Átmenő forgalom

A tél miatt még szürke és kopár arcát mutatja a felújítás utáni tér, de tavaszra várhatóan kivirul és élettel telik meg,

20221208 Budapest Blaha Lujza tér fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

Beton virágládában széttárt végtagokkal békésen szundikáló alak, hömpölygő tömeg az aluljáróban, néhány támolygó hajléktalan hangos önkívületben szidja a világot, megdöbbent turisták, akik talán épp a pár percnyi sétára található patinás New York kávéházból kilépve most először szembesülnek a pesti valósággal. Aggódó szülők, akik szorosabban fogják gyermeküket és táskájukat, tébláboló fiatalok egymásra várva, hogy aztán az autópályának tűnő Rákóczi út dübörgő zajától távolabb, egy csendesebb helyen beszéljék meg az élet nagy dolgait. Legtöbbünknek ismerősek lehetnek a mindennapi jelenetek, amelyek Budapest, a magyar főváros egyik legforgalmasabb és legjelentősebb terén zajlottak nap mint nap.
Blaha Lujza tér – kikerülhetetlen csomópont a főváros életében; találkozóhely, közlekedési gócpont és szégyenfolt. Közel hatvanévnyi folyamatos (le)használat után végéhez ért a tizenhét hónapig (sokak szerint egy örökkévalóságig) tartó felszíni felújítás. Decemberben adták át, mi pedig megnéztük a végeredményt. A 2019-es koncepciót és látványterveket elnézve nagy reményekkel, friss szemlélettel indultak a fejlesztések. A parkolók megszüntetésével egységes, gyalogosbarát kialakításra törekedtek, ennek szellemében új, felszíni gyalogos-átkelőhelyekkel, jelentős mennyiségű zöldfelülettel, vízjátékokkal számoltak. Egy kulturális célokat szolgáló épület és rendezvényhelyszín is tervben volt. A csomópont teljes akadálymentesítése és a tér alatt húzódó aluljáró felújítása, bővítése, egy BKK-ügyfélközpont és nyilvános illemhely, új, akadálymentes lift, fasor telepítése a Rákóczi út aszfaltozott középszigetébe. Tehát a Blaha Lujza tér, a tér alatti aluljáró és a Somogyi Béla utca felújításának becsült négymilliárdos költsége rendelkezésre állt fővárosi és kormányzati forrásból.

A szándék megvolt, mi történt ezután? Főpolgármester-váltás, érdekellentétek, csökkentett programelemek, amelyek végül azt eredményezték, hogy a nagyjából hasonló összegből kivitelezett felújítás eredményeként a 2019-es elképzelések töredéke valósult meg. Színházi hasonlattal élve – ha már egykor itt állt a Nemzeti Színház is – egyik szemünk sír, másik nevet.
A legnagyobb pozitívum, hogy megújult a tér felszíni közlekedése; a döntéshozók egységesen belátták, hogy a felszín alá kényszerített gyalogosforgalom ideje lejárt, és új zebrákat, vagyis felszíni gyalogátkelőhelyeket létesítettek a kereszteződés minden oldalán. Akadálymentes nyilvános illemhely létesült, viszont a majdnem 3,7 milliárd forintból megvalósuló felújítás nem érintette az aluljáró akadálymentesítését, de még az aluljáró rendbetételét sem, ami egyszerűen érthetetlen. Legalább egy akadálymentesített liftet meg kellett volna tudni oldani 2023-ra.
Cserébe olyan hasznos dolgokat kaptak a fővárosiak, mint a burkolatból fellövellő vízjáték a kis és nagy gyerekek legnagyobb örömére, felújított gombaszökőkút – reméljük, működni is fog, és nem csak egy magára hagyott szoborplasztika lesz – és felújított színházi emlékmű, amely az óriás téren abszolút úgy hat, mint amelynek csak az utolsó pillanatban sikerült valahol kompenzáló jelleggel helyet találni. 

Az egykor a téren álló, 1965-ben elbontott Nemzeti Színházra vonatkozóan több utalás is megjelenik, azonban Blaha Lujzáról, a nemzet csalogányáról, akinek a tér 1920 óta viseli a nevét, semmi kézzelfogható megemlékezés nem történt, pedig a kerek évforduló tiszteletére is megérdemelt volna legalább egy köztéri szobrot vagy valamiféle rehabilitálást az elmúlt 55+ évnyi sérelemért, amiért a neve nem túl dicső módon összeforrt a tér hangulatával.

A tél miatt még szürke és kopár arcát mutatja a felújítás utáni tér, de tavaszra várhatóan kivirul és élettel telik meg, amikor is a nyolcvan darab ültetett, most még csenevész fa lombosodni kezd. Sikerült megőrizni a Tabánból átültetett két tölgyfát, köréjük ülőhelynek is használható növényszigeteket alakítottak ki azok számára, akik szeretnek a hideg kövön ülni. Aki ezt nem szeretné, az legközelebb a jócskán alulméretezett és a koncepciótervtől eltérő buszmegállókban talál egy fokkal kényelmesebb megoldást – egyúttal az egyetlen fedett helyet a téren –, vagy használhatja az összevissza elhelyezett, bordó színű, forgó karfás székeket, amelyek jócskán túlgondolva a Nemzeti Színház ülőhelyeire próbálnak utalni. Híján vannak minden kényelemnek, amit némileg alátámaszt a tény, hogy a felújítás óta még nem láttam bennük embert ülni, de legjobb esetben is csak a photoshoppolt látványterveken mutatnak jól, ránézésre is esetlen, hideg benyomást keltenek, a társadalmi érintkezés egy nagyon kényelmetlen módját. Nyilvánvalóan egy társadalmi osztály távol tartása volt a cél, ami tulajdonképpen sikerült.

Ahogy az korábban is megfigyelhető volt, a tér elvesztette tér jellegét, csupán az átmenő forgalomra összpontosító csomópont maradt, és ezen egyelőre a jelenlegi felújítás sem tudott érdemlegesen változtatni; a korábbi teret felszabdaló parkolók területe is részben gyalogosfelületté, részben zöldfelületté alakult át. Az egész összhatás funkciótlan, kissé olyan benyomást keltve, mintha a tervezők már teljesen belefáradtak volna a végeredménybe. Túl sok az üres holttér és a térkő, a zöldfelületek aránya a tér méreteihez képest alultervezett, kevés és sivár. Ez betudható a koncepciós terveken még szereplő, kulturális célokat szolgáló épület hiányának, amit inkább egyszerűen csak leburkoltak, illetve a Rákóczi út közepére sem került fasor. Megújult viszont a Somogyi Béla utca.
Ami még várat magára, az a szardíniásdoboz kinézettől megszabaduló Corvin Áruház átadása. Az egyik legrégebbi fővárosi nagyáruházat, amely a háború előtt élte fénykorát, jelenlegi tulajdonosa magánberuházásban alakítja át az épületet kívül-belül, de az eredeti patinás homlokzat itt-ott már láthatóvá kezd válni. Ha elkészül, mindenképpen javítani fogja a leharcoltságból több milliárdért modern sivársággá változtatott Blaha összképét.

Borítókép: Az összhatás funkciótlan, olyan benyomást kelt, mintha a tervezők már belefáradtak volna a végeredménybe (Fotó: Teknős Miklós)