Volt már ilyen a világtörténelemben. Az „első globalizációnak” 1914 nyarán Szarajevóban Gavrilo Princip pisztolylövései vetettek véget. A lövések nemcsak Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst ölték meg, hanem véget vetettek a belle époque-nak, a szép kornak is, amely 1871-től az első világháború kirobbanásáig tartott. Persze ebben a korszakban is voltak háborúk, de az államok közti kereskedelem olyan korábban sohasem tapasztalt szintet ért el, amikor az országok vezetői ugyancsak megfontolták azt, hogy kockára tegyék-e ezt a viszonylagos jólétet. A háború számtalan veszélyt rejt, de még az utána létrejövő béke is bizonytalanságot teremthet az egész társadalom számára. „A kereskedelem természetes velejárója a béke” – állapította meg Montesquieu, a XVIII. századi francia filozófus, aki így folytatta: „Két náció egy asztalnál tárgyal kölcsönös szükségleteiről: az egyiknek az az érdeke, hogy vegyen, míg a másiknak az, hogy eladjon”. És persze ez fordítva is működik. A világ alakítói Szarajevóig úgy ítélték meg, hogy nem éri meg felborítani ezt a kereskedelmi modellt.
Egyik napról a másikra ez hullott darabokra 1914-ben, vagy fél évszázadig az országok protekcionista spirálba zuhantak. Az ipari forradalmat követően több mint egy évszázadig a legfejlettebb nemzetek az aranyat tartották a legfőbb értékmékmérőnek. A második világháború vége felé közeledve, 1944-ben a Bretton Woodsban rendezett tanácskozáson a nyugati győztesek az új világhatalomként felemelkedő Egyesült Államok valutáját, a dollárt tették a helyére.
Egyes szakértők a liberális uralmat a világkereskedelemben 1989-től számolják, amikor leomlott a berlini fal. Azért pontosabb az a dátum, amikor a szembenálló felek közül az egyik bedobta a törülközőt: a két nagy tömb, Washington és Moszkva közti hidegháború lezárása 1991-ben történt a Szovjetunió széthullásával. Az 1995-ben megalakult Kereskedelmi Világszervezet, a WTO ennek a folyamatnak a megkoronázása, pajzsra emelték a liberális elveket, amelyek a kereskedelmet ezentúl uralják. A szabadkereskedelemnek is vannak szabályai, azért azokat rögzítették a WTO-megállapodásban. Elődjének tekinthető a GATT-egyezmény, amely a második világháború után azért jött létre, hogy a nagyhatalmak közt felmerülő vitákat a vámügyek terén elsimítsa.