Elgyőrfipalisodni

Szputnyik, víruszsaru, rasztazenekar, vakcing, elolt – többek között ezek a szavak szerepelnek a Karanténszótár 2. napokban megjelent kötetében. A szerző Veszelszki Ágnes nyelvész, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető docense.

20220627 budapest veszelszki agnes corvinus egyetem nyelvesz docense havran zoltan magyar nmezet Fotó: Havran Zoltán

– Mi indokolta, hogy az első kötet 2020. júliusi megjelenése után két évvel jelentkezzen a Karanténszótár második, bővített kiadásával?
– Először 2020 januárjában az angol nyelvterületen megjelenő kifejezésekre figyeltem fel, majd megjelentek a magyar nyelvben is a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos új szavak. Ezek némelyike angol tükörfordítás volt, de a legtöbb magyar szóalkotás. 

Amikor a karantént bevezették, és elkezdődtek a lezárások, tömegesen jelentek meg az új szófordulatok. Már az érdekes volt, hogy napi szókincsünk része lett a karantén kifejezés. Az első szótár kéziratának lezárása után döbbentem rá, hogy szinte naponta több tucat új szó jelent meg a hétköznapi nyelvhasználatban. Folytattam a gyűjtést, mert azt reméltem, hogy a jelenség gyorsan lezajlik, amit meg kell örökíteni. A folyamatosan bővülő nyelvi anyagot nem hagyhattam veszni. Az első kötet négyszáz szavát a második kiadás 1200 szavas gyűjteménye követte.
– A bővülés mellett milyen tendenciák figyelhetők meg vírusos szóhasználatunkban?
– A járvány első hónapjaiban sok kifejezés egyértelműen humoros volt – a maszkot hívtuk mosolycsapdának, tokapelenkának, víruszsarunak –, de az utóbbi időben egyre kevesebb viccesnek tűnő kifejezés született. Belefáradtunk ebbe a több mint két éve tartó helyzetbe. 

Ugyanakkor értelemszerűen megszaporodtak az oltással kapcsolatos kifejezések. Az oltást támogató vagy elutasító szóhasználat erősödött, illetve még több szaknyelvi kifejezés jelent meg a szövegeinkben. Az „oltakozunk” kifejezést korábban szinte csak az orvosok használták, mára már sokan felvették a szótárukba. Ugyanez igaz az „elolt” igére, ami azt jelenti, hogy az orvos az összes rendelkezésre álló vakcinát felhasználja. Nem hangzik jól, de ez terjedt el.

– Átmeneti szóhasználatváltásról beszélhetünk, vagy vannak kifejezések, amelyek hosszú ideig velünk maradnak?
– Nagyon kicsi esélyt látok arra, hogy ezek hosszú távon velünk maradnak. Kérészéletű szavakról van szó, amelyek gyorsan eltűnnek. Elképzelhető, hogy újra előkerül a vécépapír-bűnözés kifejezés – ahogy fogy a felhasználható papír mennyisége –, de alapvetően arra számítok, hogy a Karanténszótárban megjelent szavak kikopnak a mindennapi nyelvből. 

Kétlem, hogy a járvány múltával bárkire is használjuk a vakcinaszűz kifejezést – ő az, aki még nem kapta meg az oltást. Az operatív törzsfőnök szónak sem lesz értelme, mint ahogy az operett-törzset sem mondjuk majd. Ami biztosan velünk marad, az a koronavírus, a karantén és az oltás.

– Melyik csoport volt aktívabb a szógyártásban: az oltáspártiak vagy az oltásellenesek?
– Nehezen állapítható meg, hogy egy-egy szó honnan ered. Feltételezhető, hogy a gúnyos hangnemű kifejezéseket az oltásellenesek alkották. Az oltást elfogadót nevezték oltásfetisisztának – ezen egyértelműen érezhető a nyelvhasználó oltásellenessége. Az oltásokat támogatók kifejezéseiben nem volt a másik csoportnál érezhető hevület.
– A szótár különböző stílusrétegekből, nyelvváltozatokból merít: a köznyelvi, gyakran játékos szavaktól az orvosi szaknyelvi kifejezésekig. Tisztában vagyunk például az orvosi szakkifejezések jelentésével?
– Izgalmas volt látni, hogy mindenféle szókincsréteg megjelenik a gyűjteményben. Az orvosi szaknyelvi szavak térnyerése érthető és indokolt. Használjuk a virulens, a PCR-teszt, az infektológus fogalmakat, de esetenként nem vagyunk tisztában azok pontos jelentésével. Ennek a hiánynak a pótlását is szolgálja a szótár.
– Azzal a nem szokványos gondolattal indította útjára a második kiadást, hogy a járvány lecsillapodásával nem lesz szükség harmadik kiadásra. Kinek készült ez a kor- és kórdokumentum?
– Bárki számára érdekes lehet, hiszen mindannyiunk életét megváltoztató jelenségről van szó. A járvány kitörése új időszámítást hozott. Azt mondjuk, hogy ez a járvány előtt, az a járvány után történt. Ha ennyire fontos és világméretű jelenségről van szó, akkor annak a nyelvi vonatkozásait érdemes dokumentálni, rögzíteni.

Legyen nyelvi lenyomatuk ezeknek a tiszavirág-életű kifejezéseknek, ennek az időszaknak. Valóban nem akarok harmadik kötetet készíteni, mert az azt jelentené, hogy továbbra is meghatározza az életünket a koronavírus-járvány. Márpedig reméljük, hogy a koronakórt és -kort magunk mögött hagytuk.

Borítókép: Veszelszki Ágnes (Fotó: Havran Zoltán)