Elképesztő a vitalitása. A kitartása. Első filmjét 1954-ben forgatta, azaz jövőre lesz hetven éve, hogy bemutatkozott a nézőknek. Legutóbb 2022 elején futott új dokumentumsorozata, az ötrészes The Green Planet, A zöld bolygó. Annak fókuszában a növények voltak. Éppen Kaliforniában forgattak egy epizódot, amikor David Attenborough beletenyerelt egy veszélyes kaktuszba. A természettudóson ugyan volt védőkesztyű, de elmondása szerint olyan érzés volt, mintha megannyi kis üvegszilánkba markolt volna. Utóbbi filmjei olyanok, mint az üvegszilánkokba tenyerelés.
Fájdalmas figyelmeztetések a bolygó folyamatos pusztulására.
Évtizedek óta a pályán
Több évtizedes pályafutása során David Attenborough arca Pápua Új-Guineától Kenyáig, New Yorktól Szegedig mindenütt megjelent a televíziók képernyőjén. A március 12-én új sorozattal jelentkező varázsló ezúttal Nagy-Britannia és Írország természetrajzáról nyújt áttekintést. Az Observer úgy tudja, hogy a nézők valószínűleg utoljára láthatják őt ilyen tematikájú alkotásban.
A BBC televíziós stábjához 1952-ben csatlakozott, hamarosan producerként dolgozott. Első munkáinak egyike közös műsor volt a Londoni Állatkerttel. Ez idő tájt határozta el – erről a WWF írt –, hogy maga is természetfilmeket szeretne forgatni, a témát pedig a Londoni Állatkert vadbefogásai adták. Így indult neki szakértőcsapatával a nyugat-, majd később a kelet-afrikai esőerdőknek, és bolyongott évtizedeken át a világ egzotikus helyein.
Ő készítette az azóta legendássá váló Élet a Földön (Life on Earth, 1979), Az élő bolygó (The Living Planet, 1984), Élet a fagyban (Life in the Freezer, 1993), A növények magánélete (The Private Life of Plants, 1995) vagy Az emlősök élete (The Life of Mammals, 2002) című világszerte ismert természetfilm-sorozatokat. Narrátorként kölcsönözte a hangját a Planet Earth (2006) vagy a WWF-fel együttműködésben készült A mi bolygónk (Our Planet, 2018) művekhez. 1969 és 1972 között a BBC Two programigazgatójaként az évszázad legnagyobb hatású nevettetőinek pályáját is segítette: műsoridőt adott a Monty Python Repülő cirkuszának.
Munkásságáért II. Erzsébet brit uralkodó 1985-ben lovaggá ütötte.
Az utóbbi években felszólalt az ENSZ klímacsúcsán és a davosi Világgazdasági Fórumon, a BBC mellett a sokkal nagyobb nemzetközi elérést biztosító Netflixnek is gyártott filmeket. 2020 szeptemberében Instagram-oldalt hozott létre: mindössze négy órával a regisztrációja után már több mint egymillió követője volt. Ez a szám rövid idő alatt 6,2 millióra nőtt. Fél évvel később bejelentette, hogy a közösségi média használata számára nehézkes. A közösséghez egyéb úton is szólhat.
Filmjeiben az utóbbi években a klímaváltozás és annak következményei, a műanyagszennyezés és más környezeti problémák kerültek a középpontba. A BBC One-on futó új sorozat, a Wild Isles mérföldkőnek számít Nagy-Britannia és Írország életében. A zöld bolygó óta ez lesz az első alkalom, amikor a természetvédő a kamera előtt áll. – Úgy éreztük, életkora miatt egyedülálló áttekintése van arról, hogyan változott meg a brit vidék – mondta az Observernek Alastair Fothergill producer, aki 35 éve dolgozik Attenborough-val.
Elbűvölték a legújabb technikák
Idős kora ellenére a filmes különösen élvezte, hogy tavaly nyáron kétszer is elutazhatott a Wales nyugati partjainál található Skomer szigetére. Júniusban lundákról, augusztusban a fészküket elhagyó atlanti vészmadárfiókákról forgatott. Elbűvölték a legújabb technikák – például amikor hőkamerák segítségével egymillió seregély éjszakai szállásáról készítettek felvételt. Drónokat használtak a skóciai Bass Rocknál élő szulakolónia lefilmezéséhez, giroszkóppal stabilizált kamerával rögzítették a gímszarvasok és a dámvadak mozgását, a szürkefókák egymás elleni harcát.
Bár máig szeret a terepen lenni, a stáb nagyon óvatosan mozgatta őt a helyszíni forgatás során. Olyan helyeket választottak, amelyek elérhetők voltak számára. A filmes mindenhez mosolyogva állt hozzá, gond nélkül letudta az 1631 forgatási napot – ebből 71 nap a lazacokról, 65 nap a libákról és 57 nap a tonhalakról szólt. Olyan drámai pillanatokat örökítettek meg, mint a Skócia partjainál fókákra vadászó orkák és a juhnyájat üldöző rétisasok. A stábok három év alatt több mint 145 helyszínt kerestek fel.