A sorozat ötödik állomásán, a szegedi Somogyi-könyvtárban Szilágyi István kesernyésen megjegyezte Fekete Vincének: „nyugalmazott szarvasbogárpásztor vagyok.” Ez 2015 tavaszán történt, nem sokkal azután, hogy az író nyugdíjba ment, átadva a lapszerkesztést a fiatalabbaknak. A kolozsvári életinterjú és a bukaresti beszélgetés szerkesztett változata most fotódokumentumokkal gazdagon illusztrálva kapható egy kötetben, benne a gyerekkor, majd a hatvanas-hetvenes évek dús televénye, amikor még élt Kós Károly, a középnemzedéket többek között Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos vagy Lászlóffy Aladár képviselte, és már jöttek az újak: Király László, Farkas Árpád…
A hetvenes évek közepén a Kő hull apadó kútba című regény meghozta az elismerést Szilágyi Istvánnak, és az összegző beszélgetések végkicsengése is pozitív: építhettem, teremthettem – vallotta szűkszavúan az író.
A többi ínyencség. Két művészember beszélgetése építésről, teremtésről: miként alakul a szöveg, hogyan készül a regény, és hogyan a novella? Kik hatottak a szerzőre? Milyen visszajelzéseket várt és kapott? Hogyan dolgozta ki aprólékosan a Kő hull… Szendy Ilkájának figuráját? Szökött jogász lévén Szilágyi Istvánt joghallgató korától foglalkoztatta, mi történik azzal a bűnelkövetővel, akinek a cselekedetére nem csap le a törvény. Innen indította a történetet, de hagyta élni a bűnöst, és csak figyelte, hogyan hat vissza sorsára szörnyű cselekedete.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!