Újabb fontos leletek kerültek elő a földből a tatabányai Dózsakertben folytatódó építkezés során

Olyan maradványok kerültek napvilágra, amelyek több évszázaddal ezelőtti épületek alapjai, valamint hajdanvolt sírok is lehettek.

Forrás: Tatabányai Múzeum

Tatabányáról – e Budapesttől hatvan kilométerre eső, közel hatvanöt­ezres lélekszámú megyeszékhelyről – jó ideje tudják a szakemberek, hogy régészeti kincsekben gazdag település. És hogy mennyire így van, az a közelmúltban – egy, a Dózsakert nevű városrészben folytatott építkezés során – ismét megmutatkozott.

– Az örökségvédelmi szabályok kimondják: regisztrált régészeti lelőhelyeken, valamint azok közvetlen környezetében a földmunkával járó építkezések engedélye régészeti megfigyeléshez kötött – kezdi Pál Gabriella ásatásvezető régész, a városi múzeum igazgatója. 

– Ezért amikor a tulajdonos a Dózsakertben bővíteni kívánta az üzletbázist, melynek első ütemét 2021-ben fejezte be – és akkor is előkerült néhány lelet –, egyik szakemberünk folyamatosan a helyszínen volt, és figyelte a munkálatokat. Kisvártatva olyan maradványok kerültek napvilágra, amelyek több évszázaddal ezelőtti épületek alapjai, valamint hajdanvolt sírok is lehettek, ezért kivonultunk a helyszínre, és megkezdődött a feltárás.

A régészek végül három különböző korból származó leletekre bukkantak. Néhány földbe mélyített ház alapja, valamint több élelmiszer-tároló gödör a késő bronz- vagy kora vaskorból, időszámításunk előtt 1000 körülről való.

– Talán annak a kora vaskori településnek egy részletét találtuk meg, amelynek temetőjét Dózsakert építésekor, a hetvenes évek végén tárták fel – említi a szakember.
A következő fontos lelet egy feltehetőleg germán férfi nyughelye a népvándorlás korából, időszámításunk után 600 környékéről.
– Vélhetően egy gazdag ember csontvázát tartalmazza, aki életében fontos szerepet tölthetett be a helyi közösségben. Az észlelt állapotok alapján egyértelmű, hogy a sírt a maga korában vagy nem sokkal később kirabolták
– magyarázza a régész. 

– A közelében ugyanakkor jelképes, vagyis üres sírra bukkantunk. Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, mert ugyan miért ásnának olyan sírokat, amelyekbe aztán nem temetnek senkit és semmit, bár ez a megoldás nem ritka, több népvándorlás kori temetőben megfigyelhető: a már említett fosztogatókat akarták megtéveszteni, félrevezetni vele.
A germán sírtól távolabb tizenegy Árpád-kori sírt találtak. Ezeket vélhetően az 1200-as, 1300-as években mélyítették a földbe, és mindegyikből egy-egy sértetlen csontváz került elő.

– Korábban többször bolygatott területről van szó. A közelben fut az oroszlányi vasút, nem messze folyik az Által-ér és a Galla-patak, korábban homok- és sóderbánya is működött erre. A régészek is meglepődtek, hogy az újkori építési törmelék alatt érintetlen régészeti objektumokra bukkantak.

– De miért ennyire leletgazdag a Dózsakert?
– E területen Tatabánya 1947-es megalapítása előtt az Esterházy-uradalomhoz tartozó, Bánhida nevű falu állt. 

Amint arra a település neve is utal, régóta itt lehetett a Galla-patakon és az Által-éren átvezető híd, amely messziről vonzotta mindazokat, akik át szerettek volna jutni a – korábban bizonyára jóval szélesebb medrű, jóval jelentősebb, talán veszélyesebb – vízfolyásokon. 

Az átkelőhelyek közelében mindig volt élet, így aligha meglepő, hogy az egykori Bánhida környéke a kőkorszaktól kezdve lakott volt.

Hiszen a kedvező természetföldrajzi viszonyok a történelem során gyakran szerepeltek településformáló erőként – enged gyors bepillantást Tatabánya múltjába a szakember.
Cikkünk megjelenése idején a régészek csapata már elvonult a Dózsakertből. A leletek a városi múzeumba kerülnek, és miután a szakemberek elvégezték a szükséges teendőket – tisztítás, leltározás, restaurálás –, a nagyközönség is megtekintheti őket: a település színes múltjáról tanúskodó mikrokiállítás a tervek szerint az év végén nyílik a múzeumban.

Borítókép: Bolygatatlan lelőhelyek újkori építési törmelék alatt (Fotó: Tatabányai Múzeum)