Bajuszt akasztani Szilágyi Istvánnal

Budapest, 2018. október 15. Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író (j) Prõhle Gergely, a Petõfi Irodalmi Múzeum (PIM) fõigazgatója (b) társaságában a 80. születésnapja alkalmából a múzeumban tartott ünnepségen 2018. október 15-én. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

Szilágyi Istvánról úgy lehetett tudni, hogy nem szereti és ha csak teheti, kerüli a nyilvánosságot. Ez igaz is volt rá – nyolcvanéves korában igen regényesen sikerült vele interjúznom Budapesten –, mégis volt egy időszak az életében 2008 és 2015 között, amikor több alkalommal fellépett, felolvasott, előadásokat és könyvbemutatókat vállalt. Fekete Vince költő, szerkesztő kérésére is kötélnek állt, életinterjúja Kolozsváron, a Helikon szerkesztőségében indult, késő este a Szamos-parti lakásban ért véget, és a hetvenedik születésnapra időzítve, 2008 októberében jelent meg a Székelyföld folyóiratban. 

Az Én mindig folyóra, nagyvíz mellé vágytam címmel publikált beszélgetésnek folytatása is lett, méghozzá közönség előtt, ami aztán újabb és újabb fellépéseket hozott Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Bukarestben és Kolozsváron, a Bulgakov kávéház teraszán.

A sorozat ötödik állomásán, a szegedi Somogyi-könyvtárban Szilágyi István kesernyésen megjegyezte Fekete Vincének: „nyugalmazott szarvasbogárpásztor vagyok.” Ez 2015 tavaszán történt, nem sokkal azután, hogy az író nyugdíjba ment, átadva a lapszerkesztést a fiatalabbaknak. A kolozsvári életinterjú és a bukaresti beszélgetés szerkesztett változata most fotódokumentumokkal gazdagon illusztrálva kapható egy kötetben, benne a gyerekkor, majd a hatvanas-hetvenes évek dús televénye, amikor még élt Kós Károly, a középnemzedéket többek között Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos vagy Lászlóffy Aladár képviselte, és már jöttek az újak: Király László, Farkas Árpád… 

A hetvenes évek közepén a Kő hull apadó kútba című regény meghozta az elismerést Szilágyi Istvánnak, és az összegző beszélgetések végkicsengése is pozitív: építhettem, teremthettem – vallotta szűkszavúan az író.

A többi ínyencség. Két művészember beszélgetése építésről, teremtésről: miként alakul a szöveg, hogyan készül a regény, és hogyan a novella? Kik hatottak a szerzőre? Milyen visszajelzéseket várt és kapott? Hogyan dolgozta ki aprólékosan a Kő hull… Szendy Ilkájának figuráját? Szökött jogász lévén Szilágyi Istvánt joghallgató korától foglalkoztatta, mi történik azzal a bűnelkövetővel, akinek a cselekedetére nem csap le a törvény. Innen indította a történetet, de hagyta élni a bűnöst, és csak figyelte, hogyan hat vissza sorsára szörnyű cselekedete. 

 

A lelkiismeret elvégzi a hóhérmunkát, vagy futni hagy? A szerző egy dolgot tudott biztosan: a leányzó rosszul végzi. De hogy miképpen, és hogy mit él át addig, ehhez kellett az a tíz esztendő, amely alatt módszeresen végére jutott a történetnek. Közben azonban emléket állított a Partium széli, egykor magyar többségű Zilahnak is. Még szó nem volt romániai falurombolásról, amikor már véghez vitték az erdélyi városrombolást: a történelmi helyszíneket ledózerolták, és szörnyű blokkokat építettek a helyükre Sepsiszentgyörgytől Zilahig. 

A XX. század elején a városka környékén még élt egy anekdota, amelyben kút is szerepelt. Ez a kút lett a kiindulópont, az a mag, amely maga köré építi a történetet.

A gazdagon illusztrált kötet sokat megmutat Szilágyi István konok, szemérmes természetéből. A családi és baráti körben készült fényképeken, portrékon túl mégis Farkas Árpád Sz. I. bajusza című publicisztikája ragadja meg leginkább a jóbarát karakterét: 

A szavak többnyire küszködve, megszenvedetten, de pontosan és megszervezetten, mélyről fakadóan és fojtottan, kék-lilás árnyalatokban buggyantak alóla – s erre a magyarázat nyilvánvalóan csak ő maga, ez az ajak fölötti sörény, korda, ha úgy tetszik: bajuszpáncél lehet, mely nem engedi könnyed és felelőtlen csevegés mentére a beszédet.

Ők ketten nem is akasztottak bajszot.
(Szilágyi István. Beszélgetőtárs Fekete Vince. A képeket válogatta és szerkesztette Demeter Zsuzsa. MMA Kiadó, Budapest, 2022, 120 oldal. Ára: 4600 forint)

Borítókép: Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író a 80. születésnapja alkalmából a múzeumban tartott ünnepségen (Fotó: MTI/Soós Lajos)