb pillanatai­ban sem haladta meg a tízezer főt. A dzsungel rejtekéből előbújva néhány száz fős csoportokban garázdálkodnak, különösen az ország északkeleti részén voltak aktívak, de már ekkor is „kirándultak” nyugatabbra, távoli vidékeken meglepetésszerűen hajtották végre akcióikat. Fegyvereket főleg a hadseregtől szereztek, megtámadták a kaszárnyákat, katonai fegyverraktárakat raboltak ki. A határ számukra nem akadály, tevékenységüket kiterjesztették Csádra, Nigerre és Kamerunra is. Négy ország hadserege azóta is tehetetlen velük szemben, így mindig nagy önbizalommal vághattak bele a következő portyákba.

A Boko Haram 2015-ben jelképesen csatlakozott az – első afrikai iszlám terrorszervezetként – Irakban kihirdetett kalifátushoz. Ezzel a lépésével nemhogy erősödött volna, hanem ez vezetett a szervezeten belüli szakításhoz. A fanatikusok közt is a még fanatikusabbak megalapították az Iszlám Államhoz még inkább kötődő csoportot, az ISWAP-ot, ezzel kiváltak a Boko Haramból. Főleg a fiatalabb harcosok nem voltak elégedettek a legendás parancsnok, Abubakar Shekau vezetésével, aki tavaly májusban tisztázatlan körülmények közt életét vesztette. Az önfejűként ismert, saját fantazmagóriájában élő, rendkívül brutális parancsnok még az iraki dzsihadistáknak, a kalifátus vezetőinek is szúrta a szemét. Egyes források szerint öngyilkos lett, más hírek alapján a saját csoportja lázadói végeztek vele. Az sem kizárt, hogy ő nem is Shekau volt. Egyes híradások szerint a valódi Shekau 2009-ben meghalt, csak valaki „belebújt a bőrébe”, ezzel is megtévesztve a hatóságokat. A lényeg az, hogy a hajdani terrorcsoport kettészakadt. A válás elég csúnyára sikeredett, belháború is felütötte fejét a lázadók közt, a csalódás következtében rendszeresen a másik csapatain is rajtaütöttek.

Nem tudni, hogy ez az ellenségeskedés fennmaradt-e, de az biztos, hogy megviselte a szervezeteket a szétválás, innentől tevékenységüket többnyire a környező országokra összpontosították, Nigériában takaréklángon működtek. Az utóbbi időben a nigériai hadsereg számos sikeres akciót hajtott végre az ISWAP ellen, ami korábban nem volt jellemző rá. Eddig ugyanis gyorsan nyúlcipőt húztak, ha tudomásukra jutott a terroristák közelsége. Állítólag tavaly megölték az ISWAP parancsnokát, Abu Muszab Al-Barnavit. A közelmúltban több katonai akciót vezettek sikerre az ország északkeleti felén.

Valószínűleg erre jött válaszként annak a harminc ócskavasgyűjtőnek a májusi meggyilkolása, akik feltárták a hadsereg előtt a terroristák rejtekhelyét. Majd ezt követte a pünkösdi mészárlás Owóban.

Tizenkét év kevés volt arra, hogy a hatóságok felszámolják ezt a rákos daganatot. A cselekvés helyett ölbe tett kézzel nézte az abudzsai vezetés a terrorizmus terjedését. Csak eljátszották azt, hogy nekik milyen fontos az ország biztonsága, aztán nem tettek semmit. Nigéria Afrika legnépesebb országa, kétszázmillió lakossal rendelkezik. Dúskál az ásványi kincsekben, és mégsem tud egy olyan hadsereget felállítani, amely eredményesen venné fel a harcot a dzsihadistákkal. Afrika leggazdagabb állama lehetne, és nézzék meg, hol tartanak ma. A tehetetlenségükbe belejátszik az is, hogy nem is akarnak fellépni a szélsőséges iszlamisták ellen. Az ország pont abban az övezetben fekszik, ahol északról délre tartó arabok és a délen többségben élő keresztények találkoznak.

A hódító iszlám reakciója borítékolható, ha egy nem muzulmán népcsoporttal kerül szembe. Ráadásul ilyen országban, ahol a közbiztonság gyakorlatilag ismeretlen fogalom. Az állam északkeleti részén mindennaposak az iszlamista terrorcselekmények. Nyugaton a banditizmus az úr, hajók és vagyonos személyek elrablása, kifosztása, délen meg az elszakadási törekvések viszik a prímet. A szövetségi köztársaság nemcsak etnikailag – négy nagyobb és 250 kisebb népcsoport él a területén –, de vallásilag is megosztott: úgy fele-fele arányban itt van a világon az egyik legnépesebb muzulmán és keresztény közösség.

Ez a megosztottság a hatalmon is látszik. Még egy évig viseli az elnöki tisztséget Muhammadu Buhari volt hadseregtábornok, akit 2015-ben választottak meg. Azt ígérte, hogy vaskézzel irányítja majd az országot, és közbiztonságot teremt. Ebből az első valósult meg. Akkor a néptől hatvan napot kért arra, hogy megfékezze a Boko Haramot. Azóta hat év telt el, és bizony nyoma sincs annak, hogy a terrorszervezet az utolsókat rúgná. Owóban a katolikusok gyászolnak. A muszlim közösség meg adományt gyűjt az áldozatok hozzátartozóinak. Errefelé egy családban is élnek muzulmánok és keresztények. Mindenáron igyekeznek elkerülni azt a helyzetet, amelyben az elvakult bosszúvágy felforgatná ezeket a közösségeket. A terroristák célja ez volt.

Borítókép: Kormányzói szemle a nigériai Owo katolikus templomában elkövetett tömeggyilkosság után, 2022. június 5. (Fotó: Europress/AFP)