Izgalmas időszak 2022 decembere. A nemzetközi kapcsolatok eszkalálódása, a folyamatok romlása folytatódott. A G20-as országok bali csúcstalálkozójára az orosz államfő el sem ment. Megnyitó beszédében az indonéz államfő hangsúlyozta, hogy nem lehet így tárgyalni Putyinnal, de ez a résztvevők egy részére semmilyen hatással sem volt.
A mai talán legfontosabb kérdés az, hogy kialakulóban van-e egy új világrend. Ha igen, milyen konkrét változásokkal, és ebből mi fog következni. Sodródunk egy újabb hidegháború felé, és képes lesz-e ezt a folyamatot az emberiség megállítani. Harald Kujat, aki négycsillagos német tábornok és a NATO-erőknek volt az európai főparancsnoka, bejelentette, hogy egy atomhatalommal, így Oroszországgal szemben nem lehet háborút megnyerni. Azonnali fegyverszünetet követelt, és azt, hogy ne szállítsanak Ukrajnának támadófegyvereket. Javaslatát ugyanúgy nem fogadták el, ahogy a volt japán kormányfő hasonló nyilatkozatát sem. Az ukrán vezetés az elmúlt napokban többször is kihangsúlyozta, hogy az ország partnereinek a győzelmet és nem a tűzszünetet kell támogatniuk. Az elnöki hivatal vezetője úgy fogalmazott, hogy a békekötés kapituláció.
Új elem, hogy a nyugati kommunikációban egyre kevésbé fogadják el és hagyják megjelenni a fősodorral ellentétes nézeteket. Amíg a német lakosság mintegy fele szimpatizál az oroszokkal a legújabb felmérések szerint, és ugyanennyi az ukránokkal, a sajtó, a rádió és a televízió csak az ukránbarát állásfoglalásoknak ad helyt.
Az orosz kérdés megítélésénél érdemes néhány dolgot a múltból felidézni. Kohl kancellár legendás mondata úgy hangzott, hogy az érmének két oldala van: a német egység és Európa egysége.
A német egység bekövetkezett, és ebben a kancellárnak elévülhetetlen érdemei vannak, de Európa egysége, bármilyen oldalról is nézzük, sokkal bonyolultabb, összetettebb tény maradt. A kérdés az volt, hogy Oroszországot be lehet és be kell-e vonni ebbe a folyamatba.
A hidegháború vége után, az 1990-es londoni NATO-csúcsértekezleten még az volt az álláspont, hogy a szervezet politikai jellege fog erősödni, és ebben együtt kell működni az oroszokkal. 1997-ben a NATO az Európai Ház koncepcióját hirdette meg, szintén közösen Moszkvával. Obama, az Egyesült Államok akkori elnöke, aki az amerikai haditengerészet és légierő jelentős részét közelebb telepítette Kínához, már úgy fogalmazott, hogy Oroszország már csak egy középhatalom. 2009-ben a világ legfontosabb biztonságpolitikai fórumán Münchenben Putyin arról beszélt – és a világ alig figyelt fel erre –, hogy Oroszország ettől kezdve konkurense lesz a NATO-nak.
Németországban, ahol a hárompárti koalíció nagyon döcög, és új párt is létrejött, mivel a lakosság véleménye szerint a meglévő pártok nem tudják a valós igényeit lefedni, napi politikai feszültségek vannak. Ez hasonló Európa legtöbb országához, csak Németország eddig Európa vezető hatalma volt. Kérdés, hogy figyelembe véve a francia konkurenciát mit jelent ez majd Berlinnek és Európának. A külügyminiszter, a zöld párti Baerbock két nagyon szerencsétlen kifejezéssel hívta fel magára a figyelmet. Az ukrán háború kapcsán megsemmisítési háborúról beszélt, a tél közeledtével pedig a téli segély kifejezéseket használta. Mindkettőt, ebben a formában, Hitler mondta, nyilván más történelmi összefüggésben, de a hozzáértők felszisszentek.
Európa versenyképessége tovább csökkent. Ebben benne van az ukrán háború, a nyersanyagárak drasztikus emelkedése, a tőke menekülése elsősorban az USA irányába, de benne van az is, hogy Földünk GDP-jéből az EU 25 százalékkal részesedik, míg a jóléti kiadások aránya 48 százalék. Az unió számára létkérdés volt az olcsó orosz nyers- és alapanyag. A szankciós politika után ez teljesen megváltozott. Az az évtizedes amerikai félelem, hogy ha Németország és Oroszország egymásra talál, bármit meg fog tudni oldani Európában, és ez a folyamat az USA kiszorulását jelentené, most lekerült a napirendről.
