A klakk jelentése: összelapítható, rugóval ellátott báli cilinder. Az összetétel tautologikus, önismétlő, javasolt írásmódja: klakkcilinder. Magyarításai a kürtőkalap és tornyos kalap. Szólásban is szerepel: Klakkba, frakkba öltözött. Arany János Cilinder című versében így írt: „A kalapom cilinder, / Nem holmi csekélység, / Ha fölteszem: magasság, / Ha leveszem: mélység.” A klakk másik jelentése: Valamely színház vagy egy-egy fellépő művész bizalmi embere által megszervezett, olykor pénzzel, esetleg ingyenes belépéssel díjazott csoport, amelynek az a feladata, hogy tüntető tapssal, ünnepléssel a közönséget is tapsra, ünneplésre serkentse. A bértaps mint tevékenység.
Mi a különbség a kiét és a kijét, a mindenkiére és a mindenkijére, valamint a valakiére és valakijére kifejezések között?
A kié, valakié, mindenkié a ki, valaki, mindenki névmás -é birtokjeles alakja (jelentése: ’kinek a valamije’ stb.), míg a kije, valakije, mindenkije ugyanezeknek a névmásoknak a birtokos személyjeles formája (jelentése: ’[valakinek a] kicsodája’ stb.). A párok közti különbséget mutatják az alábbi példamondatok, illetve szövegrészletek: „Kié ez a könyv?” „Be akar mutatni az övéinek és bizonyára elfogadtatni velük, ha jól vettem ki szavaiból. Mint mijét és kijét? Mint feleségét, barátnőjét vagy partnerét?” „Mindenki valakié.” „[Nyilas Misi] valami boldog, felfakadó örömben ismert rá, az ő valakijére: a nagybátyja jött meg, Isaák Géza (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). „A város mindenkié.” „Feri az egész családját meghívta az összejövetelre. Nem tudjuk, pontosan kik jönnek el; mindenkijére számítanunk kell. A szüleire, nagyszüleire, unokatestvéreire.”
Egyrészt jelenti az érthetetlen, titkos nyelvet, másrészt a gyermekek tréfás, maguk alkotta szavakból összeállított beszédét. Ez gyakran értelmetlen szótagok közbetoldásával történik, amely a szavakat nehezen felismerhetővé teszi. Tuvudsz ívígy beveszévélnivi? (Tudsz így beszélni?) Turgudsz irgígy bergeszérgélnirgi? Tufudsz ifígy befeszéfélnifi? Kotudsz koígy kobekoszélkoni?
Mit jelent a kiakolbólítani? És főleg: honnan ered?