– Korábban többször bolygatott területről van szó. A közelben fut az oroszlányi vasút, nem messze folyik az Által-ér és a Galla-patak, korábban homok- és sóderbánya is működött erre. A régészek is meglepődtek, hogy az újkori építési törmelék alatt érintetlen régészeti objektumokra bukkantak.
– De miért ennyire leletgazdag a Dózsakert?
– E területen Tatabánya 1947-es megalapítása előtt az Esterházy-uradalomhoz tartozó, Bánhida nevű falu állt.
Amint arra a település neve is utal, régóta itt lehetett a Galla-patakon és az Által-éren átvezető híd, amely messziről vonzotta mindazokat, akik át szerettek volna jutni a – korábban bizonyára jóval szélesebb medrű, jóval jelentősebb, talán veszélyesebb – vízfolyásokon.
Az átkelőhelyek közelében mindig volt élet, így aligha meglepő, hogy az egykori Bánhida környéke a kőkorszaktól kezdve lakott volt.
Hiszen a kedvező természetföldrajzi viszonyok a történelem során gyakran szerepeltek településformáló erőként – enged gyors bepillantást Tatabánya múltjába a szakember.
Cikkünk megjelenése idején a régészek csapata már elvonult a Dózsakertből. A leletek a városi múzeumba kerülnek, és miután a szakemberek elvégezték a szükséges teendőket – tisztítás, leltározás, restaurálás –, a nagyközönség is megtekintheti őket: a település színes múltjáról tanúskodó mikrokiállítás a tervek szerint az év végén nyílik a múzeumban.
Borítókép: Bolygatatlan lelőhelyek újkori építési törmelék alatt (Fotó: Tatabányai Múzeum)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!