(Soproni Szemle, 1960/4.)
Légzőkészülék robbantáshoz
Ezernyolcszázhuszonnyolcban kezdte meg légzőkészüléke tervezését. Nevéhez fűződik a tábori főzőkészülék, a „gulyáságyú” feltalálása is.
A tűzoltó, a bányamentő, a békaember ma már el sem képzelhető sűrített levegős légzőkészülék nélkül. Az ember csak akkor tud huzamosabb ideig légzésre alkalmatlan, gázokkal szennyezett levegőben, vagy víz alatt tartózkodni, ha szervezete működéséhez a szükséges levegőt megkapja a környezettől függetlenül.
Kőszeghi-Mártony Károly 1830-ban tehát nem a gázálarcot, ahogy az irodalom ezt ez ideig tévesen nevezte, hanem a sűrített levegős légzőkészülék ősét találta fel, és ebben a világot megelőzve találmánya korszakalkotó volt. A gázálarcban az álarcba szűrőbetéten át érkező megszűrt levegő teszi lehetővé a légzést. Használhatósága a környező levegő gázzal vagy füsttel való szennyezettségének mértékétől függ. Ha ugyanis a környezeti levegő oxigéntartalma 15 százalék alá csökken (a normál levegő oxigéntartalma 20,95 százalék), akkor már megszűrve sem alkalmas légzésre. Kőszeghinek az volt a feladata, hogy lehetővé tegye a gyors behatolást a föld alatti aknákba robbantás után. Oda azonban csak olyan készülékkel lehetett bejutni, amellyel az ember függetleníteni tudta magát a környezeti levegőtől.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!