Ne gondold azt, hogy aki (Jézus) Isten döntésének értelmében nem látható, az pótolható emberi akarással, varázslással, emberi tudománnyal. Ha így lenne, akkor a világban nem lenne olyan idegenség, olyan üresség, amelyet az ember ne tudna betölteni vagy megmagyarázni. Ettől az önbecsapástól kell távol tartanunk magunkat.
Ezért kell az embernek a saját életében átélni a hiányt, a magányt vagy az egyedüllétet. Pilinszky János így ír erről a meghatározó és szükségszerű élményről:
Kétértelmű dolog az egyedüllét. Az imádkozó lélek éppúgy keresi, mint az éjszaka csendjében lopakodó tolvaj. Félelmetes állapot a magány, a magányban senki sem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.
Különös, hogy ez a magány, amelyet a távozó Jézus, a feltámadott Krisztus tanítványaira hagy: ítélet és tovább vezető út is egyben. Krízis és fölszabadítás. Mintha egybeesne ez a két dolog a tanítványok életében, sőt a mi életünkben is. Szoros, drámai kapcsolatot tart egymással a magány krízise és az, ami majd betölti ezt a magányt.
Nem szabad elvesztenünk a befelé fordulás képességét, a tudatos és gyógyító magányét.
Hiszen aki elveszti ezt a képességet, képtelen lesz valójában megnyílni. Aki nem tudja bezárni az életét, a lelkét, az megnyitni sem tudja igazán, az elveszti a nyitás képességét a világ felé, a másik ember felé, Isten felé.
Csodálatos módon tölti meg a hiányt, az ürességet a Szentlélek pünkösdkor, hogy aztán szabadon fújdogáljon rajtunk keresztül a világban. A pünkösd megadja a magánynak, az egyedüllétnek az értelmét. Pünkösdkor az életet hozó Lélek be akar bennünket tölteni úgy, hogy megmutatja, mit jelent befelé fordulni és rádöbbenni arra az ürességre, amelyet Jézus testi, földi hiánya jelent az életünkben.
Nem félnünk kell ettől a hiánytól, hanem megnyílni a Léleknek, úgy, hogy átfújjon rajtunk keresztül, és elérkezzen a másik emberhez.A pünkösd lehetőség arra, hogy magányunkat, egyedüllétünket a Szentlélek szolgálatába állítsuk. Minél mélyebb és szélesebb teret tudjunk engedni magunkban Istennek, hogy ebből annál nagyobb nyitottság legyen a másik ember felé, a világ felé.