Wass Albert az erdélyi Olimposzon

Huszonöt éve, 1998. február 17-én hunyt el Wass Albert erdélyi magyar író és költő a floridai Astorban.

Solymár, 2021. április 11. Wass Albert erdélyi magyar író és költõ közadakozásból állított mellszobra a nagyközség központjában a Templom téren. Blaskó János szobrászmûvész alkotása 2005-bõl. A mellszobor mása a szobrásznak a Székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában 2004 májusában felállított Vándor Székely hazatalál címû szobrának. A Pest megyei település Magyarország legnépesebb községe, a 2019-es adatok szerint 11 277 lakossal, akiknek egy része a fõvárosból költözött ide. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

Ezen az első találkozón Tamási Áronnal és Molter Károllyal kerültem egy szobába. Molter Károlyt ismertem már jól, de Tamási Áronnal akkor találkoztam először. Fél éjszakán keresztül beszélgettünk, tréfáltunk, ismerkedtünk. Áron különösen kedvemre való volt. Évekre szóló meleg barátság szövődött köztünk.

Ennek az első találkozónak az utolsó estéjén olvasta föl Dsida Jenő nagyszerűen szép versét, a Magyar zsoltárt. Összeszoruló szívvel ültünk ott mindnyájan a vécsi vár nagy nappali szobájában, s megkönnyesedett nagyon a szemünk, amikor Dsida Jenő tiszta, érces hangján fölcsendültek a szavak: „Mérges kígyó legyen eledelem, ha rólad megfeledkezem, ó Magyarország…, nyelvemen tüzes szeget üssenek át, mikor nem téged emleget népem, te drága, te egyetlen, te szent…”

A vers után mély csend borult a szobára. Aztán Kós Károly fölkelt a nagy karosszékből, csontos, bajuszos arcán könnyek csorogtak alá, odalépett Dsida Jenőhöz és megölelte. „Te taknyos, te semmirevaló, hogy mertél ilyen szépet írni…!”

Bevallom, könnyes volt az én szemem is, akárcsak valamennyiünké. Néhány évre rá eltemettük Dsida Jenőt. Nagy űr maradt utána. De nagy űrt hagyott maga után a csonka hazába átköltözött Áprily Lajos, Makkay, Berde Mária. S az űr lassan növekedett. De már akkor puskaporszaga volt körülöttünk a világnak, s Hitler árnyéka ránehezedett az égboltra.

Észak-Erdély s ezzel együtt Kolozsvár, Marosvécs és a Székelyföld visszatérése a Hazához fölemelte a szívünket mámoros magasságba, de ugyanakkor keserű fájdalom gyötört azok miatt, kik a megdarázsosodott románok markában maradtak, s elsőknek kezdték el a szenvedést. Minden józanul gondolkodó magyar tudta előre a háború kimenetelét, de voltak közöttünk sokan, Kemény Jánossal és Bánffy Miklóssal az élen, akik reménykedtek abban, hogy a „művelt Nyugat” nem dob oda egy kultúrnépet barbárok prédájára.

Még hat helikoni összejövetelen vettem részt, de az utolsó háromból már hiányzott a lélek egysége, ami annyira jellemző volt azelőtt. A „transzszilvanizmus” vonala megszakadt.

A „vécsi Olimposz” magaslatáról elkezdtünk aláereszkedni a politikai mocsárba. Klikkek alakultak a felszín alatt, melyeknek a tagjai már nem három együtt élő nemzet jövendőjét igyekeztek menteni, hanem a Dél-­Erdélyben történő magyarüldözések hatása alatt megfeledkeztek Erdély évszázados törvényéről, mely arra igyekezett tanítani az ott élő népeket, hogy bármilyen nyelven beszéljen is az ember, elsősorban mégiscsak ember, akit Isten alkotta törvény kötelez emberségre és emberiességre.

A többi már véres történelem, mely elnyelte Marosvécset is, és ezzel együtt mindent, ami jó volt, szép volt és igaz. Marosvécs emléke azonban él tovább a lelkekben s talán eljön még egyszer az idő, amikor az elnyomók és üldözők megértik Erdély nagy titkát és megtanulnak békében élni és igazságosan az elnyomottakkal és üldözöttekkel.

(Wass Albert: Marosvécs. „Atlantisz harangoz a mélyben…”, Florida, 1992 májusában. Az idézet forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Huszonöt éve, 1998. február 17-én hunyt el Wass Albert erdélyi magyar író és költő a floridai Astorban. Síremléke a marosvécsi Kemény-kastély parkjában található.

Borítókép: Wass Albert erdélyi magyar író és költő közadakozásból állított mellszobra a nagyközség központjában a Templom téren. Blaskó János szobrászművész alkotása 2005-ből (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)