– Mostanában járt a Felvidéken?
– Igen, Révkomáromban levizsgáztattam egy diákot. A Selye János Egyetemen héber, görög és latin nyelvet tanítok. Közel áll hozzám a tanítás, a szüleim is tanárok voltak. Fiatalon jogot végeztem, sokáig jogászként dolgoztam. A teológián beleszerelmesedtem ebbe a három nyelvbe.
– Miért fontos ma héber, görög és latin nyelveket tanítani?
– A Szentírás nyelve a héber és a görög, és annak, aki behatóbban akarja tanulmányozni, nélkülözhetetlen. A magyarságnak nagyon sokáig a latin volt az „apanyelve”. A hébert a teológián Cs. Molnár János és Karasszon István professzor uraktól, valamint különórákon tanultam.
– A keleti végekről jött, Csengerben született. Mikor találkozott először versekkel?
– Nálunk a családban a versnek nagy hagyománya volt. Fazekas nagyanyám, a hatosztályos parasztasszony Arany Jánost és Petőfit betéve tudta. Egyszer például tengerikapálás közben Arany összes balladáját elmondta.
– A latin mondás szerint költővé válni lehetetlen, annak születni kell. Elegendő önmagában a tehetség ahhoz, hogy valaki poétává legyen?
– Az almafa almát terem, de be kell hogy érjen. A költőnek a saját költői alkatának megfelelő műveltségre és emberi tartásra van szüksége, különben henye beszédűvé válik. Sinka Istvánnak elég volt a hat osztály, mégis tudott a világról mindent. Ami neki kellett, ott volt a Petőfi-kötetben, a Szent Bibliában és a körülötte indázó anyanyelvben. Fontos, hogy kik tanítanak minket magyarul, s kik lesznek a mestereink.
– Akkor szerencsések a gyermekei. Hogyan született meg lányaival közös kötete?
– Nehéz időszaka volt az életemnek, amikor egyedül maradtam két kisgyerekkel. A nagyobbik lányom nyolcéves volt akkor – nemsokára államvizsgázik és férjhez megy –, a kisebbik négy – ma már ő is másodéves egyetemista. Gondoljon el egy férfit, aki enyhén hajlamos a bohém életvitelre, és ott marad két kicsi lánnyal. Mosni, főzni tudtam, de hogy fonjam be a hajukat? Amikor elkezdtem feldolgozni a helyzetet, sok gyerekverset írtam, mindig nekik olvastam fel először, s amelyik tetszett, azt illusztrálták. Így született az Aranyeső és a Kutyafán a fakutya című kötetünk.