Kajálni, piálni, hadoválni

A szleng nem új jelenség a nyelvben: mindig akadtak kisebb csoportok, amelyek sajátos, különálló nyelvhasználatot alakítottak ki.

Nyíregyháza, 2014. május 10. Diákok ebédelnek a nyíregyházi Görögkatolikus Általános Iskola ebédlõjében 2014. május 9-én. Megjelent a szeptember elsejétõl hatályos közétkeztetésrõl szóló rendelet, amely részletesen szabályozza a többek között az iskolai menzákon, kórházakban adandó ételek elkészítését és tápanyagtartalmát. Tilos lesz többek között a szénsavas, vagy cukrozott üdítõ, a magas zsírtartalmú húskészítmény, s rögzítették azt is, hogy nem tehetnek az asztalra só- és cukortartót. Elõírták továbbá, hogy a közétkeztetésben fokozatosan csökkenteni kell a napi bevitt só mennyiségét. MTI Fotó: Balázs Attila Fotó: Balázs Attila

Kisebb zárt közösségekben természetes folyamat, hogy egyedi szleng nyelvi formák alakulnak ki. Ilyen közeg az iskolai, kollégiumi világ is, amelynek már a régiségben is több sajátos szlengjét feljegyezték. Dobos Károly 1898-as írása számos korabeli diáknyelvi kifejezést örökített meg: eszerint aki puskázik, az „csóreszol”, a lyukasóra „ablakos óra”, a forint „lengő” és a „lépés” egy pohár ital.

A szleng számos forrásból táplálkozik: idegen nyelvek, más nyelvi rétegek vagy egyedi szóalkotások is lehetnek alapjai. Német eredetű például a „bláz”, a cigaretta szó, vagy a besúgó jelentésű „vamzer”, angol a „dzsoint”, a marihuánából sodort cigaretta és a „jard”, a rendőrség. 

Jiddis nyelvi kölcsönzés a „haver”, barát kifejezés, illetve cigány nyelvekre megy vissza számos magyar szlengszó, mint a „lóvé”, a pénz, „dzsal”, megy. A muzsikus cigányoktól származik a „halózni”, az enni kifejezés is. 

Sok esetben a nyelvjárásokból kerül át egy-egy szó valamely csoport szlengjébe: így lesz például az ágy „dikó” vagy az ügyetlen „topa” a katonanyelvben. Az is előfordul, hogy egy-egy régi, már kiavult szó „szlengesül” sajátos jelentésben, mint a diáknyelvi „penna”, toll, vagy „lélekidomár”, az osztályfőnök.

A leggyakoribb módja a szlengek létrejöttének, amikor valamiféle hasonlóság alapján, névátvitel útján keletkezik az új kifejezés: „fóka”, azaz felmosórongy, „szájkosár”, gázálarc, „akadémia”, börtön, „kagyló”, fül, „préri”, gyakorlótér s így tovább.

A szleng használata egyes beszédhelyzetekben – különösen a kívülállók számára – zavaró­ lehet. Egy-egy csoporton, munkahelyi, baráti társaságon belül viszont a szóteremtésnek különös ereje van: minden egyébnél jobban kifejezi az emberek összetartozását, összekacsintását.

Borítókép: Diákok ebédelnek a nyíregyházi Görögkatolikus Általános Iskola ebédlőjében 2014. május 9-én (Fotó: MTI/Balázs Attila)