A szándék megvolt, mi történt ezután? Főpolgármester-váltás, érdekellentétek, csökkentett programelemek, amelyek végül azt eredményezték, hogy a nagyjából hasonló összegből kivitelezett felújítás eredményeként a 2019-es elképzelések töredéke valósult meg. Színházi hasonlattal élve – ha már egykor itt állt a Nemzeti Színház is – egyik szemünk sír, másik nevet.
A legnagyobb pozitívum, hogy megújult a tér felszíni közlekedése; a döntéshozók egységesen belátták, hogy a felszín alá kényszerített gyalogosforgalom ideje lejárt, és új zebrákat, vagyis felszíni gyalogátkelőhelyeket létesítettek a kereszteződés minden oldalán. Akadálymentes nyilvános illemhely létesült, viszont a majdnem 3,7 milliárd forintból megvalósuló felújítás nem érintette az aluljáró akadálymentesítését, de még az aluljáró rendbetételét sem, ami egyszerűen érthetetlen. Legalább egy akadálymentesített liftet meg kellett volna tudni oldani 2023-ra.
Cserébe olyan hasznos dolgokat kaptak a fővárosiak, mint a burkolatból fellövellő vízjáték a kis és nagy gyerekek legnagyobb örömére, felújított gombaszökőkút – reméljük, működni is fog, és nem csak egy magára hagyott szoborplasztika lesz – és felújított színházi emlékmű, amely az óriás téren abszolút úgy hat, mint amelynek csak az utolsó pillanatban sikerült valahol kompenzáló jelleggel helyet találni.
Az egykor a téren álló, 1965-ben elbontott Nemzeti Színházra vonatkozóan több utalás is megjelenik, azonban Blaha Lujzáról, a nemzet csalogányáról, akinek a tér 1920 óta viseli a nevét, semmi kézzelfogható megemlékezés nem történt, pedig a kerek évforduló tiszteletére is megérdemelt volna legalább egy köztéri szobrot vagy valamiféle rehabilitálást az elmúlt 55+ évnyi sérelemért, amiért a neve nem túl dicső módon összeforrt a tér hangulatával.
A tél miatt még szürke és kopár arcát mutatja a felújítás utáni tér, de tavaszra várhatóan kivirul és élettel telik meg, amikor is a nyolcvan darab ültetett, most még csenevész fa lombosodni kezd. Sikerült megőrizni a Tabánból átültetett két tölgyfát, köréjük ülőhelynek is használható növényszigeteket alakítottak ki azok számára, akik szeretnek a hideg kövön ülni. Aki ezt nem szeretné, az legközelebb a jócskán alulméretezett és a koncepciótervtől eltérő buszmegállókban talál egy fokkal kényelmesebb megoldást – egyúttal az egyetlen fedett helyet a téren –, vagy használhatja az összevissza elhelyezett, bordó színű, forgó karfás székeket, amelyek jócskán túlgondolva a Nemzeti Színház ülőhelyeire próbálnak utalni. Híján vannak minden kényelemnek, amit némileg alátámaszt a tény, hogy a felújítás óta még nem láttam bennük embert ülni, de legjobb esetben is csak a photoshoppolt látványterveken mutatnak jól, ránézésre is esetlen, hideg benyomást keltenek, a társadalmi érintkezés egy nagyon kényelmetlen módját. Nyilvánvalóan egy társadalmi osztály távol tartása volt a cél, ami tulajdonképpen sikerült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!