Európai biztonság nem lehetséges Oroszországgal, de nem lehetséges Oroszország nélkül sem

Az őszt meghatározza az orosz–ukrán háború. Az USA eközben készül a félidős választásokra. A tét óriási.

New York, 2022. szeptember 21. Joe Biden amerikai elnök (b) és António Guterres ENSZ-fõtitkár kétoldalú megbeszélést folytat az ENSZ Közgyûlésének 77. ülésszakán a világszervezet New York-i székházában 2022. szeptember 21-én. MTI/AP/Evan Vucci Fotó: Evan Vucci

Az őszt meghatározza az orosz–ukrán háború. A NATO-államok egy része, az USA, Nagy-Britannia, Lengyelország, a balti és a skandináv államok továbbra is az Oroszországgal szembeni kőkemény fellépés mellett vannak. Az USA eközben készül a félidős választásokra. A tét óriási. Megmarad-e mindkét képviselőházban a demokrata, kormánypárti többség? Biden egyre kevésbé alkalmas az elnöki feladatok ellátására, de nem csupán visszavonulni nem hajlandó, hanem bejelentette, hogy két év múlva újra indulni szeretne az elnökségért, és reméli, hogy az ellenfele ismét Trump lesz, mert őt már egyszer legyőzte. A két párt között kíméletlen harc folyik, amelynek során mindkét fél mindent felhasznál a másikkal szemben. Így Trump korábbi anyagi ügyeit éppúgy, ahogy Biden fiának anyagi és szexuális ügyeit.

A NATO két fő ellenségről beszél, Oroszországról és a terrorizmusról. Nem tartja célszerűnek, hogy nevén nevezze az iszlám szélsőséges terrorizmust, és azt sem, hogy az ellenségek között fő helyre tegye Kínát. Kissinger korábbi nézetei Kína és az akkori Szovjetunió egymás elleni kijátszásáról mára feledésbe merültek. Mindenesetre az orosz–ukrán háború hatására egyre több NATO-tag teljesíti az előírást, és költ két százalékot védelemre a GDP-jéből. Austin amerikai védelmi miniszter bejelentette, hogy időhatár nélkül addig támogatják Ukrajnát, ameddig szükséges. Október 1-jétől az Egyesült Államok, hasonlóan a második világháborúhoz, kölcsönbérleti szerződés keretében támogatja Kijevet.

Európában II. Erzsébet halála ugyanúgy összehozta – az orosz elnök kivételével – a világ vezetőit, mint a néhány nappal későbbi ENSZ-közgyűlés. De a számtalan konzultáció után sem oldódott meg az orosz–ukrán háború. Londonban az új miniszterelnök pozíciója nagyon bizonytalan. Saját pártjának jelentős része is elégedetlen vele. Az új uralkodó, III. Károly 74 éves, és komoly kihívások előtt áll.

Németországban nagyon döcög a hárompárti koalíció. A Szociáldemokrata Párt és a Zöldek két részre szakadtak, és a belpolitika, az infláció, a háború, a Covid, az elhibázott brüsszeli szankciós politika minden más kérdést háttérbe szorított. Ugyanez igaz Európa valamennyi államára.

Bulgáriában másfél év alatt a negyedik választást tartották meg, Bosznia-Hercegovinában új szereplők jelentek meg a színpadon, és egyértelművé vált, hogy a lakosságnak elege van a több évtizedes káoszból.

Svédországban győzött a jobboldal. Ott a fő kérdés a bevándorláspolitika volt: a bűnesetek számának megnövekedése, a no go zónák tömeges létrejötte, a szexuális bűnesetek térhódítása megfordította az emberek hozzáállását a politikai pártokhoz.

Olaszországban a jobboldal óriási győzelmet aratott. A helyzet más szinten hasonló volt a svédországihoz. Most lesz először női miniszterelnöke az országnak. Tény azonban az is, hogy a két kis jobboldali párt elveszítette szavazóinak durván a felét. Az új kormány legfontosabb feladatai többek között a migránsáradat feltar­tóztatása, a biztonság garantálása és a fellépés azzal a brüsszeli politikával szemben, amely nyíltan zsarolta az országot, ezzel akarván befolyásolni a választások végeredményét.

A négy, eddig Ukrajnához tartozó területen kiírt népszavazás eredményeit, magyarul, hogy a térséget Oroszországhoz csatolják, még a Moszkvával baráti kapcsolatot ápoló országok sem ismerték el. A választás kapcsán Ukrajna bejelentette, hogy négyezer embert nyilvántartásba vettek, akik ezeken a területeken aktívan részt vettek a választások előkészítésében. Egyben az ukrán elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsának az összehívását kezdeményezte.

Németország közölte, hogy május óta megoszt hírszerzési információkat Kijevvel. A berlini egészségügyi miniszter honlapján közzétette, hogy „háborúban állunk Putyinnal”. A kormány, élén a védelmi miniszterrel, elhatárolódott tőle. Ezzel egyidejűleg Németország korszerű föld-levegő rakétarendszert adott át Ukrajnának.

E fegyverek negyven kilométerig nagy pontossággal képesek az ellenséges célok megsemmisítésére. A védelmi miniszter, Lambrecht, aki a szociáldemokrata párt tagja, titokban Ukrajnába látogatott, és felkereste a harcoló alakulatokat is.

Azt az ukrán igényt, hogy kapják meg a legmodernebb, Leopard 2-es harckocsikat, mint eddig, most is elutasították. Az elv az, hogy amíg az USA és Franciaország sem adják át a legmodernebb fegyvereket, addig Németország is így tesz.

Az UNESCO mexikói ülésén, amikor az orosz küldött emelkedett szólásra, 120 ország képviselői közül több mint negyven hagyta el a termet. Zelenszkij ukrán államfő nyomatékosította, hogy mostantól csak a Putyin utáni vezetővel hajlandó tárgyalni. Az ukrajnai főrabbi előtt kijelentette, hogy jelenleg a Földön két katonaállam van, Izrael és Ukrajna. Ami barokkos túlzás. Ukrajna kiutasította az iráni nagykövetet, mivel Teherán katonai drónokat szállít Moszkvának. Az ukrán államfő azt is közölte, hogy Oroszország megsemmisíti az ENSZ-t, az utolsó még működő nemzetközi szervezetet.

Csak azt nem értem, hogy ha az ENSZ az utolsó még működő nemzetközi szervezet, akkor minek akar gőzerővel belépni két másik szervezetbe, az Európai Unióba és a NATO-ba. Az EU-s belépést rövid távon kizártnak tartom, a NATO-belépést a tagok egyharmada támogatta. A katonai szervezet nem vesz föl olyan tagot, amely háborúban áll, és amelynek területi vitája van a szomszédjával.

Európában ma is igaz az a közmondás, hogy európai biztonság nem lehetséges Oroszországgal, de nem lehetséges Oroszország nélkül sem.

Borítókép: Joe Biden az ENSZ Közgyűlésének 77. ülésszakán a világszervezet New York-i székházában 2022. szeptember 21-én (Fotó: MTI/AP/Evan Vucci)