Sümegi György művészettörténész új kötete ezért is hiánypótló könyv, mivel egy mára szinte teljesen elfeledett történetről, katonának besorozott és a keleti frontra haditudósítóként kiküldött képzőművészek emlékanyagáról ad átfogó képet. A vezérkari főnökség alá rendelt alakulathoz kerülő művészek egyik csoportjának harctéri vándorlásairól, a haditudósítói munka mindennapjairól a kötet legnagyobb lélegzetű írása, Polóny Elemér naplója ad körképet, amely most érhető el először a nyilvánosság számára. Szövegét Sümegi a művész leszármazottaitól kapta meg közlésre. Polóny saját tapasztalatain kívül vele együtt szolgáló kollégái mindennapjait is megörökítette írásában. Soraiból ismerhetjük meg közelebbről Ballagó Imre, továbbá a fiatalon már az első világháborút is megjárt Benyovszky István, majd Markos Lajos, Szalay Lajos, Pándy Lajos festőművészek és Megyeri Barna szobrászművész frontnapjait.
A kötetben szereplő művészek munkái először a Pesti Vigadó 1943. május 2–23-i haditudósító-kiállításán kerülhettek a közönség elé, de már akkor sem volt egyszerű ügy a bemutatkozásuk. Többük szemlélete, a kinti élmények műveikben megjelenő visszatükröződése nem mindenben vágott egybe a hadsereg és nem utolsósorban a markáns személyiségű Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök elképzeléseivel. Az első betiltások már ekkor jelezték a művészi látásmód és a katonai vezetés propagandaelvárásai közötti feszültséget, amelyet végül teljesen felülírt a már említett későbbi teljes elhallgatás. Közülük egyedül Ballagó Imre adta ki még időben könyvben a később betiltott frontképeit. Mindenesetre a harctéri tapasztalatok, a halálközeli élmények a rövid távú elvárásoktól függetlenül maradandó nyomot hagytak valamennyi alkotó további munkásságában, s végül így épültek be a magyar művészet kincstárába.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!