
Múzeumok, filmesek is rendelnek reprodukciókat a fegyverkovácstól
Regöly, e Tamásitól húsz kilométerre eső, alig ezerlelkes Tolna megyei település közelében ősi földsánc húzódik, a Koppány folyó partján magasodó domb halomsír. Az archeológusok jó ideje tisztában vannak azzal, hogy vaskori leletekben gazdag környékről van szó. Cziráki Viktor azonban a nagyközönségnek kívánja bemutatni az utolsó jégkorszaktól az államalapításig terjedő időszak tárgyi és szellemi kultúráját: birtokán kísérleti régészeti telepet hozott létre.


– Igazán jó szeme volt, csupa értékes, szívemnek kedves holmit szúrt ki. Hosszan győzködött például, hogy megvehesse a paleo jurtában látható kőfejű baltát, de nem adtam el neki. Csupán egy agancskapát és bőrkaparót vett bérbe azzal, hogy használat után visszajuttatja nekem. Azóta is várom, hogy így legyen – mondja a házigazda.
Kisvártatva elérjük a központi épületet, egy vaskori házat, amely jelenleg Viktor és párja, Judit lakásául szolgál.
Akkoriban a törzsi arisztokrácia tagjai lakhattak hasonlóban
– jegyzi meg a birtok ura, miközben beenged minket.
Tizenkét méter átmérőjű, nyolc méter magas helyiségbe jutunk, melyben tucatnyi ember is kényelmesen elférne. A padló faragott föld, szintje másfél ásónyomnyival húzódik a talajszint alatt. A falak által közrefogott tér közepén szabad tűzhely áll, de jelenleg egy dobkályha ad kellemes meleget. A bejárattól bal kéz felé eső részen korábban a lovak téli szállása volt, most a vizesblokk található ott. A juhok egykori téli szállása helyét ma a konyha foglalja el. Ha jobb kéz felé indulnánk, egy külön kemencével fűthető hálókamrába jutnánk. Túlnyomórészt gyertyával világítanak, de áramuk is van: a villanypásztor miatt kialakítottak egy tizenkét voltos hálózatot, ami jól jön, amikor a tabletet vagy a mobiltelefont kell feltölteni. A netet a Covid-járvány idején kezdték használni, majd párjával együtt sorolni kezdi, hogyan gondoskodnak a szükségleteik ellátásáról. Kézmosáshoz, tisztálkodáshoz ott a víz a vizesblokk tartályaiban. Egy időben lepénykenyeret sütöttek maguknak, a húst, tejet, sajtot az állatok adják. Ruházatuk főbb darabjait – főleg ami a téli holmikat illeti – maguk készítik, de persze nem mindennap azokban járnak. Egy közeli asztalon szemrevaló kollekció: bizánci és avar kori stílusban készített ékszerek meg nyúzó- és bontókések, díszített agancsnyelű, surlózáras bicskák sorakoznak rajta – utóbbiak Viktor, előbbiek Judit munkái.
A ház asszonya a lábai előtt heverő Ugunak mond egy-egy megnyugtató szót, miközben diót tisztít. Hamarosan érkező vendégeiket szeretné megkínálni az addigra édessé-sóssá tett csemegével. Náluk ugyanis a december 21-i, téli napforduló alkalmából tartott, ünnepi virrasztás helyettesíti a karácsonyt. Év vége felé legfeljebb megszokásból szoktak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánni egymásnak.
Leginkább a jó egészség számít, ezért azt említjük leggyakrabban
– mondja Judit.
És hogy szoktak-e terveket szőni az előttünk álló évre? Viktor némi tűnődés után kiböki: – Egyszer talán szeretnék egy szaunát, és régi vágyam, hogy megtanuljak somogyi hosszúfurulyán játszani. A tilinkóval még csak-csak elboldogulok, de a hosszúfurulya eddig kifogott rajtam.
Borítókép: Cziráki Viktor fegyverkovács Újszkítia nevű regölyi birtoka a község honlapján is szerepel. A mester leginkább szúró- és vágófegyverek készítésével szeret foglalkozni (Fotó: Havran Zoltán)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!