Ha egy kérdést lehet feltenni a Nyugaton a helyzet változatlan új Netflix-adaptációval kapcsolatban, az az lenne, hogy vajon volt-e értelme újra elmesélni ezt a történetet. Erich Maria Remarque klasszikus német regényét 1930-ban, alig néhány évvel az első világháború vége után adaptálták először vászonra, és szinte azonnal a háborúellenes film etalonjává vált.
Bizonyos szempontból minden harctéren játszódó film, amely a háború borzalmait mutatja be és nem csak egy John Wayne-szerű hőst, aki diadalmasan rohamozza meg egy távoli vidék partjait, a Nyugaton a helyzet változatlan előtt tiszteleg. Kínál-e tehát bármi újat az egyébként első német feldolgozás a műfajban, vagy egy technikailag pazarul összerakott, Sam Mendes 1917-éhez hasonló feldolgozás lesz, csak éppen a fiatal német katona szemszögéből? Edward Berger filmje bebizonyította: képes megragadni a háborúban rejlő abszurditást.

Paul Baumer (Felix Kammerer) német gimnazista a háború kitörése után osztálytársaival azonnal bevonul katonának. Felveszik új egyenruháikat, és olyan büszkék és izgatottak, hogy szinte észre sem veszik az előttük járt fiúk kézjegyeit – egy gallérba tűzött nevet vagy egy eltévedt golyó maradványát. Illúzióikat aztán a frontra érkezve hamar feladják, amikor szembesülnek a lövészárok valóságával.
A háborúnak ebben a változatában nincs dicsőség. Volker Bertelmann feszültséggel teli partitúrája minden jelenethez baljós előérzetet kölcsönöz, és elragadtatja a nézőt a következő horror előtt, a német adaptáció pedig nemcsak saját létezését tudja igazolni, hanem új utakat is talál a harctér borzalmainak felfedezésére.
A hangot ötvözi a látvánnyal, hogy megállás nélküli szenzoros túlterhelést hozzon létre, amitől szinte olyan érzésünk támad, mintha Paul megelevenedett rémálmában járnánk. Sokszor tűnhet olybá, mintha mindezt már láttuk volna, ám a Nyugaton a helyzet változatlan című filmben látható kétségbeesés és kiábrándultság valahogy szívszorítóan friss.
Apropóját mi más is adhatná, mint a beszámolókban oly sokszor a világháborúk harcmodorához hasonlított ukrajnai háború. Az emberéletek millióit megnyomorító fegyveres konfliktus immár bő egy éve tart, és noha az Oscar-gála színpadán senki nem említette meg a beszédében, a háborús filmek üzenete a filmkészítés hajnala óta egyértelmű: figyelemfelhívás arra, hogy soha többé ne történjen meg hasonló.