Halálos jóakarat

Nyáron a Balaton partján és egyéb vizeink mentén még mindig népszerű elfoglaltság a hattyúk, vadkacsák (récék) etetése. Csakhogy a szakemberek szerint ezzel rosszat teszünk a madaraknak és a környezetnek is. Orbán­ Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője a lehetséges veszélyekre és kockázatokra figyelmeztet.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)

Fotó: MTVA/Jászai Csaba

– Ami általában jókora madártumultust eredményez. Aki már szemtanúja volt egy ilyen jelenetnek, tudja, hogy az állatok gyakran összevesznek azon, melyiküknek jusson egy-egy falat...
– Ilyenkor csakugyan nő a madarak közötti agresszió mértéke. De ha e part közelébe szoktatott állatok – például a hattyúk – erőszakossá válnak, akár az emberre is veszélyesek lehetnek. Ráadásul ha a vízimadarak nagy tömegben vannak jelen, könnyebben terjednek köztük a fertőző betegségek, például a madárinfluenza.

– Ha már kánikula és madarak: az interneten igen népszerű egy felhívás, mely szerint hőhullám idején a fecskefiókák kivethetik magukat túlhevült fészkeikből. Ha ilyen példányokra találunk, vigyük őket a legközelebbi állatmenhelyre vagy madármentő állomásra.
– Nincs tudomásom arról, hogy ez igazolt jelenség lenne. De ettől függetlenül alapszabály: a fiókát nem szabad eltávolítani onnan, ahol rábukkantunk, hiszen a szülők ott vannak és etetik. Arról meg, hogy a menhelyi tartózkodás után mi lesz egy-egy mentett fióka sorsa, az emberek többsége nem tud: az esetek túlnyomó részé­ben az ilyen példányok az elengedést követően – mármint ha ez egyáltalán lehetséges – rövid időn belül elpusztulnak, mert a mesterséges környezetben nem volt módjuk megtanulni, hogyan viselkedjenek a természetben. Mielőtt tehát különösebb szakismeretek nélkül fiókamentésbe fognánk, jusson eszünkbe, azzal, ha otthon etetgetjük, menhelyre juttatjuk, tulajdonképpen csökkentjük a kismadár túlélési esélyeit.

– Vagyis alapvető szemléletváltásra volna szükség a tekintetben, hogy egy laikus mit engedhet meg magának a madarakkal szemben, és mit nem?
– A madárbarátok többsége jót akar, eszünk ágában sincs elvitatni, hogy így van. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mai ember túlnyomórészt városi életmódhoz szokott, a fogyasztói társadalom viszonyai között él, a közösségi média ilyen-olyan felületeiről tájékozódik. Jellemzően nincsenek pontos, szakszerű ismeretei arról, hogyan működik a természet. Holott a megoldás végeredményben egyszerű: el kell fogadnunk, hogy a vadon élő állatoknak nem a szeretetünkre, hanem – az elsősorban szemlélődésben megnyilvánuló – tiszteletünkre van szükségük. Ez lehetővé tenné számukra, hogy emberi beavatkozás nélkül, saját közegükben, az azt jellemző szabályok szerint éljenek. Ez volna számukra a legfontosabb.

Borítókép: Orbán Zoltán (Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)