A szerb–koszovói ellentét retorikai háború

A szerb–koszovói ellentét fellángolása az ukrajnai háború árnyékában hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, a világsajtó címlapjain újabb konfliktus kirobbanásának lehetőségét vetítették előre. Ennek ellenére a most kialakult helyzet nem szokatlan, s éppen emiatt a háború kitörésének valószínűsége is elég csekély.

Trucks blocking the roads begin to be removed in Kosovo Fotó: ERKIN KECI Forrás: Europress/AFP

Ezután egyből nyilvánvalóvá vált, hogy Belgrád nem fogja elismerni Koszovót, viszont számos olyan kérdés maradt megoldatlan, melyek az állampolgárok életét, mindennapjaikat, jogbiztonságát érintik. Ezen problémák kiküszöbölésére jött létre 2011-ben a brüsszeli dialógus, mely az unió mediálásával kívánja orvosolni a fennálló nehézségeket. Idetartozik a személyek szabad mozgása, valamint a rendszámtáblák kérdésköre is, melyek miatt most július végén növekedtek a feszültségek. A pristinai kormány augusztus elsejével érvénytelenné nyilvánította volna a szerb okmányokat és rendszámtáblákat Koszovó területén, a hír hallatán a koszovói szerbek úttorlaszokat állítottak fel a határállomások közelében tiltakozásul. Nemzetközi nyomásra és Washington közbenjárásával a kormány szeptember elsejéig halasztotta el az intézkedés bevezetését, a két fél között azonban eddig még nem született olyan megállapodás, amely végérvényesen rendezné a helyzetet.

A koszovói szerbek ilyen jellegű tiltakozása nem új keletű, tavaly szeptemberben is volt egy hasonló demonstráció, akkor szintén a rendszámtáblák voltak a középpontban, de azt megelőzően is sorozatosan megfigyelhetők voltak ezek. Az ilyen incidensek mind a belgrádi, mind pedig a pristinai vezetés belföldi támogatottságának jót tesznek. Ezekhez rendszerint rendkívül nacionalista hangvételű nyilatkozatok társulnak. A szerb és koszovói politikusok nagyon könnyen el tudják hitetni a helyiekkel és a nemzetközi médiával is, hogy bármelyik pillanatban újra robbanhat a bomba. Ami még aggasztóbb, hogy egymásra licitálnak nyilatkozataikkal. A szakértő szerint ennek ellenére mindössze retorikai háborúról van szó, a fegyveres konfliktus kitörésének lehetősége pedig szinte a nullával egyenlő.

– Egyik félnek sem áll érdekében újabb háborút kirobbantani. Egyrészt politikailag teljesen elszigetelődnének nyugati partnereiktől, az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól. Másrészt egy háborút finanszírozni is kell, gazdaságuk csődbe menne. Emellett Koszovónak nincsen hadserege, a NATO Kfor missziója felel a katonai feladatok ellátásáért. A másik oldalon a szerb haderő modernizációra szorul, nem támadnák meg Koszovót, ami – az előbb említett okok miatt – egyenlő lenne a NATO elleni háborúval. Ezeken felül senki nem szeretné visszahozni a kilencvenes évek kegyetlenségeit, mindenkiben élnek még a negatív emlékek, tapasztalatok.

Ha a társadalmak, átlagemberek szintjén nézzük az ellentétet, akkor elmondható, hogy nincs jelentős szembenállás. Van a társadalomnak egy jelentős része, amely fogékony az erőteljes nacionalista retorikára, azonban az átlagembereknek ennél sokkal égetőbb problémákkal kell szembenézniük. Nem megfelelő a gazdasági helyzet, nagy a munkanélküliség, az elvándorlás. Olyan nehézségek ezek, melyek ténylegesen érintik mindennapjaikat, nem pedig a politikusok által gerjesztett láthatatlan problémák. Alapvetően senkit nem érdekelne a másik, csak a média, az újságok fújják fel ennyire az ellentét kérdését.

A fentieket figyelembe véve felmerül a kérdés: miért kapott éppen most ekkora nemzetközi figyelmet az amúgy szokásosnak mondható erőfitogtatás a Nyugat-Balkánon? A választ a hazánk keleti szomszédságában dúló háborúban kell keresnünk. Németh Ferenc úgy lája, hogy az európai átlagemberek biztonságérzete csökkent február óta, sokkal jobban felfigyelünk arra, ha valami rendkívüli történik a világban. Emellett sokan, köztük elemzők is próbálják az ukrajnai eseményeket a Balkánon is értelmezni, ami hibás elképzelés, ugyanis a kettőt nem lehet összehasonlítani. Harmadrészt a nagyhatalmak is fokozott figyelemmel tekintenek a szerb–koszovói fejleményekre, mivel tisztában vannak azzal, hogy a térség mindig is a nagyhatalmi érdekek ütközőzónája volt. A Nyugat fél attól, hogy Oroszország az eddigieknél nagyobb befolyást szerezhet a Balkánon.

NATO-garancia

Kétségtelen, hogy ebből a szempontból van mitől tartaniuk a nyugati államoknak. Belgrád kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Moszkvával, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az ukrajnai háború kitörését követően talán Szerbia volt az egyetlen európai ország, ahol Oroszország melletti nagyszabású szimpátiatüntetést tartottak. Emellett a hetekben közöltek egy friss felmérést, miszerint a szerb állampolgárok szemé­ben a legnépszerűbb külföldi politikus Vlagyimir Putyin orosz államfő – őt követi második helyen Hszi Csin-ping kínai elnök, harmadik helyen pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök áll.

A szerbek alapvetően oroszbarátok, ezt történelmi-kulturális kapcsolatokra vezetik vissza, valamint az ortodox egyháznak is jelentős szerepe van a jó viszonyban. Belgrád emellett jelentősen rá van szorulva az orosz kőolajra és földgázra. Szerbia a Koszovóval folytatott vitában is számíthat Oroszországra, ugyanis ez utóbbi szintén nem ismeri el Pristina függetlenségét, emellett pedig az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagja, tehát minden erre irányuló ENSZ-határozatot meg tud vétózni.

Ennek ellenére Szerbia kapcsolata a nyugati hatalmakkal nem nevezhető rossznak, sőt. Belgrád egyfajta egyensúly-politikát folytat, melynek során a Nyugattal, valamint a keleti hatalmakkal – Oroszországgal és Kínával – is próbál minél jobb és sokrétűbb kapcsolatot fenntartani. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nyugat-balkáni országok közül Szerbia halad a legjobban az uniós csatlakozási folyamatban. Belgrád – a média beszámolói, valamint egyes nyilatkozatok ellenére – a NATO-val is szorosan együttműködik, a Békepartnerség része, valamint a közös hadgyakorlatokon is rendszeresen részt vesz. Emellett a NATO koszovói jelenléte garancia is Belgrád számára: amíg a szövetség katonái itt állomásoznak, addig nagy valószínűséggel stabilitás uralkodik a térségben, valamint a koszovói szerbek is biztonságban vannak.

Mozdíthatatlan álláspontok

A másik oldalt figyelembe véve – éppen az elismerés hiánya miatt – koszovói–orosz kapcsolatokról nem lehet beszélni, ellenben Washington Pristina első számú külpolitikai partnerének számít. Ezenfelül a koszovói kormányzat bejelentette uniós csatlakozási szándékát, a tervek szerint az ország év végéig nyújthatja be kérelmét. Annak azonban nincs realitása, hogy Koszovó belátható időn belül tagjelölti státust kapjon. Egyrészről a tagság feltétele, hogy egy országnak ne legyen bilaterális vitája egy tagországgal vagy egy harmadik állammal. Másrészt ehhez minden tagállam beleegyezése kéne, ugyanakkor öten – Szlovákia, Románia, Ciprus, Görögország és Spanyolország – nem ismerik el Koszovó függetlenségét, így pedig az sem várható el tőlük, hogy a tagjelölti státus megadására rábólintsanak.

Az ellentétek mostani fellángolásának talán egyetlen pozitív „eredménye”, hogy hosszú idő után újra tárgyalóasztalhoz ültek az országok vezetői Brüsszelben. A 2011 óta brüsszeli dialógus névvel jegyzett kezdeményezés az unió közbenjárásával hivatott megoldani az évek óta húzódó szembenállást, azonban az elmúlt időszakban zátonyra futottak a tárgyalások. Ez egyrészt annak tudható be, hogy az uniónak más külső és belső problémákkal kellett megküzdenie, nem volt prioritás számára Koszovó és Szerbia. Másrészt pedig a két fél teljesen különböző és mozdíthatatlan álláspontja az, ami megakadályozza az egyeztetések sikerességét. Németh Ferenc úgy ítéli meg, hogy ennek ellenére nem nevezhető eredménytelennek a dialógus.

A múltban jelentős sikereket tudtak elérni az állampolgárok jogbiztonságának növelésére. Ilyen például az integrált koszovói rendőrség felállítása, az észak-koszovói bírósági rendszer központi igaz­ságszolgáltatási szisztémába való beolvasztása, valamint az állampolgárok szabad mozgása.­ A dialógus nélkül ezek egyike sem lenne ma.

Borítókép: Barikádbontás a koszovói Mitrovicában, Jarinje határátkelőhely közelében augusztus elsején. A pristinai kormány augusztus elsejével érvénytelenné nyilvánította volna a szerb okmányokat és rendszámtáblákat Koszovó területén, a hír hallatán a koszovói szerbek úttorlaszokat állítottak fel a határállomások közelében (Fotó: Europress/AFP)