Tudatos döntések vagy a véletlen sorsfordulatok?

Marie Aubert rövidprózái az emberi kapcsolatokról szólnak, a szülő-gyerek, a férj-feleség, a szeretők, barátok, testvérek viszonyáról.

A Szégyelld magad hőse, a börtönből szabadult nő folyton zavarban van, mert tudja, hogy mindenki ismeri rovott múltját. Bárkivel találkozik, azt kutatja az illető arcán, azt fürkészi a szavai mögött, vajon mit gondol róla, a börtönviseltről. A Mint egy öreg házaspár két régi barátnő utolsó közös, spanyolországi nyaralásának búcsúvacsoráját örökíti meg; ugyanis Norvégiába való hazatérésük után egyikük össze fog költözni egy férfival, barátságuk szükségképpen lazulni fog. 

A Bocsánat, bocsánat, bocsánat gyermekhőse, az elvált szülők között testben „ingázó”, lélekben vergődő kislány dacoskodással, örökös nyűglődéssel bosszulja meg szülei válását, ám egy kritikus pillanatban képes fölülemelkedni gyermeki akaratosságán, és szinte fölnőttként viselkedik, mert megsejti, hogy ebben a helyzetben a szülei éppen úgy szenvednek, mint ő. 

Egy másik darabban a nő úgy akarja magához láncolni a párját, hogy terhesnek hazudja magát; a középosztálybeli házaspár a szerencsésen megúszott karambol után döbben rá, hogy addigi életük folytathatatlan; Henrik az iskolatársában halott öccsét véli fölfedezni – valamennyien életfordulat utáni helyzetben vannak, és ezt a helyzetet merevíti ki az írónő egy-egy novellájában.

(Marie Aubert: Ha történne valami. Ford.: Pap Vera-Ágnes. Scolar Kiadó, Budapest, 2022, 128 oldal. Ára: 3999 forint)

Marie Aubert rövidprózái az emberi kapcsolatokról szólnak, a szülő-gyerek, a férj-feleség, a szeretők, barátok, testvérek viszonyáról. E viszonyokat mind a régebbi történések határozzák meg, a hajdani rossz döntések vagy balsorsú fordulatok, ám ezek újabb fordulatokat indukálnak, amelyeknek a lélekben mutatkoznak meg a következményei. A novellák cselekménye többnyire jelentéktelen apróságokból épül föl; a szereplők sétálnak, beszélgetnek, esznek, isznak, mulatnak, szeretkeznek, ám eközben sorsukat meghatározó döntéseket érlelnek magukban, amelyek majd új korszakot nyitnak az életükben.

Vagyis az írónő egy-egy helyzetet, jelenetet ragad ki hősei élettörténetéből, és nagyon pontosan, szűkszavú és célratörő precizitással jeleníti meg lelki reakcióikat, cselekedeteiket, szavaikat. E cselekedetek és szavak esetlegesek ugyan, de mögöttük a sors elrendelése tapintható ki. Mintha a szerző mikroszkóp alá tolná az életminta üveglapját, az egyéni vagy páros sorstörténet megvizsgálandó metszetét, amely életképben, helyzetrajzban tükrözi a házasság, a párkapcsolat, a barátság, a szülő-gyerek viszony kritikus perceit.

A régi történések leggyakoribb következménye egy elhatározás, döntés a szakításról, a kapcsolat befejezéséről, egy szándék föladásáról, végül is annak fölismerése, hogy az eddigi élet folytathatatlan. Hiszen mindig olyasmi történik az életben, ami után az embernek döntenie kell a változtatásról vagy a belenyugvásról.
 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)