Így válik lassanként Gombaszög felvidéki kulturális panteonná, ahol menedéket talált például a selmecbányai honvédszobor eredeti talapzata, amelynek darabjait az Óvár területéről gyűjtötték össze. A szobortalapzatot a trianoni diktátum századik évfordulóján, a tábor területén ereklyés zászlótartóként avatták fel újra. De szintén itt talált ideiglenes menedékre a roskoványi csata emlékműve is, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első magyarországi emlékjele, amelyet lelkes hazafiak 1851-ben, még az önkényuralom napjaiban állítottak fel titokban. Az impériumváltást követően földbe rejtett és így tulajdonképpen megmentett emlékmű a feledés homályába temetkezett, hogy aztán 2020-ban a polgári társulás ásókkal, lapátokkal és daruskocsival felszerelt tagjai hozzák ismét felszínre és a köztudatba.
Újraalkotott honvéd
Ugyancsak a tábor területén csodálhatjuk meg a poraiból újraéledt, helyesebben fogalmazva töredékei alapján újraformázott és öntött lőcsei honvédszobrot. Szintén Orosz Örsnek és társainak köszönhető, hogy a sokáig elveszettnek hitt szobortöredékeket felfedezték a lőcsei múzeumban. Ezt követően komoly szervezőmunka következett, amelynek eredményeként sikerült a szobrot a torzóról vett minták alapján az eredetivel pontosan megegyező formában és anyagban újraönteni. Ebben az eredetit hűen követő formában csodálhatjuk meg most Gombaszög területén Faragó József újraalkotott művét, a legendás lőcsei honvédemlékművet.
Ez csak néhány kézzelfogható eredmény azok közül, amelyeket a Sine Metu Polgári Társulás lelkes aktivistái többnyire a Covid-világjárvány „fékezett habzású” időszakában valósítottak meg.
Ezekről és még számos emlékműves történetről olvashatunk a Szoborsorsaink címen közreadott, albumméretű, gazdagon illusztrált kötetben. A könyv megjelenése szintén a pandémia teremtette kényszerpihenőnek köszönhető. Orosz Örs az általa összeállított kötetben egyrészt a saját gyűjtésének eredményeit összegezte a felvidéki magyar emlékművek és egyéb emlékjelek számbavételével, másrészt a megmentésükre fordított közelmúltbeli eseményeket dokumentálta írásban és képben.
Beolvasztott felvidéki szobortorzó
A könyvet lapozva a hányatott sorsú felvidéki emlékjelekről számos érdekességet megtudhatunk, némely esetben a szerző és társai évtizedes legendák nyomába eredtek, hogy kiderítsék végre az igazságot. Ilyen például az érsekújvári Czuczor Gergely-szobor esete is. A városi szájhagyomány úgy tartotta, hogy 1945 után a mellszobrot a polgári leányiskola udvarán található kútba dobták. Orosz Örs és társai 2019-ben a kút alapos és szakszerű átkutatását követően immár biztosan kijelenthették, hogy a szobornak ott nyoma sincs. Még szomorúbb és egyúttal további magyarázatot igényelne a losonci Kossuth-szobor esete. A fej és láb nélkül maradt torzóról annyit lehetett tudni, hogy 1973-as megtalálását követően a füleki múzeum udvarán rejtegették. A rendszerváltás után szerették volna restaurálni és újra felállítani, de a megmaradt szoborrész állapota és a magas költségek ezt nem tették lehetővé, ezért a torzót beolvasztották.
Általánosságban elmondható, hogy a mai Szlovákia területén nagyon kevés magyar emlékjel maradt sértetlen, megmenekülve a teljes vagy részleges pusztulástól vagy a feliratok cseréjével történő kegyeletsértő átértelmezéstől. Ezért is jó olvasni a mecenzéfi millenniumi emlékműről vagy a sajógömöri Mátyás-szoborról, amely abban is különleges, hogy a szobor alkotója, Holló Barnabás nem a Bécset leigázó dicsőséges uralkodót ábrázolta, ahogy tette azt Fadrusz a kolozsvári emlékmű esetében, hanem az igazságosztó népmesei hőst, kapával a kezében. Mindkét emlékjel eredeti helyén vészelte át a huszadik század történelmi viharait.
Négy hősi halott Esterházy
Szintén különlegesnek mondható az 1652-es győztes vezekényi csata emlékjele. A magas talapzaton álló oroszlán a törökök ellen vívott harcban elesetteknek, köztük négy Esterházynak az emlékét őrzi. Az emlékművet a szlovák állam példaértékű módon restauráltatta és a környezetét is rendbe hozatta.
A tartalmilag kiváló kötetnek ugyanakkor van néhány formai hibája és hiányossága. A szerző a könyv tartalmát négy tematikus fejezetre osztja: millenniumi emlékművek, a szabadságharcok emlékjelei, uralkodók emlékművei és egyéb magyar vonatkozású emlékjelek. Ugyanakkor a kötetnek nincs névmutatója, így például nem lehet rákeresni arra, hogy mely felvidéki településeken állítottak Tompa Mihálynak emléket. Sajnos a tematikus felosztás sem következetes, mivel a kötetben a települések csak egyszer szerepelnek, ezért bizonyos emlékművek bemutatása nem a megfelelő helyen történik. Így került például Andrássy Franciska rozsnyói szobra a szabadságharcok emlékjelei közé.
Ennél nagyobb probléma a kötetben szereplő képek eredetjelöléseinek hiányossága és következetlensége, pedig az emlékművek dokumentálásának hitelességét éppen a források pontos jelölése biztosítaná. Az olvasó nem vár el bibliográfiai szintű feltárásokat, de egy korabeli újság címének megadása nem nevezhető elégséges forrásjelölésnek. Különösen az internetről letöltött fotók esetében – amelyek szabad felhasználása amúgy is aggályos – találkozhatunk következetlen, hiányos vagy éppen téves forrásmegjelöléssel.
Végszóként érdemes ismételten felhívni a figyelmet ennek a könyvnek arra a nagy erényére, hogy nemcsak a tragikus múlt fölött szomorkodik, bemutatva a ledöntött, elpusztított, megcsonkított magyar emlékeket, hanem sok pozitív példát hoz a tekintetben, hogyan lehet tevékenyen részt vállalni, akár diplomáciai úton, akár kétkezi munkával emlékeink megmentésében.
Talán az a vak düh, amely emlékjeleink ellen megnyilvánult a huszadik században, mostanra már leáldozóban van. Ugyan léteznek még gyűlölködő megnyilvánulások, de ezek inkább elszigetelt jelenségek, viszont számos esetben a hivatalos szervek részéről is tapasztalható a nyitottság és az együttműködési szándék.
(Orosz Örs: Szoborsorsaink. Méry Ratio Kiadó–Kisebbségekért–Pro Minoritate Alapítvány, Somorja–Budapest, 2022, 440 oldal. Ára: 14 900 forint)
Borítókép: Orosz Örs, a tábor főszervezője, Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Nagy Ákos Róbert esperes (balról jobbra), valamint Hafenscher Károly evangélikus lelkész, kormánybiztos és Éliás Ádám szobrász (takarásban) leleplezi Tompa Mihály újrafaragott szobrát a Gombaszögi Nyári Táborban a felvidéki Szalóc közelében 2017. július 11-én (Fotó: MTI/Komka Péter)
