Csatni, lekvár, savanyított, karamellizált, konfitált. Erős vörös vagy zsenge zöld tavaszhírnök: hagyma nélkül elképzelhetetlen a világ legtöbb konyhája. A magyar fogások zöme alapból így kezdődik: vágjuk fel a vöröshagymát, és pirítsuk meg! A hagymafélék jól ellenálló, évelő növények, termesztésük nem igényel különösebb extra figyelmet.
Mintegy harmincféle ehető hagyma létezik, amely ráadásul segít a baktériumok, vírusok, gombák legyűrésében. A First Hospital of China Medical University tanulmányából nemrég az is kiderült, hogy rendszeres fogyasztásuk csökkentheti a kolorektális daganatok kialakulásának kockázatát: azoknál, akik a legnagyobb mennyiségben fogyasztottak hagymaféléket, hetvenkilenc százalékkal kisebb eséllyel alakult ki vastag- és végbélrák, mint azoknál, akik alig ettek belőlük.
Hérodotosz szerint már a gízai nagy piramist építő munkások étrendjében is szerepelt a hagyma és a fokhagyma, az I. századi görög katonaorvos, Dioszkoridész pedig részletesen leírja a hagyma, a hagymafélék gyógynövényként való alkalmazását. Az ókori Ázsiában is ismerték a hagymákat, Európában szerzetesrendek vitték tovább a zöldségtermesztés kultúráját.
A középkor során kontinensünkön nemcsak fűszerként tartották számon a legtöbb hagymafélét, hanem afrodiziákumként is. A XXI. századra hagymafogyasztási szokásaink nem változtak sokat, azonban van néhány fajta és elkészítési mód, amelyek reneszánszukat élik.
A magas gasztronómiából szépen csordogálnak lefelé a hétköznapi konyhákba az olyan gyakorlatok, mint a konfitálás, a savanyítás, a fermentálás, illetve néhány, édeskéssé formáló eljárás, mint a hagymalekvárok és csatnik készítése.
Már ki merünk próbálni olyan, távol-keleti konyhákból származó különlegességeket, mint például a fekete fokhagyma, erdőn-mezőn járva pedig óriási trend lett medvehagymára vadászni: a széles, a gyöngyvirágéra hasonlító levelű növény kora tavasszal jelenik meg a nedves erdőkben. Medvehagymából készülhet például pesztó vagy leves, de fűszerként is előszeretettel használják, akár pogácsába gyúrva. A növény egyébként annak köszönheti a nevét, hogy illatával állítólag felébreszti a mackót téli álmából, és kicsalogatja a barlangból. A medvehagymán túl elődeink fogyasztottak vagy gyógyszernek használtak számos kevésbé ismert vadon termő hagymát, ilyen például a kígyó-, a gyík-, a havasi vagy a szarvashagyma.
Ami pedig a termesztett hagymákat illeti, a termőterület zsugorodik ugyan, de összesen még mindig legalább másfél ezer hektáron folyik a vöröshagyma-termelés hazánkban. Tavaly Makón, a Hagyma Terméktanács székhelyén ettől függetlenül döbbenten fedezték fel, hogy a helyi boltokban is megjelent a Németországban csomagolt import vöröshagyma.
A fokhagyma döntő többsége Kínából érkezik. Az ázsiai ország mintegy hetven százalékban uralja a fokhagyma világpiacát – nagy kiterjedésű ültetvényei lehetővé teszik, hogy az árakat alacsonyan tartsák.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)
