Ha a marslakók Erdős Pál életében léptek volna kapcsolatba a Földdel, Erdősnek minden esélye meg lett volna arra, hogy őt nevezzék ki a bolygónkat képviselő nagykövetté. A Földön kívüli lények minden bizonnyal nagyra értékelték volna nem evilági intelligenciáját. Erdős Pál folyékonyan és szellemesen beszélte a világegyetem nyelvét, a számelméletet.
Az sem mellékes, hogy Erdős sosem tévesztette szem elől az élet buktatóit. Nem volt felesége, nem voltak gyermekei, nem volt háza, hitelkártyája, állása, még tartalék lábbelije sem, valójában az égvilágon semmije sem volt egy kézitáskán kívül, amelyben néhány ruhadarab és jegyzetfüzet fért el. Az ételt illetően sem volt válogatós, ha feketekávéban nem szenvedett hiányt.
A matematikus olyan gépezet, amely a kávét elméletekké alakítja át
– mondogatta. Erdős mindenestül a matematika szolgálatának szentelte életét.
A matematika sokak számára a legijesztőbb tudomány. A némi műveltséggel bíró emberek többsége nyomon tudja követni az ősrobbanás vagy valamilyen genetikai probléma magyarázatát, de a matematikai érdeklődése a bankszámlakivonatában való eligazodásra korlátozódik. A matematikusok viszont az emberi szellem legtisztább alkotásának tekintik a matematikát, s közülük sokan Erdős Pálban tisztelték e tudomány legkiválóbb művelőjét századunkban.
Amikor Erdős megérkezett egy városba, ahol rendszerint előadást is tartott, felhívta valamelyik matematikus kollégáját, s bejelentette:
Az agyam itt van a városban.
Azt hihetnénk, hogy hívatlan vendégnek minősült, amikor így betoppant valahova, de erről szó sincs, a vendéglátói közkincsnek tekintették az agyát, s kollektív kötelességüknek érezték a róla való gondoskodást. Elszállásolták, gondoskodtak az étkeztetéséről, sőt, még a szennyesének kimosatásáról is. Erdős Pálban a bolygó zsidó reinkarnálódott. Hazája, Magyarország jórészt diktátorok alatt nyögött élete során. A németek számos családtagját meggyilkolták a hitlerizmus idején. Maga Erdős számokból, gráfokból és logikából felépített briliáns szellemi alkotásokkal viszonozta a hétköznapi szükségleteinek kielégítéséről gondoskodó barátainak szívességét.
[…] Erdős Pál szülei is matematikusok voltak, úgyhogy feltehetőleg elragadtatással fogadták, amikor fiuk négyéves korában kijelentette: felfedezte a negatív számokat. A 20. életévéhez közeledve a prímszámokat illetően tett felfedezéseket. A prímszámok csak önmagukkal és eggyel oszthatók. Prímszám például az 1913, Erdős születési éve, s a 83 – ennyi idős volt, amikor szívrohamban elhunyt Varsóban, ahol matematikai kongresszuson vett részt. Erdős elegánsabb megközelítést alkalmazva segített új formába önteni a prímszámok egyik matematikus által korábban már kidolgozott elméletét. Ezt a fegyvertényt akkoriban a Panama-csatorna létrehozásának jelentőségével vetették össze, amellyel feleslegessé vált Dél-Amerika megkerülése.
Az ilyesmi elegánsnak elegáns, de képvisel-e valamilyen gyakorlati értéket az Erdős Pál nevéhez fűződő ezer vagy még több tanulmány? Ő maga nem törekedett gyakorlati hasznosításra. Úgy nyilatkozott, hogy elég, ha egy bizonyítás „igen szép”. Bármennyire elvont tudomány a matematika, valamilyen úton-módon mégis felbukkan mindenütt, ahol hasznosítani lehet. A kombinatorikát, a matematika Erdős által feltárt egyik ágát például fel lehet használni annak kiszámítására, hogy mennyi csempe szükséges a szabálytalan terek burkolásához. Gráfelméleti munkáit pedig a kommunikációs hálózatok megtervezésekor hasznosítják.
Erdős a maga rendkívüli bal agyféltekéjét nem restellte számos ifjú pályakezdő matematikus szolgálatába állítani. Az ígéretes matematikus palánták helyét a matematikában kis mennyiségek jellemzésére szolgáló görög betűvel, az epszilonnal jelölte ki, az epszilonok viszont Pali bácsinak szólíthatták. Erdős problémákat vetett fel a számukra, s pár száz dollárral jutalmazta őket, ha előálltak a megoldással. Ily módon osztogatta szét az előadásokból és tudományos kitüntetésekből származó szerény jövedelmét (többek között az izraeli alapítású Wolf díjjal tüntették ki, amely olyan rangú kitüntetés a matematikában, mint a Nobel-díj más tudományterületeken). Egyik kollégája méhecskéhez hasonlította Erdős Pált, aki fáradhatatlanul járta a világot, s megtermékenyítette a matematika különféle területeit.
