időjárás 3°C Andor , András 2022. november 30.
logo

Szatócsok, rikkancsok, kasszírnők ruháit is varrta Purtczl Bernadett

Gurzó K. Enikő
2022.09.25. 15:45
Szatócsok, rikkancsok, kasszírnők ruháit is varrta Purtczl Bernadett

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegysége számára legutóbb százharminc szett kosztümöt varrt meg Purtczl Bernadett, aki ­régésznek készült, majd történészdiplomát szerzett, hogy végül a történelmi viseletek szakértőjeként építse a karrierjét. Autentikus ruháit ma már színházak, múzeumok és filmstábok is kölcsönkérik.

Csepelen járok, a Hollandi utcában. Egy tetőtéri lakásban található Purtczl Bernadett szalonja, ahová külső lépcső vezet fel a hangulatos udvarról.

A helyiségbe hatalmas ablakon árad be a fény.

– Az szokott történni, hogy ideszólnak a dámalovasok fellépés előtt két héttel, hogy kellene hat ruha, teljes szett! Ez azt jelenti, hogy napi tizenkilenc-húsz órában kell vele foglalkozni, hogy időben elkészüljön. Ilyenkor kell az ipari gép – mondja Bernadett, és betessékel a napsütötte szalonba, ahol nehéz kihasználatlan helyet találni, mindenütt szövetek, selymek, gyöngyök, csipkék és divatlapok.

– Ez például egy ipari gép. Akkor kapcsolja be az ember, ha sok a munkája, hiszen arra van kitalálva, hogy éjjel-nappal működjön. Ez meg a házi, kisebb változata. Akkor használom, ha csak egy-két darabot kell megvarrnom. Van egy harmadik is. Azért van szükség rájuk, mert az ipari gépek mindegyike csak egyféle műveletet végez – válaszolja a fiatal viseletkészítő arra a kérdésemre, hol vannak a többiek, mármint a munkatársai.

Varrógépek ócskavasáron

Veszem a lapot, és helyet foglalok az egyik gépnél, mire mókásan felvilágosít, hogy nem igazán van miből válogatnom, hiszen mindegyik német gyártmány, és elnyűhetetlen, bezárt gyárakból kiselejtezett darab, ócskavasáron lehet hozzájutni. Ő maga negyvenezer forintért vásárolta a legstrapabíróbbat. Nem saját felindulásból, hanem a varrógépszerelő biztatására, aki azt tanácsolta, nyugodtan ráköltheti a pénzét, hiszen egy életre ki fogja szolgálni. Bernadett hallgatott az idős szakemberre, mivel korábban nem sok köze volt a gépekhez.

A szombathelyi főiskolán készült történelemtanárnak és régésztechnikusnak, majd jelentkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem régész szakára, végül történelemből mesterizett. Aztán el kellett gondolkodnia, merre tovább. Útkeresésébe a véletlen is beleszólt. Egyszer az unokatestvére feleségét meghívták egy angliai oldtimerautó-versenyre időt mérni.

Egy feltétellel vehetett ezen részt: ha a korszaknak megfelelő ruhába öltözik. Miután előkerült a viselet az egyik budaörsi kölcsönzőből, Bernadett számára kiderült, ő is tud ilyet varrni.

Ehhez adott impulzust a japán Kyoto Costume Institute egyik fotókban bővelkedő, hétszáz oldalas kiállítási katalógusa, amely óriási hatással volt rá.

– Hát akkor próbáljuk ki, adtam ki parancsba magamnak – meséli Bernadett, és előveszi az albumot, hogy belelapozzak. Közben kifejti, hogy mivel varrni már tudott, csak a stíluskorszakok jellemzőit kellett megtanulnia. Ez a mai napig feladat számára, hiszen minden újabb rendeléskor utána kell olvasnia az adott időszak meghatározó alapanyagainak, színeinek. Szabásmintákat kell keresnie és olyan trükköket kell felkutatnia, amelyekkel megoldhatók a régi elképzelések.

Annak is utána kell olvasnia, milyen kiegészítők illenek majd a ruhához, és honnan lehet ezeket beszerezni. Megtanulta, hogy a XIX. századi utcai viselethez, a sétaruhához, amely többnyire zárt volt, kalapot, kesztyűt és ernyőt hordtak, a kivágott báli ruhához ékszert viseltek.

Purtczl Bernadett minden újabb rendeléskor utánaolvas az adott időszak meghatározó alapanyagainak, szabásmintáinak (Fotó: Havran Zoltán)

Modellek bútorszövetből

– Az a legjobb, ha vannak divatlapok az adott korszakból. Elkezdtem ezeket vásárolni, hiszen sok közülük a könyvtárakban sem érhető el – mondja, miközben helyet csinál az asztalon, és megállapítja, gyakran egy-egy kifejezés kapcsán is nyomoznia kell, mivel a szaknyelv a német volt, amely mára kikopott a közbeszédből.

A ruhaanyagok beszerzése sem könnyű, de mivel évek óta ugyanazokra a helyekre jár vásárolni, a kereskedők szólnak neki, ha olyasmi érkezik, ami érdekelheti. Amikor például belekezdtek a skanzen erdélyi projektjébe, jelezte, hogy az anyagokat előbb össze kell gyűjtenie, mert amelyeket régen használtak, azokat ma már nem forgalmazzák. Ennek tulajdonítható, hogy bizonyos ruhái dekoratív bútorszövetből készülnek.

A divat nemcsak a textilgyártást, a viseletkészítést is befolyásolja. Míg kezdetben rengeteg rokokó ruhát varrt, mert ezekre volt kereslet, a későbbiekben az 1920-as évek ruháit kérték.

Amikor a szalagavatókon bajor táncot jártak, nem győzte gyártani a bajor ruhákat. Utána a századfordulós viseletek iránt nőtt meg az érdeklődés, a folytatásban a reformkori ruha kellett. Most az ötvenes évek pöttyös ruhái a menők.

A megrendelői is változatosak. Van köztük amatőr színtársulat, profi filmes stáb, és vannak eseti kuncsaftok is.

Került már fel ruhája könyvborítóra, és szolgált lottósorsolásnál. De bevitték a viseleteit a csornai premontrei rend kiállítóterébe is, ahol egy végtelenített film szereplőin tűnnek fel.

A szabadtéri múzeum viszonylag állandó szakmai partnere. Most már a hatodik projektet bonyolítják le együtt. A nemrég átadott erdélyi tájegység animátorai és a ruhakölcsönző részére százharminc szett történelmi ruhát kellett megvarrnia, különböző karaktereket felöltöztetnie az 1910–20-as évek módija szerint: a szatócsot, a szatócsnőt, a rikkancsot, a kasszírnőt, az ügyvédet, a színésznőt.

A szerencsének köszönhető, hogy egy profi fényképész is rátalált. Fontos részlet ez, hiszen mindig az a ruha a legkeresettebb, amelyikről jó kép készült.

Ha nem férnek bele a kedvenc ruhájukba, akkor is belegyömöszölik magukat, inkább nem vesznek levegőt egy hétig.

– Rafinált ruhák ezek. Ki vannak keményítve, a válluk széles, a derekuk összehúzható. Minél nagyobb abroncsot adunk a szoknya alá, annál vékonyabbnak tűnik a derék, így bárkin jól áll. Itt van például ez a fotó, a budai Várban készült. A kutyát épp ott sétáltatták, a fotósom meglátta benne a lehetőséget, és kölcsönkérte. Azóta sokan akarnak ebben a ruhában kutyás képet készíttetni magukról. Csak arra nem figyelnek, hogy hosszú szőrű agár dukál hozzá – mondja Bernadett.

Uniformisok kötelmei

A soproni népszavazás századik évfordulójára Bárány Krisztiánnal készített filmet. Dolgoztak már együtt korábban, ám ezúttal nem volt egyszerű, főként amikor eszébe jutott a rendezőnek, hogy kellene a jelenetbe egy első világháborús brit tiszti és húsz lódenkabát.

– A régi ruhákkal nem úgy van, hogy az ember leakasztja a szegről. Megnéztem, milyen anyagom van itthon, és amit tudtam, éjszaka megvarrtam, a többit beszereztük máshonnan. Mivel szigorúan szabályozott egyenruhákról volt szó, katonák segítségét kellett kérni. Ettől függetlenül is meg kellett tanulnom, mi micsoda az uniformisokon, melyik sereg milyen színt használt – idézi fel a szakember.

Arra is ügyel, hogy amit létrehoz, mosható legyen, hiszen a hosszú szoknya alsó szegélye bizony gyorsan bepiszkolódik. A XX. századig többször is meggondolták, amíg betették a ruhát a mosásba. A holmik drágák voltak, nem koptathatták hiába.

Az egyik megoldásuk az volt, hogy csináltattak a szoknyához egy báli felsőt meg egy sétaruhafelsőt, így a kettőt cserélgetni tudták. Ezt a praktikát Bernadett is alkalmazza. Előfordult, hogy levehető ujjat készítettek a viseletükhöz. Ha az ujj nem volt rajta, akkor báli ruhának számított, ha visszakapcsolták rá, sétaruhának felelt meg. A díszítéseket, a kiegészítőket is cserélgették, a kalapokon a szalagokat, a tollakat, főleg az alsó középosztálybeliek.

Mivel sokakat tett már boldoggá a ruháival, muszáj megkérdeznem, magának varrt-e már történelmi ruhát. Természetesen, válaszolta, mivel eljár a hagyományőrző vásárokra, és oda ki kell öltözni. Egy 1875-ös ruhát készített magának. Tervei szerint kibővítené a viseletgyűjteményét eredeti darabokkal, és elmenne egy külföldi tanulmányútra.

Borítókép: Purtczl Bernadett (Fotó: Havran Zoltán)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.