A Turkesztánban és Krasznojarszkban maradt hadifoglyainkat a legnagyobb erőfeszítéssel sem sikerült kihozni. Moszkva ugyan kiadta a parancsot, a helyi szovjetek azonban nem engedelmeskedtek. Többszöri sürgetés után végre megjelent Rigában az orosz „Cseká”-nak, az orosz forradalmi terroristáknak egyik alvezére és tárgyalni kezdett Jungerthtel.
Jungerthnek sikerült annyira meggyőzni a terrorista vezért, hogy ez kiadta a parancsot a turkesztáni és krasznojarszki táborok fogolyparancsnokainak, hogy ha a magyar hadifoglyokat azonnal szabadon nem bocsátják, letartóztatja őket, így aztán az idén, tavasszal ezek a hadifoglyok is útnak indultak Magyarország felé.
Egész Oroszországban hírlapokban hirdették ki, hogy a magyar hadifoglyok legkésőbb augusztusig jelentkezzenek, mert akik ezután is jelentkeznek, már hivatalos úton nem jöhetnek haza. Voltak tisztek is, akik nem jelentkeztek, mert időközben Oroszországban megnősültek és feleségük vagy gyermekágyban feküdt, vagy más családi körülmények miatt maradtak ott. A legénység közül is sok ember él még Oroszországban, azok, akik odakint megélhetést és családot alapítottak. Számosan vannak azonban köztük, akik most már haza szeretnének jönni, de augusztusban még másként gondolkoztak, elmulasztották a határidős jelentkezést és most már a sorompó újra lezárult előttük, mert a hadifogolykérdés letárgyalása és elintézése után a magyar kormány újra minden diplomáciai összeköttetést megszakított a forradalmi Oroszországgal.
(Vasárnap, 1922. december 31. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!