Hogyan védjük meg kulturális javainkat, ha a jog sem kellő visszatartó erő?

A háború kitörése óta Ukrajna-szerte már legalább 230 kulturális objektum sérült vagy semmisült meg. Napjainkban a szándékos rongálásnak sokkal nagyobb az esélye, mint egy természeti katasztrófának. Hogyan védjük meg kulturális javainkat, ha a jog sem kellő visszatartó erő?

ZAPORIZHZHIA, UKRAINE - MARCH 22, 2022 - Local volunteers, historians and museum employees put sandbags around the monument to Ukrainian weightlifter, Olympic gold medallist Leonid Zhabotynskyi in a bid to protect the statue from damage in case of Russian attacks, Zaporizhzhia, southeastern Ukraine. (Photo by Dmytro Smolyenko/Ukrinform/NurPhoto) (Photo by Dmytro Smolyenko / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: DMYTRO SMOLYENKO Forrás: Europress/AFP

A Herszoni Művészeti Múzeumot például szinte teljesen kiürítették az oroszok: több millió dollárt érő műgyűjteményének – amelyben ritka szkíta, szarmata, gót és görög eredetű tárgyak is voltak – nagy része a város tudományos könyvtárából elvitt több száz értékes könyvhöz hasonlóan a Krím félszigetre került.

– Ukrajnában rengeteg műtárgy került az ország nyugati részébe, ahol nagyobb biztonságban vannak, mint a keleti városokban – tájékoztatott a szakember.

Természeti eredetű krízishelyzetet teremtett a 2023. február hatodiki két, egymást pár órával követő, nagy erejű földrengés a török–szír határ közelében. Az ott fekvő régiókat pusztító földmozgás a kulturális örökséget sem kímélte: a török részen leomlott a jórészt a római korban épült gaziantepi vár egy része. és a környező településeken is megsérült több jelentős épület. Antakyában a történelmi városrész nagy része jelentős károkat szenvedett, köztük a protestáns templom, míg Iskenderunban súlyosan megrongálódott a katolikus, a görög ortodox és az örmény templom.

A háborúk és a természeti katasztrófák mellett az emberi mulasztások is tetten érhetők az értékek pusztulásában. 2018 szeptemberének elején hatalmas tűzvész pusztította el a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeumot. A brazil szövetségi rendőrség másfél éven át vizsgálta az esetet, majd arra jutott, hogy a múzeumban őrzött mintegy húszmillió műtárgy zömét megsemmisítő vagy megrongáló tűz valószínűleg egy klímaberendezésben keletkezett a főbejárathoz közeli előadóteremben.

A tűzvész után sokan úgy gondolták Brazíliában, hogy a katasztrófa az országra jellemző hatósági nemtörődömség, a korrupció és gazdasági nehézségek következménye volt.

Ennyi maradt a tűzvész után a riói Brazil Nemzeti Múzeumból. Fotó: Europress/AFP/Mauro Pimentel

Mindmáig nem tudni, hogy a gyűjteménynek pontosan mekkora hányada semmisült meg helyrehozhatatlanul. A korábbi sajtójelentések eltérő, kilencven százalékig terjedő adatokat adtak meg. A tűz idején a poroltóktól eltekintve a múzeum híján volt a legtöbb ajánlott tűzvédelmi eszköznek, így hiányoztak a tűzoltófecskendők és a vészátjárók is.

Nagyjából négy éve egy másik tűzvész is pusztított – ezúttal Párizsban. Feltehetően egy rosszul elnyomott cigaretta vagy az elektromos berendezések rövidzárlata okozhatta a Notre-Dame székesegyház jó részét elpusztító tüzet. A tragédia 2019. április 14-én történt. A tűzben megsemmisült a katedrális ikonikus tornya, de jelentős károk keletkeztek boltozatában és óratornyában is.

A székesegyházat nem szerelték fel megfelelően arra az esetre, ha tűz ütne ki. Esztétikai okból nincs az épületben tűzoltó berendezés és tűzfal. A harangot elektromos akkumulátorok működtetik, ezért tartják valószínűbbnek a rövidzárlatot. A Párizs jelképének számító székesegyház felújítását – amelyet a párizsi olimpia kezdetére ígérnek – felügyelő civil szervezet a költségekre eddig 844 millió eurót gyűjtött össze 340 ezer adományozótól 150 országból.

Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges a kulturális örökség mentése és hogyan lehetséges annak a megszervezése természeti katasztrófák, tűzesetek, pusztító árvizek esetében. Varga Lujza szerint világszerte találkozhatunk jelenleg is a kulturális örökség célzott rombolásával, ami sokszor a nemzetközi segítség ellenére is jelentős károkat okoz. Ezekre a helyzetekre különbözőképpen lehet csak reagálni, a megoldást ezért minél szélesebb körben kell keresni.

Sokat segít a kockázati tényezők minimalizálása, a lehetséges veszélyeztető tényezők  feltárása.

A kulturális örökség védelme címmel múlt héten rendezett konferencián L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes környezetvédelmi aktivisták különböző anyagokkal öntenek le műtárgyakat, hozzárögzítik saját magukat a múzeumok épületeihez, sok esetben visszafordíthatatlan károkat okozva a felbecsülhetetlen értékű műkincsekben. Az aktivisták mellett a hazai múzeumi rendszer másik alapvető problémája – erre az Ukrajnában dúló háború világított rá –, hogy pillanatok alatt állhat elő olyan helyzet, amilyennel nem számolnak az intézményvezetők. Háborús szituációban azonnal aktiválni kell a „vészkijáratokat”, menekíteni a műtárgyakat, az ukrán partnerintézetek is ezzel szembesültek. Csak éppen nem volt világos, hogy ezeket hová és milyen útvonalon kell elvinni. Csak az MNM-ben mintegy hárommillió műtárgyat őriznek, köztük olyan kiemelkedő jelentőségűeket is, mint a koronázási palást, amely az egyetemes művészettörténet unikális része. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Múzeum épületét is védeni kell, ennek fontosságát a múlt is igazolja.

Az MNM épülete az 1956-os forradalom és szabadságharc idején kigyulladt, a tűzben a Magyar Természettudományi Múzeum anyagának jelentős része megsemmisült.

A másik kihívást a természeti katasztrófák jelentik. Magyarország ugyan földrengések szempontjából kevéssé kitett térség, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene ilyen eshetőségre készülni. Az egyre szélsőségesebbé váló klíma extrém hatásai alól mi sem mentesülünk. 2020 júniusában például beázott a másfél évvel korábban átadott – 15 milliárd forintból felújított – Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. Az intézmény kommunikációs részlege akkor azt írta, hogy a rövid idő alatt lehulló extrém mennyiségű csapadék miatt a csarnok két helyen, a két sarkán ázott be, szerencsére a károk nem jelentősek.

– Ezekre a helyzetekre különbözőképpen lehet csak reagálni. A kulturális örökség védelmét fegyveres konfliktusok esetében például a nemzetközi humanitárius jog szabályozza. Épp ezért szükséges minél szélesebb körben foglalkozni vele – foglalta össze gondolatait Varga Lujza. A kulturális örökség megóvása és mentése éppolyan összehangolt munkát igénylő kérdés, mint az emberéletek mentése. Nagyon sok múlik a múzeumi munkatársak lélekjelenlétén és szakmai felkészültségén, ahogy azon is, hogy az adott kulturális intézmények mennyire tudják jól összehangolni a munkájukat a katonai, rendvédelmi és igazgatási szervekkel, valamint a humanitárius szervezetekkel. Bármilyen katasztrófa esetén az adott szituációnak megfelelő legoptimálisabb megoldást kell – sokszor szinte azonnal – megkeresni és végre is hajtani.

A Notre-Dame átadását a 2024-es párizsi olimpia kezdetére ígérik. Fotó: Europress/AFP/Joel Saget

Varga Viktor énekes 2015-ben Párizsban járt, ellátogatott a Louvre múzeumba, s ha már ott volt, megtekintette a Mona Lisát. Nem a szokványos módon. Átugrott a képet védő kordonon, majd megcsókolta a világhírű festményt óvó plexit. A biztonsági őrök elvezették az attrakció főszereplőjét, akit azóta számos hasonlóan különös figura követett. A konferencián több szakembernek is feltettem a kérdést, hogy miként védekeznek az ilyen exhibicionista akciókkal szemben. Nem kaptam választ, azzal az indokkal, hogy ha elárulják a stratégiát, azzal megkönnyítik a hasonló akciókat tervezők dolgát.

Múzeumi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol hirtelen sok újságíró jelenik meg, ott feltehetően valaki valamit tervez.

Borítókép: A 19 világcsúcsot felállító ukrán súlyemelő, Leonyid Zsabotyinszkij szobrát homokzsákokkal védték Zaporizzsjában (Fotó: Europress/AFP/Dmitro Szmoljenko)