Néhány éve barátom, egy reklámügynökség tulajdonosa minden kommentár nélkül átküldött nekem egy Krúbi-számot Orbán, verd ki a Ferinek címmel. Akkor csak annyit válaszoltam barátomnak, hogy eléggé szégyelltem volna, ha huszonévesen csak ilyen intellektuális „teljesítményre” futja részemről. Akkor ennyivel el is hessegettem a Krúbi-jelenséget magamtól…
A koncert utáni megdöbbenésemre másik barátom úgy reagált, hogy „de hiszen a Bëlga szövegei is tele vannak káromkodással”, ami igaz, de nem ilyen gyakorisággal és öncélúan.
Még a Bëlgában is volt annyi önreflexió, hogy látva, szövegeik eljutnak a legfiatalabbakhoz is, megcsinálták az obszcenitást mellőző Zsolti, a béka című gyereklemezt. Krúbi a női nemet lealacsonyító, a szexualitást a legobszcénabban megjelenítő, öncélú szövegekkel operál. Persze közben zakatol a „politikai imprint” is: néha beleordítja a mikrofonba, hogy Vidnyánszky egy g…ci, hogy ha majd a közönség odakerül, tudja, hogy hova (vagy hova nem) kell tenni az ikszet…
Ezzel elérkeztem ahhoz a problémahalmazhoz, amelyet a Budapest Parkban látottak-hallottak sűrítve összefoglaltak. Tanulságos volt a hallgatóság összetétele: nagy számban voltak jelen gyerek-szülő csoportok, hiszen kiskorúak csak szülői felügyelettel látogathattak el az eseményre. Sok esetben kilenc-tíz éves kisfiúk, kislányok hallhatták például Krúbi BAMM című számát, amely leírja (olyan részletességgel, hogy a nyomdafesték tényleg nem bírja el), hogyan vesz rá egy előzetesen droggal kínált („beadjuk a kólát, desszert pedig eki”) lányt orális aktusra, majd közösülésre. Az „alkotás” refrénje: „Én kimondom, te vagy a legjobb ribancom!”
Nos, a fentieket meghallva kétféle szülőtípust tudtam megkülönböztetni.
Talán az elsőt (megrendülve ugyan), de „könnyű” letudni: jól szituált anyuka frissen beszárított hajjal, a harmadik sorban ordítja a refrént, mellette nagyjából tizenhárom éves fiai. A másik észlelt szülőarchetípus döbbenetet és zavarodottságot sugárzott egyszerre. A sorok között felismertem egy közismert egyetemi docenst, tanszékvezetőt. A nagy műveltségű, többgyerekes (kislányt is nevelő) családapa előtt ott álltak kiskorú porontyai, arcukba pedig Krúbi üvöltötte: „hogyha átmehetek mind a két lyukon, megengedem, hogy bejelölj a Facebookon.”
El is érkeztünk a Krúbi-jelenség gyökeréhez: a szülők többségének fogalma sincs arról, milyen ingerek érik gyermeküket az online térben.
Csak így fordulhat elő, hogy egy egyetemi tanár a „vak ló” bátorságával viszi ki kiskorú gyermekeit ilyen koncertre. Legyinthetnénk, hogy a Krúbi által képviseltek csak illékony divatzenék, de álljon itt néhány adat a probléma komolyságát megvilágítandó. A népszerű videómegosztón Krúbi legnézettebb száma, amely egyből úgy indít, hogy „születési évem 94 / Anyád 92-be megvolt a mosdóba a Tescoba’ Szentendrén”, a Nehézlábérzés jelenleg 11 millió megtekintésnél jár. A szöveg szerint később Krúbi egy vak lányra maszturbál…
Milyen önképe lesz a fentiek hallatán egy kisfiúnak, hogyan kell egy nőhöz (később) közeledni, és ezt hallgatva milyen mintája lesz egy kislánynak, hogyan kell majd egy férfihoz viszonyulni? Hiszen még nem is értik, nem fogják fel… Hirtelen bevillan a Harcosok klubja című film, ahol az éppen mozigépészként dolgozó anarchista főszereplő filmkockányi hímtagot vág be a gyerekfilmbe: a gyerekek láttak is valamit, meg nem is, mégis sírni kezdenek. Krúbi nem adja meg ezt a lehetőséget sem: töményen kapjuk. („Művészetét” az NKA által is támogatott Fonogram 2021-ben díjjal tüntette ki…)
Felhívtam a magyar zenei élet egyik máig meghatározó előadóját; elmondása szerint ilyen koncertekre tizenhat év alatt még szülői kísérettel sem szabadna beengedni a fiatalokat.
„Mindenhol korhatáros a koncert, ahol korhatárosnak kell lennie” – nyilatkozza Krúbi. A Budapest Park koncertje az élő bizonyíték, hogy ez nem igaz!