A pedofília a XX. századi botrányok óta számít bűncselekménynek

A gyerek iránti szexuális vonzalmat, a pedofíliát koronként másként értelmezték. Tartották gyógyítható perverziónak, pszichés károsodás következményének, sokáig elnézték, majd a XX. században büntetni kezdték. Míg a nyugati világ újból toleráns iránta, Magyarországon a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazásokra vonatkozó törvények szigorítását tűzte ki a kormányzat.

2014131269 Fotó: Roman Chazov

A pedofília szó a görög paisz (gyermek) és a philia (szeretet) szavakból tevődik össze, utalva a gyerekek iránti különös szeretettel párosuló szexuális vonzalomra. Elsőként Richard von Krafft-Ebing német szexológus írta le a „kórt”, gyógyítható pszichoszexuális perverzióként határozva meg az 1886-ban megjelent Psychopathia Sexualis című könyvében. Krafft-Ebing szerint szenilitás vagy más mentális hiányosságok okozhatják.

Richard von Krafft-Ebing a pedofíliát gyógyítható pszichoszexuális perverziónak nevezte. Fotó: Motortion Films

Havelock Ellis 1906 körül a normális férfiszexualitás extrém változataként mutatta be a pedofíliát. Ma már a legtöbb helyen a személyiség devianciájának tekintik, amelyet korai gyerekkori pszichés károsodás okoz. Magyarországon szigorúan elítélik, hiszen a keresztény-konzervatív értelmezés szerint a gyermek szent és sérthetetlen.

Az első brit és amerikai felmérések a gyerekek szexuális bántalmazásáról az 1920-as években készültek. Az analízis az 1950-es évektől mélyült el. Újabb fordulat a XX. század utolsó két évtizedében következett be: ekkor kezdtek a pedofilokra jobban odafigyelni. Az 1990-es évek vizsgálatai már rendkívül ellentmondásos adatokat hoztak felszínre. Kiderült, hogy a főiskolai hallgatók tizenöt-harminc százalékát szexuálisan bántalmazták valamilyen formában gyerekkorában, a hivatalos bűnözési statisztikák viszont ezt nem támasztják alá. Ennek egy oka van: a legtöbb esetet, különösen a családon belül elkövetett bűncselekményeket nem jelentették be.

Pedofília az ókortól a modern korig

Tekintsük át az előzményeket. A klasszikus Görögország szigorúan hierarchikus társadalmában a felnőtt férfi és a fiúgyerek közti szexuális kapcsolatot oktató jellegűnek tekintették. A késő ókorban ezt a nézetet megkérdőjelezte többek között a római költő, Ovidius és a görög filozófus, Plutarkhosz. Azzal érveltek, hogy egy ilyen viszony nem kielégítő a felnőtt számára, mivel alacsonyabb társadalmi helyzete miatt a fiú nem fejezheti ki önnön vágyait, és ez leértékeli felnőtt partnere örömét, így a férfiak jobban járnak, ha nőkkel fekszenek le.

Az ókori Görögországban a pedofíliát sajátos módon értelmezték. Fotó: Wikipédia/Marie-Lan Nguyen

A kereszténység megerősödése a szexualitást csak a heteroszexuális házasságon belül engedélyezte, gyermeknemzés céljából. Ez tükröződött a középkori törvényekben, amelyek meghatározták a házasságkötéshez szükséges minimális életkort, és tiltották a rokonok közti, valamint a homoszexuális nemi együttlétet. A XVIII. századi felvilágosodás időszakában a köz- és a magánerkölcs kapuőre az állam lett. Erre épült a XIX. századi büntetőjog, amely kiegészítette a szexuális bűncselekményekre vonatkozó részeket.

Az új büntető törvénykönyv azonban nem akadályozta meg, hogy felnőttek szexuális kapcsolatot létesítsenek gyerekekkel. A dokumentált londoni szexuális bűncselekmények kétharmadának 1830 és 1890 között gyerek volt az áldozata. A XIX. századi források kevésbé drámai képet mutatnak, némi bizonytalansággal a gyerekek fizikai és szexuális bántalmazása közötti határvonalat illetően.

A gyerekek szexuális zaklatásáról szóló narratíva 1850 körül újult meg Franciaországban és Angliában, a középosztály felemelkedése, a romantikus gyerekfogalom megjelenése, illetve az új tudományterületek, a pszichiátria és a törvényszéki orvoslás eredményeként. Az első törvényszéki orvostani vizsgálatokat egy szexuális zaklatás gyerekáldozatairól két francia orvos, Adolphe Toulmouche és Ambroise Tardieu végezte el.

A gyerekek szexuális zaklatását nyilvános vitatémává a Pall Mall Gazette című brit újság tette 1885-ben közölt cikksorozatával. W. T. Stead írásai a gyermekprostitúcióval foglalkoztak, és elérték, hogy negyedmillió brit vonuljon fel London utcáin, erőteljesebb gyermekvédelmet követelve. Az első világháború kitörésekor a szexuális aktus létesítéséhez szükséges korhatárt a legtöbb országban tízről és 12-ről 15-re, másutt 18 évre emelték.

W. T. Stead cikksorozatával elérte, hogy gyerekvédelmi törvényt követeljenek a britek. Fotó: Wikipédia

Annak ellenére, hogy a nemi betegségek a gyerekek körében is előfordultak, attól való félelmükben, hogy elveszítik pácienseiket, az orvosok nem nevezték meg a tünetek valódi okát. A felvilágosítási feladat a nőmozgalomra és a filantróp társaságokra hárult. Munkájuknak köszönhetően bontakozott ki a szexuálisan ártatlan gyerek képe, aki könnyű prédája a szexuálisan romlott felnőtt férfiaknak. Bár ezt a bíróságok is elfogadták, továbbra sem hittek a gyerekek vallomásainak.

A pedofília a XX. században

A XIX. század végét uraló szexuális zaklatási pánikot a XX. században a médiahisztériák sorozata követte. Míg az 1930-as és az 1950-es évek diskurzusa a szexuális pszichopatára irányult, a későbbiekben a pszichoanalízis, a szexuális forradalom és a szexuális bűnözők reszocializálása lett téma, illetve a hit abban, hogy ezek mind használnak.

Az 1960-as évek végén a feminizmus és a kisebbségi csoportok jogaival foglalkozó mozgalmak meggyökeresedésével a pedofília értelmezése újból megváltozott, és az óvodapedagógusok elleni vádakkal tetőzött. Az első esetek között volt a kaliforniai McMartin óvoda ügye, amely 1983-ban az egyik érintett gyerek édesanyjának a feljelentésével indult. Bár a kihallgatott óvodások tanúvallomásai szerint megerőszakolták és sátáni rituáléknak vetették alá őket, hiszen állatok kivégzését kellett végignézniük, 17 évvel később a kétszáz vádlott mindegyikét felmentették.

Az 1970-es és 1990-es években a gyermekpornográfiát terjesztő és egyéb pedofil internetes csevegőcsoportok leleplezése, valamint az Egyesült Államokban és Európában elkövetett gyerekgyilkosságok sorozata sokkolta a lakosságot, kiváltva, hogy egyre többen követeljék a gyerekmolesztálás szigorúbb büntetését és a szexuális bűnözők nyilvántartásainak létrehozását. A gyerekek szexuális bántalmazásával foglalkozó első világkonferencia, amelyet 1996 nyarán Stockholmban rendeztek meg, már ezeket a célokat támogatta.

A meggyilkolt Julie és Melissa képével tiltakozik egy nő 2011 májusában Brüsszelben a Marc Dutroux perében hozott ítélet ellen. Fotó: AFP/Julien Warnand

Ugyanebben az évben tömegtiltakozás volt Brüsszelben, válaszul arra, hogy a rendőrség rosszul kezelte a Marc Dutroux-ügyet. Dutroux az 1990-es években több fiatal lányt elrabolt, szexuálisan bántalmazott és megölt. A bűnelkövetőt évekig nem sikerült elfogni, annak ellenére, hogy a rendőrségre többször érkeztek előzetes bejelentések.

A XXI. század hajnalára a pedofília és a szexuális gyerekbántalmazás közüggyé vált, fókusza a felnőttről a gyerekre helyeződött át, hogy napjainkban ismét teret kapjon a szabadosság.

Borítókép: lazul a pedofília társadalmi megítélése (Fotó: Roman Chazov)