Alexandra Pavlovna, az orosz hercegnőből lett nádorné

I. Pál orosz cár fiatalon elhunyt leányáról, Alexandra Pavlovnáról nem kisebb legendák keringenek, mint hogy neki köszönhetjük a magyar trikolórt. A későbbi korokban Alexandra sírkápolnája vonta magára a figyelmet előbb egy borzalmas sírrablással, majd a műemlék helyreállítása után azzal, hogy Üröm egyik büszkesége lett. Seremetyeff-Papp Jánossal, a nagyhercegnőről írt monográfia szerzőjével beszélgettünk.

Seremetyeff-Papp János felidézi, hogy Katalin cárnőnek minden leányunokájával volt valamilyen terve, ez alól kedvence, Alexandra sem volt kivétel, akit már kiskorától a svéd trónörökös feleségének szánt. A frigy nemcsak békeajánlatként szolgált, a cári udvarban jelentősebb terveket dédelgettek: ha Alexandra a házasság megkötése után megtartja hitét, akkor előbb számára kell építeni házi kápolnát, később egy nagyobbat, majd egy katedrálist, eközben beáramlik az országba az ortodox papság, őket követi a segédszemélyzet – és szép lassan mindannyian beépülnek a svéd társadalomba, egyre nagyobb hatalomra téve szert. A tervet végül az orosz cári udvarban tartózkodó svéd nemes hiúsította meg, aki tudomást szerzett az orosz uralkodócsalád szándékairól, és figyelmeztette IV. Gusztáv svéd királyt. Az utolsó pillanatban így meghiúsult a házasság.

– Ebben az időszakban, 1799-ben Napóleon seregei egész Európát fenyegették, és már az Osztrák Birodalmat is támadták, ezért II. Ferenc császár erős szövetségeseket keresett. Erre Oroszország tűnt a legalkalmasabbnak, ám Pál cár hírhedt volt arról, hogy nem lehet rá számítani, és állandóan meggondolja magát. Ilyen helyzetnek házassággal lehetett volna elejét venni – mondja az író. Az osztrák császár a frigyre József Antal János főherceget, magyar nádort szemelte ki, aki nem örült bátyja ötletének, de engedelmességgel tartozott, így elindult Oroszországba.

Megérkezésekor kellemes meglepetés érte a gatcsinai cári nyári kastélyban: az uralkodó megkülönböztetett szívélyességgel fogadta, és nem sokkal később bemutatta családjának.

Józsefnek azonnal megtetszett Alexandra, amire bizonyíték, hogy a nádor még Bécsben kérte az uralkodót, hogy az érkezése után pár nappal rendelje haza valamilyen indokkal, ám végül esze ágában sem volt visszatérni, csak hónapokkal később indult útnak.

A szövetség pompásan működött: Pál cár tartotta a szavát, és megadta a kért segítséget a Habsburgoknak. Emiatt már nem volt olyan fontos és sürgős a házasság, ami ellen viszont ezúttal József nádor tiltakozott, aki beleszeretett Alexandrába.

Az ürömi sírkápolna. Ötfős banda dúlta fel 1981-ben, a tetteseket néhány hónap múlva fogták el. Fotó: Seremetyeff-Papp János

Magyaros divat

József nádor és a nagyhercegnő a Szentpétervár melletti Gatcsinában keltek egybe, először ortodox, majd katolikus szertartás szerint. Ezután két hónapos út következett Bécsig, majd Magyarországra. Amikor a nádori pár Ácsra érkezett, itt Esterházy Károly gróf fogadta őket a kastélyában, amelyben tiszteletükre magyaros ünnepséget rendezett. A magyar tánc és muzsika nagyon megtetszett Alexandrának, aki azonban meghökkent, amikor megtudta, hogy udvari körökben ez nem szalonképes. A nagyhercegnő a magyaros ruhákat is szerette, ilyen darabban ment hozzá a nádorhoz még Gatcsinában, amivel divatot teremtett az itthoni udvarhű dámák között.
Alexandra alig több mint egy évig élvezhette az életet József nádor oldalán. 1801 márciusában kislányt szült, aki csak pár óráig élt, majd néhány nappal később Alexandra állapota is válságosra fordult, és a nagyhercegnő elhunyt. Nem gyermekágyi láz okozta a halálát, tuberkulózis végzett vele. Ezt az 1977-es exhumálás során derítették ki a toxikológusok, akik azonban a brómmérgezés lehetőségét sem zárták ki. Mivel a Romanov-dinasztia házi szabályzatának előírása értelmében a család elhunyt tagjait csak ortodox rítusú templomban helyezhetik örök nyugalomra, ezért Alexandra teste 1803-ban került Ürömre, ekkorra készült el sírkápolnája.

A település és környéke a nagyhercegnő kedvenc kirándulóhelye volt, ráadásul József nádornak kiterjedt birtokai voltak a területen, így egyértelmű volt a helyszínválasztás.

Az épület átvészelte a XX. század első felének történelmi viharait, csupán egy-egy kisebb jelentőségű betörés történt 1981 áprilisáig, amikor sírrablók dúlták fel a kápolnát. Erről több napilap is tudósítást adott. A tetteseket néhány hónap múlva fogták el. Kiderült, hogy a bűntény ötletgazdája S. Tamás volt, akinek az édesapja azzal szerzett magának hírnevet, hogy minden évben átúszta a jeges Dunát. Ő és bátyja, valamint három bűntársuk hajtották végre a sírrablást. Tamás már gyermekkorától vonzódott a halottakhoz és azok maradványaihoz, és elhatározta, hogy ügyvéd nagyapja könyvtárszobájának megüresedett polcait telehordja állati és emberi földi maradványokkal. Az Alexandra ürömi sírjába való betörést is a trófeaszerzés motiválta.

Seremetyeff-Papp János. Fotó: Bach Máté

Piros, fehér, zöld

Az ötfős banda 1981. április 26-án hatolt be a sírkápolnába. Az este nagy része azzal telt, hogy a bandatagok elfűrészelték az ablakra szerelt fémrácsokat, majd felfeszítették a sírt. Tamás Alexandra koponyáját akarta megszerezni, ám nem tudta letépni a holttestről, ezért társa megfogta a holttest karjait, hogy ellentartson. Végül a karok engedtek, ekkor már hajnalodott, és a végtagokat, valamint a nádorné értékes halotti ékszereit vitték magukkal. Ifj. S. György három és fél évnyi börtönbüntetést kapott, Tamás viszont az elmeorvosi szakértői jelentés szerint nekrofíliában szenvedett, ezért nem vonhatták felelősségre. Amikor a hatóságok elkapták a bandát, akkor a házkutatás során két teherautónyi emberi maradvány került elő a lakásból.

Seremetyeff-Papp János annak a legendának is utánajárt, amely szerint Alexandra Pavlovna fejéből pattant ki a magyar zászló ötlete. Mint mondja, a császár rendelkezése volt, hogy szerkesszenek Magyarország számára háromszínű zászlót a francia trikolór mintájára. József nádor elképzelése szerint a piros és a fehér – vagy ezüst – színek mindenképp a zászlóra kerültek az Árpád-sávok mintájára, de kellett harmadik szín is. Alexandra ötlete volt a zöld, amely Magyarországra emlékeztette. Végül 1801. január 4-én került a háromszínű selyemszalag Nógrád vármegye zászlajára. A piros-fehér-zöld színek csak lassan terjedtek el, használatuk 1848-ra teljesedett ki.

Borítókép: Alexandra Pavlovna korabeli arcképe (ismeretlen művész). Szerette a magyar táncot, zenét és ruhát (Fotó: Wikipédia)