Őskeresztény üzenetek Szolnokon

Csiszár Róbert Péter a könyv végén külön fejezetben tárgyalja az épület művészeti programjának részletes teológiai üzenetét.

Nemrégiben mutatták be a Szolnoki Képtárban a Damjanich János Múzeum új vállalkozásának, Jász-Nagykun-Szolnok megye egyháztörténeti értékeit bemutató sorozatának első kötetét. A szolnoki Szentlélek-templom című, Csiszár Róbert Péternek, a múzeum művészettörténeti osztálya munkatársának szép kivitelű munkája nem könnyen jutott az érdeklődők kezébe. Bár címlapja és a püspöki előszó 2020-as dátumot visel, az időközben bekövetkezett járványveszély miatt a nagyalakú kötet csupán most juthatott a közönség elé.

A Szentlélek-templomot korának jeles építésze, Fábián Gáspár tervei alapján a magyar egyházi építészet két háború közötti felívelő korszakában építtette Hanauer Árpád István (1869–1941) váci megyés püspök a megyeszékhely munkásnegyedében. 

Első plébánosa, az ötvenes évekig szolgáló Csömöz Gáspár is a szó legjobb értelmében vett munkáspap volt. Fábián a városi temető tőszomszédságában az őskereszténység szellemiségét visszatükröző, háromhajós szerkezetével, falfestményeivel, üvegablakaival és berendezésével páratlanul egységes épületet álmodott meg, amelyben lelkileg is feltöltekezhetnek a közeli sírkert látogatói. 

A templom faliképeit a Szolnokon alkotó festőművész, a nemzetközi figyelmet keltő jászszentandrási templomfreskók egyik mestere, Chiovini Ferenc készítette; az ablakok a magyar üvegfestészet egyik legeredetibb, kiemelkedő alkotójának, a kor egyetlen hazai női üvegfestőjének, a külföldi Grand-prix díjakat elnyerő, a Róth Miksával, Ligeti Sándorral és Nagy ­Sándorral egyenrangú Sztehlo Lilinek a munkái. 

Az ablakok kivitelezője a Johan Hugó ­országos üvegfestészeti műhely volt. Minderről az olvasó szemléletes képet kaphat a könyv közel másfél száz, zömé­ben színes és látványos fotója segítségével, amelyek az archív felvételek kivételével szintén a kötet szerzőjét dicsérik.

Csiszár Róbert Péter: A szolnoki Szentlélek-templom. Egyházművészetünk remekművei. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2020, 176 oldal. Ára: 4700 forint

A szerző több, egymástól elkülöníthető, de mégis szoros kapcsolatban álló részből építette fel tanulmányát: először a harmincas évek magyar egyházművészetével, kifejezési eszközeivel, a ma már kevésbé ismert akkori üvegfestő műhelyek működésével foglalkozik. Egyben az építtető, Hanauer püspök, illetve az épületen dolgozó építészek, művészek életútjával, mesterségük főbb vonásainak összefoglalójával is megismerteti az olvasót. 

Ezt követi a templomépítés korabeli dokumentumokkal, fotókkal szemléltetett története. Már szorosabban az épület szakrális mondanivalójának kifejtéséhez tartozik benső képének, gazdag, az elmúlt évszázadok gyakorlatához képest egyedülálló módon az őskeresztény művészethez is visszanyúló szimbolikájának, jelképrendszerének bemutatása. 

Hanauer püspök emelte ki, hogy hasonló, egységes szakrális üzenetet közvetítő istenházát legközelebb csupán Rómában lehet látni. Mivel jórészt szekularizált, a tételes vallásgyakorlattól egyre jobban elforduló korunk embere számára már nem teljesen egyértelműek, kevésbé ismertek a kereszténység üzenetei, ezért a szerző könyve végén külön fejezetben tárgyalja az épület művészeti programjának részletes teológiai üzenetét, a freskókon, üvegablakokon látható négy evangélista és zömében magyar szentek történetét. 

Közli az ábrázolt szimbólumok jelentésének feloldását is, amelyekhez minden esetben párosítja a rájuk vonatkozó bibliai hivatkozásokat.
A szép kivitelű, a szakemberek, de az érdeklődő közönség számra is bőséges üzenetet hordozó munka nagyban hozzájárulhat egy sokáig elhanyagolt terület, a két háború közötti egyházművészetünk újrafelfedezéséhez.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)