Sümegi István a Németh László Szakkollégium történetét feldolgozó interjúkból válogatott. A Kilátó című főiskolai diáklap legendás évtizedéről Szommer Ildikó és Szabó Gábor ad számot, Tokaji Nagy Erzsébet a róluk írt jelentéseket és a tevékenységüket méltató sajtóanyagot is összegyűjtötte. Visszatekintve megerősíti: a Daliás idők annak a nemzedéknek a története, amely az 1980-as években vált felnőtté.
Azoké, akiknek egyaránt fontos volt a szakmai tudás és a szabadság. Azoknak a története, akiknek az akkori élmények máig meghatározzák az életüket.
A szakkollégiumok alapvonása az öntevékenység és az önrendelkezés. A tagok mélységes elégedetlenségüknek adtak hangot mindannyiszor, amikor szóba került a felsőoktatás színvonala.
Lassanként rádöbbentek: az a rendszer, amely tudatlanságban tartja értelmiségét, aláássa annak jövőjét is. Rendszerkritika volt már önmagában az is, hogy az oktatás helyettesítésére létrejött szakkollégiumok felvállalták az alternatív felsőoktatást. Időszerű tudást felhalmozni és átadni azonban csak úgy lehetett, ha kerültek hozzá civil kurázsival rendelkező előadók is.
Miszlivetz Ferenc szerint a helyi csoportok gyors hálózatosodásának ezen a ponton lett döntő szerepe. A Németh László Kollégium abban különbözött a fővárosiaktól, hogy a velemi, szombathelyi, őrségi hétvégék, szemináriumok, később konferenciák a vasfüggöny árnyékában szerveződtek.
A polgárosultabb vidéki világban minden bizonnyal kisebb volt az egy főre jutó besúgók és feljelentők aránya, és talán többen követték az osztrák média híradásait is. A rendszerváltozással aztán megnyílt a tér, a szakkollégisták egy része pedig a közéletben, politikában találta meg a hivatását. De ez már másik történet…
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!