Az alsóvárosi ember, aki csak Ausztráliában nem járt

Megtörtént az egyik külső kerületben, hogy a népszámlálót az asszony forró vizes köcsöggel, az ember meg vasvillával fogadta.

2023. 03. 16. 16:00
Ásotthalom 2021.07.17. Rózsa Sándor Fesztivál, Betyár nap és a Tömörkény-ház átadása fotó: Kuklis István (KI) Délmagyarország Fotó: Kuklis István
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Igen. A katonáskodás elviszi az embereket. Látnak, hallanak, tudnak valamit a világról. S azt sóhajtja az alsóvároson egy öreg asszony: 

– Bár ne tudnának róla! 

Szeged látképe a múlt századfordulón. Fotó: Fortepan/Fődi Gábor

Ez is népszámlálási eset. A kis, tiszta házba, ahogy az összeíró bemegy, a szobában egy öregasszonyt talál kis gyerekkel. Sötétes délután van, az asszony ül az ablak mellett, a gyerek a kötőjébe kapaszkodik, s beszél hozzá valami makogásokat. A szüle hamar megérti, hogy miről van szó: jól van, jól van, csak vegye elő az írásait, kérdezzen, én meg majd mondom. 

– De sötét van, szülém, talán hogy gyertyát kellene gyújtani. 

– Úgy, úgy, abban igaza van – véli a szüle –, majd behozom én magának a lámpát. 

Kimegy érte. Addig a gyerek a székbe fogózva nézi az idegen bácsit, s érthetetlen szavakat mondogat. A szüle behozza a lámpát, megtörli az asztalt, s kezdik az írást. Előbb az övét. Azután a fiáét. Van-e fia? Van. Micsoda? Mozdonyvezető. Hol? 

– Szolgálatban van most is a gépön. 

– Volt-e a fia katona? 

– Volt, hogy ne lött volna. De bár ne lött vóna! 

– Miért sajnálja? Egészséges emberekből válik a katona! 

– Hát hiszen – mondja a szüle –, az igaz. Nem mondom, világot is járt. Tengörészkatona volt. De hát éppen azért vagyok így az egyetlen kis unokámmal, ni. 

– Hát hogy van vele? 

– Így ni, hogy nem értöm a szavát. Olasz mönyecskét hozott a fiam a házhoz, olasz ez a kicsi is. Itt születött pedig, de egy szót sem tud magyarul. Hallja csak, hogy mint beszél! Mit kérsz, kicsim? Mert annyit tudok már, hogyha azt mondja, hogy ákvá, ákvá, akkor vizet akar. De más szavát nem értöm. 

Éppen bejön a gyermek anyja a szobába, szép barna olasz menyecske. 

– Látja – mondja a szüle –, ehol a menyem. Nem tanul mög magyarul, a gyerök se tanul. Aztán sír mindig haza a menyem. Ha az ura itthon van, akkor nincsen baj. De ha a fiam elmegy a szolgálatba, akkor már mindjárt magára van, én nem tudok vele beszélni, akkor aztán mindig sír, vágyik haza az olaszok közé. 

S a szüle elszomorodottan ölelte fel magához a gyermeket: 

– Óh, édös egyetlen unokám, kis magzatom… Ugyan, hogy nem tudom a szavadat mögérteni?... 

A szüle a lemenő nap elborult tekintetével néz az unoka szemébe. A gyerek meghúzza a szüle fejkendője csücskét, s csendesen gügyögi: aqua, aqua. 

– Óh, én édös Jézusom – sóhajtja a szüle, nyúlván a vizeskancsóért –, ugyan miért is neveltél? 

(Tömörkény István: Barlanglakók, 1911) 

Borítókép: Rózsa Sándor Fesztivál és a Tömörkény-ház átadása Ásotthalmon, 2021. július 17. (Fotó: Délmagyarország/Kuklis István)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.