A kisbolt az emberközelség, a családiasság, a társasági élet. A kisbolt: vegyesbolt. Ahogy korábban mondták: sarki fűszeres, esetleg kisközért. A választék kicsi, de van sok minden, ami naponta kell a háztartásban.
Tej, kenyér, felvágott, sajt, cukor, liszt, étolaj, édesség, jégkrém, napraforgómag, mosószer, bor és sör… Persze nem bortéka, ahol kíváncsian kutakodhatunk. Itt kétféle bor van: olcsóbb és drágább, az egyik biztosan megfelel.
Jobb helyeken, ha éppen nem találunk valamit, a boltos másnapra, harmadnapra meghozatja. A kisboltban esetleg hitel is van, de erről azok tudnának beszámolni, akik rendre a takarón túl nyújtózkodnak.
A kisbolt vonzereje nem a választékában, hanem a személyességben van. Ismerős az eladó, aki többnyire maga a tulajdonos, ott van a gyermeke, esetleg a kisunokája is, találkozunk környékbeliekkel, akik elmondják, hogy mikor jön a szemetes meg a szippantóskocsi.
Mindig részletesen értesülünk arról, hogy miért rossz minden, de mindig meggyőződünk arról is, hogy az élet megy tovább a maga rendes kerékvágásában, s ez azért mégis megnyugtató ebben a nagy kivetettségben és bizonytalanságban.
Ezért jó a kisbolt. Lehet, hogy drágább, de kiszámítható, nem okoz meglepetést, viszont van egy kis személyesség, a vásárláshoz adott jó szó.
Kicsit olyan, mintha a miénk is lenne.