Seremetyeff-Papp János felidézi, hogy Katalin cárnőnek minden leányunokájával volt valamilyen terve, ez alól kedvence, Alexandra sem volt kivétel, akit már kiskorától a svéd trónörökös feleségének szánt. A frigy nemcsak békeajánlatként szolgált, a cári udvarban jelentősebb terveket dédelgettek: ha Alexandra a házasság megkötése után megtartja hitét, akkor előbb számára kell építeni házi kápolnát, később egy nagyobbat, majd egy katedrálist, eközben beáramlik az országba az ortodox papság, őket követi a segédszemélyzet – és szép lassan mindannyian beépülnek a svéd társadalomba, egyre nagyobb hatalomra téve szert. A tervet végül az orosz cári udvarban tartózkodó svéd nemes hiúsította meg, aki tudomást szerzett az orosz uralkodócsalád szándékairól, és figyelmeztette IV. Gusztáv svéd királyt. Az utolsó pillanatban így meghiúsult a házasság.
– Ebben az időszakban, 1799-ben Napóleon seregei egész Európát fenyegették, és már az Osztrák Birodalmat is támadták, ezért II. Ferenc császár erős szövetségeseket keresett. Erre Oroszország tűnt a legalkalmasabbnak, ám Pál cár hírhedt volt arról, hogy nem lehet rá számítani, és állandóan meggondolja magát. Ilyen helyzetnek házassággal lehetett volna elejét venni – mondja az író. Az osztrák császár a frigyre József Antal János főherceget, magyar nádort szemelte ki, aki nem örült bátyja ötletének, de engedelmességgel tartozott, így elindult Oroszországba.
Megérkezésekor kellemes meglepetés érte a gatcsinai cári nyári kastélyban: az uralkodó megkülönböztetett szívélyességgel fogadta, és nem sokkal később bemutatta családjának.
Józsefnek azonnal megtetszett Alexandra, amire bizonyíték, hogy a nádor még Bécsben kérte az uralkodót, hogy az érkezése után pár nappal rendelje haza valamilyen indokkal, ám végül esze ágában sem volt visszatérni, csak hónapokkal később indult útnak.
