Nógrádi Kiss Magdolna sokoldalú képzőművész, aki legtöbbször ecsettel és festékkel dolgozik, máskor az őt foglalkoztató probléma feldolgozásához fényképezőgépet ragad. A széles látószögűtől a makrofotóig minden léptékben keresi a válaszokat az őt foglalkoztató alapkérdésre, megint máskor installációkat készít a tengerparti homokban, trópusi fák közt, rácalmási hullámterekben. A probléma állandó, a kérdésfeltevés formája számtalanféle, megfejtést azonban sosem ad hozzá, a továbbgondolást közönségére bízza. De hogy ne beszéljek rébuszokban, a művész napokban megjelent Természet, művészet című albumáról van szó.
A kötet címlapján hullámos kagyló látható, beljebb pedig a rózsa szirmában, a görög színház nézőterén, a minimalista épület lépcsőházában, a napraforgótáblában, a tengerpart homokjában és a művészi vásznon ismétlődően: végtelen spirálvonalak. Mi az összefüggés köztük? A végtelenség és a ritmikus ismétlődés. Az élet pulzálása és az élettelen világ szabályszerűsége. Amelyet Nógrádi Kiss Magdolna Dinamika című festményen is megörökített egymásba fonódó hullámvonalak formájában.
Az album fotóin feltűnnek a homokos tengerparton szabályos ritmusban végigfutó hullámok. Nincs elejük, se végük, ahogy érkezésük és elhalásuk is végtelenített sorozat elemei időtlen idők óta. Mégis minden egyes hullám különbözik a többitől. Ugyanez az állandó mozgás van jelen a világegyetemben. A spirálformába rendeződő galaxisokban éppúgy, mint a makrofotón megörökített tengeri csillag felnagyított részletein.
Nógrádi Kiss Magdolna fényképezőgépének objektívje ilyen végtelen ritmusok példáit keresi és találja meg a természetben éppúgy, mint az ember alkotta szerkezetekben.
Ám nem a szabályos ritmust keresi, mint amilyen például egy ember készítette gép szimmetrikus rugója volna, hanem a változót. Azt a csigaházon is meglévő vonalat, amely a világmindenség ismeretlen végtelenje felől a szintén megismerhetetlen mikrovégtelenbe vezet. Az a spirál, amelyet a Fibonacci-számsorozat ír le matematikailag. Amelynek első két eleme 0 és 1, és minden további elem az azt megelőző két szám összege, azaz: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 stb., és minél későbbi tagjait vesszük a sorozatnak, két egymást követő szám aránya annál inkább az aranymetszéshez fog közelíteni (amely megközelítőleg 1,618 vagy 0,618).
Az aranymetszés pedig tudvalevő, hogy az esztétikum, az egyensúlyi állapot, a harmónia, a szépség, egyszóval a művészet kvintesszenciája. E spirál jelenik meg Nógrádi Végtelen körforgás című festményein is. De hol van mindebben az ember? – tehetjük fel joggal a kérdést azok után, hogy tudjuk, a festő eddigi munkásságában az arctalan, nemtelen árnyként megjelenő emberalakok visszatérő motívumot alkottak. Nos, A körforgás vonzásában című képein feltűnnek az ismerős szellemalakok, rámutatva arra a felismerésre, hogy mi, emberi lelkek is csak egyetlen hullám vagyunk az időtlen idők óta fodrozódó végtelen óceánon, amelyen a teremtés különös kegye folytán valamiképpen megjelentünk, vagyunk, majd elhalunk a partot elérve. Akár egy Fibonacci-számsor valamelyik eleme, a szabályos csigavonal valamelyik szintje. Hogy létünk rövid pillanata egyáltalán mi célt szolgál? Van-e értelme, jelentősége emberi létünknek legalább annyi, mint egy hullámnak az óceánon, vagy mint egy sziromnak a lassan elnyíló rózsán? Ennek eldöntését a művész ránk hagyja.
(Nógrádi Kiss Magdolna: Természet, művészet. Kossuth Kiadó, Budapest, 2022, 64 oldal. Ára: 5500 forint)
Borítókép: Nógrádi Kiss Magdolna (Forrás: YouTube/HírTV)
