A kezdeti elképzelés szerint erdei termékek hasznosítására szakosodtak. A vállalkozás elindítói kiszámították, hogy a székely közösségi tulajdonban levő környékbeli erdőkből akkora mennyiségű nyersanyagot dolgozhatnának fel, amennyi jelentősen növelhetné a közbirtokosság fő tevékenységének számító fakitermelésből származó hasznot. Az üzem vezetője, Bodrogi György szerint a számítás azért nem vált be, mert kiderült, hogy ez a tevékenység önmagában olyan, mint a lottó: vagy bejön, vagy nem.
Mostanában az a legnagyobb gond, hogy amikor szükség van rá, nem találnak szedőket. Több okból sem. Egyrészt nagy a medveveszély: a székelyföldi erdőkben ma már az egyszerű kirándulás is kockázatos, az éhes medvék orra elől leszedni a gyümölcsöt meg végképp az.
Igaz, a szedők hatalmas zajt csapva, csoportosan bóklásznak az erdőben. Amikor éppen vannak erre fogható emberek, Bodrogi György szerint ugyanis sokan inkább a külföldi munkavállalást választják. Ezzel magyarázható az idei szerény mennyiségű, mintegy húsztonnányi feldolgozott fekete áfonya, ami jó évjárásban két hektár területen termesztett bogyós gyümölcs hozama… Nem véletlen, hogy a gyári feldolgozókapacitás növelése érdekében a Zetelaki Közbirtokosság is hozzálátott az országban terjedő málna- és áfonyatermesztéshez.
Az erdőből begyűjtött, illetve a közbirtokosság földjein megtermelt áfonyát az országban értékesítik. Túl kicsi mennyiség ez, hogy exportálni lehessen. Áfonyaültetvényük idén termett először. A cég, amelytől a dugványokat vásárolták, jó években 15 tonnás termést ígért hektáronként. Az első hozam már el is kelt: a helyi üzletek vásárolták meg műanyag dobozos csomagolásban. Ezzel szemben az erdei áfonya teljes mennyiségét már feldolgozták.
Míg két-három évtizede az emberek többsége a havasi áfonyát ismerte Erdélyben, mára nagy piaca lett a termesztett változatnak is. Brassó, Fogaras, a dél-erdélyi Hunyad, illetve több partiumi megyében egymást érik az európai uniós pályázati pénzekből létrehozott áfonyaültetvények.
A Székelyföldön egyelőre kevés gazda lát fantáziát benne, de itt is megjelent néhány telepítés.
A Csíkszeredától tíz kilométerre fekvő Csíkborzsován Erőss Endréé az egyik, aki öt esztendővel ezelőtt gondolt egy merészet, és pénzügyi állását hátrahagyva belevágott a bogyós gyümölcsűek termesztésébe. Döntésében nyilván szerepet játszott az elnyert európai uniós pályázat, amelyből három hektárra telepített júniustól szeptember végéig szakaszosan érő áfonyát.
Kérdésemre, hogy miként válik egy irodai munkát végző emberből főállású kertészkedő gazda, Erőss Endre mosolyog: már korábban tervezték a váltást, és amikor erre lehetőség adódott, éltek a lehetőséggel. Előbb az internetről gyűjtöttek be minden elérhető anyagot, majd elindultak tapasztalatokat szerezni erdélyi és külföldi áfonyatermesztőknél.
– Az áfonya prémiumkategóriába tartozó gyümölcs, az év minden szakában jó áron lehet értékesíteni, ezért népszerű a termesztése. Többféle betegség ellen keresik megelőző ,,orvosságként”, de cukor- és szembetegségekkel küzdők is rendszeresen vásárolják
– magyarázza a gazda, akinek az elmúlt években fordult termőre a telepítése.
A hozammal kapcsolatban visszafogott: amikor a szakirodalomban szereplő hektáronkénti tíz-tizenöt tonnás termésről beszélünk, Erőss Endre szerint ezt el kell osztani kettővel. A családban egyelőre tanulják az új kertészeti szakmát, és ha minden csínját-bínját kibogozzák, abban reménykednek, hogy pár év múlva talán elérik a telepítéskor vásárolt cserjék beígért hozamát.
A mezőgazdaság többi ágához hasonlóan itt is a munkaerő a legnagyobb gond: a szeptemberi pityókaszedés idején nehéz napszámost találni Csíkban, aki áfonyát akar szedni. A közel négy hónapos tenyészidő nyárra eső periódusa szerencsésebb a gazda számára, mert ilyenkor nagyobb eséllyel talál munkáskezet. Az értékesítéssel viszont nincsenek gondok: háztól kél el a teljes gyümölcsmennyiség.
Nem csak a faluból, hanem a környező településekről is eljönnek az áfonyakedvelők, akik Csíkban, a havasi áfonya hazájában is szeretik a bogyós gyümölcs termesztett változatát. A gazda szerint ebben szerepet játszik, hogy organikus mezőgazdaságot folytatnak: nem használnak műtrágyát, és lemondtak a vegyi növényvédelemről is. Most folyik a terület biotermesztésbe vétele, így hamarosan megkapják a biotermék-minősítést, ami reményeik szerint új löketet ad az értékesítésnek.
Simon Raul aradi mezőgazdasági szaktanácsadónak a teljes romániai áfonyatermesztésre rálátása van. A népszerű bogyós gyümölcsűek közül kiemelkedő áfonya romániai térhódításának magyarázatát abban látja, hogy a málnával és a szederrel összehasonlítva az áfonya akár egy hétig is eltartható hideg helyen, ami bőven elegendő a nyugat-európai export lebonyolításához, nem csak mélyfagyasztott állapotban lehet szállítani.
– A Romániában termesztett áfonya túlnyomó többségét Németországba, Franciaországba és a Benelux államokba adják el. Nincs olyan megyénk, ahol legalább fél tucat kisebb-nagyobb farm ne működne. Messze vagyunk még Európa legnagyobb áfonyatermelőjének, Spanyolországnak a felhozatalától vagy a szintén nagy teljesítményű lengyelektől, de a romániai piac is jó úton halad
– magyarázza az aradi szakember. Az országban Erdély vezet a bogyós gyümölcsűek termesztésében, az áfonya a dél- és az észak-erdélyi megyékben a legnépszerűbb. Kimutatása szerint fele-fele arányban oszlik meg a hagyományos és a biotermesztésű ültetvények nagysága, exportra viszont a bioterméknek van korlátlan piaca.
