Befagyott tavak és folyók, tengeri jég, gleccserek, hótakaró. Jégtáblák, permafroszt. Fehér és szikrázó, avagy élet vékony jégen csodával, szórakozással és az éghajlatváltozásról szóló nyers leckével: ez A fagy birodalma II. (Frozen Planet), a kilencvenhat (!) éves David Attenborough legújabb sorozata. Az Északi-sarkvidék és az Antarktisz hatalmas területeitől távol élő ember számára a tundra nem más, mint csupasz síkság. Hideg, zord és nyirkos. A BBC Natural History Unit által forgatott dokumentumfilm azonban más történetet mesél el: hat izgalmas epizódban mutatja be a sarki régiók élettől hemzsegő, élénk színű határtalanságát az Északi-sarkvidéktől az Antarktiszon át Közép-Ázsiáig.
Amikor a széleken állsz, akkor kezded el igazán megnézni, hogy mi történik: mindenhol élet van.
A BBC sorozata tizenegy éve megjelent elődjének, A fagy birodalmának méltó folytatása.
A zenét Hans Zimmer szolgáltatja, és állati drámák mesélik el a történetet, melyeket a filmesek 102 forgatás, 2188 nap és négy év alatt vettek fel 18 különböző országban. Az elmúlt években klímavédelmi szószólóvá vált Sir David Attenborough újfent erős üzenetet küld az éghajlatváltozásról, ahogy tette azt a Netflixnek elkészített, figyelmeztető hangvételű Bolygónk csodái című 2019-es sorozatával, legszemélyesebb filmje, a 2020-as Egy élet a bolygónkon című filmjében és könyvében, amelyben saját életútján és tapasztalatain végighaladva mesélte el bolygónk pusztulását.
Attenborough milliókat inspirált azzal, hogy a természeti világot behozta otthonainkba, ám innovációinak hatása meglepőbb, mint gondolnánk. Suhanjunk azért át ezen a nem éppen mindennapi jelentőségű karrieren! Attenborough 1952-ben csatlakozott gyakornokként a BBC-hez, azelőtt csak egyetlen televíziós műsort nézett meg. Az Állat, növény, ásvány? című kerekasztalvitával kezdte tévés pályafutását, majd hamar kimerészkedett a stúdióból: Zoo Quest (Állatkert kihívás) című sikersorozatában ritka állatokat vitt be a nézők nappalijába, és bebizonyította, hogy nagy közönséget vonzanak. A nyugati civilizációt ugyan nem tulajdoníthatjuk Attenborough-nak, de neki köszönhetjük egyik legnépszerűbb vívmányát: a színes televíziózást. A BBC Kettő vezéreként ugyanis ő felügyelte az első színes adásokat Európában 1965-ben, majd leadta Kenneth Clark művészettörténész és Jacob Bronowski humanista tudós mérföldkőnek számító sorozatait, amelyek a történelmet, a kultúrát és a tudományt korábban soha nem látott módon hozták el a kis képernyőre.
A televízió innovációját 1969-ben már programigazgatóként folytatta– ezúttal a komédia világában.
Zöld utat adott a Monty Python Repülő cirkusz című kultikus szkeccsműsornak, amely humoristák generációit inspirálta szerte a világon. Nagy-Britanniában a Python a nemzet kulturális DNS-ének részévé vált. 1975-ben aztán a BBC vezetői szerepe alól felszabadult Attenborough visszatért a természetbe, és még jóval azelőtt, hogy Bear Grylls egy teve tetemében aludt vagy a saját vizeletével csillapította szomját, Sir David a feltérképezetlen vadont járta. Sorozatot készített azokról a törzsekről, amelyek közül néhány annyira elszigetelt volt, hogy a természettudós érkezése előtt nem vették fel velük a kapcsolatot az európaiak. Elmerült a kultúrájukban, a Salamon-szigeteken forgatás közben például ő sem viselt mást, csak egy ágyékkötőt. Megmutatta a nyugati világnak a miénktől teljesen eltérő életmódot, és segített megérteni az ember sokféleségét és egyetemességét.
Attenborough 1979-ben létrehozta a természetfilm műfaját, ahogy ma ismerjük. Az Élet a Földön lenyűgöző kameratechnikákat használt az állatok természetes élőhelyükön való bemutatására: becslések szerint világszerte ötszázmillióan nézték a sorozatot. Attenborough és munkatársai ambíciója és kitartása nélkül talán több millióan soha nem látták volna a világ legritkább lényeit: már az 1950-es években lekapta először filmen a megfoghatatlan komodói sárkányt, 2001-ben pedig egy új világba nyertünk betekintést, amikor elbeszélte a Kék bolygót annak mélytengeri furcsa lényeivel. A színes adásoktól a streamingig Sir David mindig is a műsorszórás úttörő technológiáját támogatta: 2015-ben ezer láb mélyre ment egy merülőhajóval Ausztrália partjainál, hogy a Nagy-korallzátony korábban nem látott részeit filmezze le, megdöntve a valaha volt legmélyebb merülés rekordját a zátonyon. Nemrég a londoni természettudományi múzeummal is együttműködött egy virtuális valóság projektben, A fagy birodalma II.-t pedig 8K-ban forgatta.
Sir David mindig is azt mondta, hogy nem a természetvédelem szem előtt tartásával kezdett programokat készíteni, hanem egyszerűen élvezte az állatok megfigyelését.
Ahogy azonban telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a filmre vett élőlények és élőhelyek veszélyben vannak. Dokumentumfilmeket írt, amelyek nyíltan foglalkoznak a környezetvédelmi kérdésekkel, de a mai, Greta Thunberg-i értelemben vett harsány, ujjal mutogató, bűntudatot keltő hangnem helyett a befogadható, elgondolkodtató, tudományos megközelítést részesítik előnyben. Határozottan, tényekkel és adatokkal alátámasztva, mégis szelíden: bemutatják a természeti világot és annak változásait azt remélve, hogy a néző inspirációt kap annak megőrzésére. A fagy birodalma II. egy olyan epizóddal zárul, amelyet azoknak a tudósoknak szentelnek, akik a gleccserek peremén dolgoznak az éghajlatváltozás kutatásában. Attenborough egyértelmű az ítéletében: a fagyos tájainkon és tengereinkben élő állatoknak egyetlen dologra van szükségük, arra, hogy a bolygó ne melegedjen fel. Rajtunk múlik, hogy ez megtörténik-e.
(A fagy birodalma II. [Frozen Planet II.] angol dokumentumfilm-sorozat, 6 rész (~60 perc). Forgalmazza: BBC. Magyar bemutató: október 30.)
Borítókép: Cukrászok utolsó simítása az életnagyságú Attenborough-tortán egy angliai süteményfesztiválon (Fotó: Europress(AFP)
