A négyéves, aki felfedezte a negatív számokat

Ha a marslakók Erdős Pál életében léptek volna kapcsolatba a Földdel, Erdősnek minden esélye meg lett volna arra, hogy őt nevezzék ki a bolygónkat képviselő nagykövetté.

Budapest, 2013. július 5. Tomasz Luczak lengyel matematikus elõadást tart az Erdõs Pál matematikus születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencia zárónapján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) épületében 2013. július 5-én. MTI Fotó: Illyés Tibor Fotó: Illyés Tibor

Erdős Pál (balra) mint letartóztatott kémgyanús személy az Egyesült Államokban, 1941. Fotó: Getty Images/New York Daily News Archive/NY Daily News

[…] Erdős Pál szülei is matematikusok voltak, úgyhogy feltehetőleg elragadtatással fogadták, amikor fiuk négyéves korában kijelentette: felfedezte a negatív számokat. A 20. életévéhez közeledve a prímszámokat illetően tett felfedezéseket. A prímszámok csak önmagukkal és eggyel oszthatók. Prímszám például az 1913, Erdős születési éve, s a 83 – ennyi idős volt, amikor szívrohamban elhunyt Varsóban, ahol matematikai kongresszuson vett részt. Erdős elegánsabb megközelítést alkalmazva segített új formába önteni a prímszámok egyik matematikus által korábban már kidolgozott elméletét. Ezt a fegyvertényt akkoriban a Panama-csatorna létrehozásának jelentőségével vetették össze, amellyel feleslegessé vált Dél-Amerika megkerülése.  

Az ilyesmi elegánsnak elegáns, de képvisel-e valamilyen gyakorlati értéket az Erdős Pál nevéhez fűződő ezer vagy még több tanulmány? Ő maga nem törekedett gyakorlati hasznosításra. Úgy nyilatkozott, hogy elég, ha egy bizonyítás „igen szép”. Bármennyire elvont tudomány a matematika, valamilyen úton-módon mégis felbukkan mindenütt, ahol hasznosítani lehet. A kombinatorikát, a matematika Erdős által feltárt egyik ágát például fel lehet használni annak kiszámítására, hogy mennyi csempe szükséges a szabálytalan terek burkolásához. Gráfelméleti munkáit pedig a kommunikációs hálózatok megtervezésekor hasznosítják. 

Erdős a maga rendkívüli bal agyféltekéjét nem restellte számos ifjú pályakezdő matematikus szolgálatába állítani. Az ígéretes matematikus palánták helyét a matematikában kis mennyiségek jellemzésére szolgáló görög betűvel, az epszilonnal jelölte ki, az epszilonok viszont Pali bácsinak szólíthatták. Erdős problémákat vetett fel a számukra, s pár száz dollárral jutalmazta őket, ha előálltak a megoldással. Ily módon osztogatta szét az előadásokból és tudományos kitüntetésekből származó szerény jövedelmét (többek között az izraeli alapítású Wolf díjjal tüntették ki, amely olyan rangú kitüntetés a matematikában, mint a Nobel-díj más tudományterületeken). Egyik kollégája méhecskéhez hasonlította Erdős Pált, aki fáradhatatlanul járta a világot, s megtermékenyítette a matematika különféle területeit.

 […] A filozófiáért az életét teljesen lemeztelenítő Ludwig Wittgenstein (1889–1951) állítható Erdős Pállal párhuzamba, ha még egy olyan életsorsot akarunk felmutatni századunkban, amely ennyire az absztrakció szolgálatában állt. Csakhogy míg Wittgenstein egyfajta önkínzásként dobta el magától az örökölt családi vagyont, addig Erdős Pál többnyire azért osztogatta szét a pénzét, mert egyszerűen nem volt szüksége rá. „A magántulajdon nyűg” – mondogatta. Wittgensteint csaknem öngyilkosságba kergette a neurózisa, Erdős viszont egyszerűen úgy rendezte be az életét, hogy a lehető legtöbb boldogságot csikarja ki a matematikához fűződő magasztos szenvedélyéből.   

(Valóság, 1997/2. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár) 

Száztíz éve, 1913. március 26-án született Erdős Pál matematikus. 

Angol nyelvű portréfilm Erdős Pálról

Borítókép: Tomasz Luczak lengyel matematikus előadást tart az Erdős Pál matematikus születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencia zárónapján a Magyar Tudományos Akadémia épületében 2013. július 5-én (Fotó: MTI/Illyés Tibor)