A keresztény közösségek azonban mindezek ellenére működnek és működni akarnak. Birher Nándor már idézett tanulmányában az amerikai Pew Research Center kutatóintézetre hivatkozva arról ír, hogy a keresztény vallást követők száma több mint 64 millió fővel nőtt Afrika szubszaharai területein, de az Open Doors által az egyik legveszélyesebbnek tekintett Közép-, Kelet- és Észak-Afrikában is volt egy kilencszázezres növekmény. Érdekes tanulság, hogy amennyiben nincs közvetlen, folyamatos fizikai fenyegetés – tehát a szigorúan rejtőzködő keresztények mindennapjai viszonylagosan élhetőek, azaz nincs folyamatos fegyveres konfliktus –, még a lesújtó helyzetben lévő észak-koreai keresztény közösség is növekedni tud.
Az Open Doors összeállítása szerint ez elsősorban a határon túlról sugárzott vallásos rádióműsoroknak, a kevés, de elszánt helyi egyházi személynek, illetve az alapítvány által működtetett kínai búvóhelyhálózatnak köszönhető. Mivel a kínai utazás nincs eleve elzárva az észak-koreai néptől, többen keresnek fel ilyen helyeket kínai útjaik során; az Open Doors arra is kéri a tanulmány hívő olvasóit, hogy imádkozzanak ezekért a biztonságos házakért.
Érdekesség, hogy bár az észak-koreai keresztény közösségek fejlődésének letéteményesei ezek a kínai kapcsolódások, Kína maga is szerepel a keresztényeket leginkább üldöző államok listáján, a tizenhetedik helyen. Kína esetében a tanulmány szerint különösen aggasztó az, hogy a már alkalmazott megfigyelési eljárásokat és technológiát az ország exportálni fogja, így a kínai módszerek „a keresztényüldözés standardjaivá válhatnak a jövőben”.
A pandémia alatt például Vietnam a Kína által kifejlesztett kontaktkövető alkalmazás adatait használva jutott el egy keresztény gyülekezetig, melynek templomát felszámolták, és a papokat büntetőeljárás alá vonták. Laosz, Pakisztán és Szaúd-Arábia is gyakori importálója a kínai megoldásoknak, így minden bizonnyal ezen országokban is bevezetik majd ezeket.
Ezenfelül Kínában, az állam által is elismert keresztény egyházi közösség, illetve egy „földalatti”, egyedül Rómához lojális katolikus közösség is működik párhuzamosan. Kína és a Vatikán 2018-ban megállapodást kötött a püspökök közös kinevezéséről, ami miatt komoly aggodalmak vannak, hogy a katolikus egyház némi rálátásért cserébe hozzájárul ahhoz, hogy a kommunista államapparátus egyházi ügyekbe avatkozzon be.
A megállapodást 2022 októberében hosszabbították meg, a közös nyilatkozat szerint „a vatikáni fél kész folytatni a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet a kínai féllel”.
A klasszikus válságövezetek közül jelentős javulás tapasztalható Irakban, melynek területén az Iszlám Állam talán a legnagyobb rombolást vitte végbe a keresztények ellen. Az iraki keresztények száma 2003-ban 1,5 millió volt, azonban a terrorszervezet tevékenysége miatt számuk jelenleg kevesebb, mint kétszázezer. A Krisztus-hívők által közel kétezer éve lakott iraki Ninivei-fennsíkon pedig csupán néhány tízezren maradtak a közösségből. Fontos momentum azonban, hogy a jelenlegi törvényhozás ünneppé nyilvánította a karácsonyt, illetve felállt egy bizottság is, amely az otthonukból az Iszlám Állam által elűzött keresztények visszatérését segíti.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!