Az internet szemétdombján: a pornográfia kulcsszerepet játszott az elmúlt évtizedek médiaforradalmaiban

Ártatlan passzió vagy emberéleteket megnyomorító és az erőszaknak, pedofíliának szabad teret kínáló bűnbarlang? Egy dolog bizonyos: botrányok ide vagy oda, az internetes pornó elpusztíthatatlan. Erről szól az új netflixes dokumentumfilm is.

78001175 Fotó: Getty Images

A Netflixen elérhető Money Shot: A Pornhub története című friss dokumentumfilm belemerül az internetes pornó körüli vitába. Szórakoztató kérdéssel nyit, amely pornószínészeknek szól: mi volt az első szexfilm, amelyet valaha láttak? Kalózvideók, késő esti softcore filmek olyan csatornákon, amelyek nappal beszélgetős műsorokat és a Walker, a texasi kopóhoz hasonló sorozatokat vetítettek, és űrugrást jelentettek az elcsórt és gondosan rejtegetett pucér nős magazinokhoz képest. Suzanne Hillinger másfél órás filmje több szexmunkást és egykori alkalmazottat szólaltat meg. Hamar kiderül: a Pornhub a MindGeek nevű technológiai cég tulajdonában van, amelynek montreali székhelyű, zord irodái pontosan úgy néznek ki, mint egy átlagos vállalati munkaterület. 

Suzanne Hillinger dokumentumfilmes szexipari dolgozókat is megszólaltat. Fotó: Netflix

A Pornhubot három egyetemista alapította 2007-ben, eredetileg viccből, aztán 2010-ben eladták a céget Fabian Thylmann-nek, aki már jól értett a világhálós keresőoptimalizáláshoz. Amikor aztán Thylmannt lecsukták adócsalásért, a részvényeket felvásárolta két MindGeek-alkalmazott, Feras Antoon és David Tassillo. A MindGeek alapvetően olyan cég, amely ugyanazt csinálja, mint a Netflix vagy a Facebook: adatokat gyűjt a felhasználóiról, hogy aztán olyan tartalmakkal bombázhassa őket, amelyekre vágynak. A Pornhub hamar az internet egyik legnagyobb forgalmú webhelyévé nőtte ki magát, mivel a keresőoptimalizáló zsenik úgy tervezték, hogy az ő videóik legyenek szép sorban az első helyeken, amikor a felhasználók kedvenc fétisüket keresik a Google-n. Igen ám, azonban a Covid-időszakban, amikor az oldal forgalma még inkább kilőtt, egyre több csontváz kezdett kizuhanni a MindGeek szekrényeiből. Kiderült, hogy miután bárki feltölthet videókat, ez a gyakorlat rengeteg ellenőrizetlen, erőszakos és illegális tartalmat jelentett, hiába állította a cég, hogy szűri a videókat. 

Pornó visszaélések nélkül?

A pornómegosztó ellen először egy vallási szervezet indított pert, végül Nicholas Kristof, a The New York Times publicistája írt cikket arról, hogy kiskorúakról készült, illetve nemi erőszakot bemutató filmeket is folyamatosan feltöltögetnek a Pornhubra. Ebben az írásban megszólalt egy áldozat is, aki 14 éves korában készített magáról meztelen videókat, miután rávette erre egy 15 éves fiú. A videók végül a Pornhubon kötöttek ki, és hiába töröltette a lány, később újra és újra feltöltötték őket. A cikk nagy port kavart: a Mastercard és a Visa faképnél hagyta az oldalt, ahonnan aztán pár nap alatt tízmillió videót töröltek le a tizenhárommillióból, és a cég hamarosan működési modellt is váltott. Ma már a Pornhub nem olyan, mint egy pornóval teli YouTube: kizárólag ellenőrzött felhasználóknak engedélyezett a feltöltés, szigorítottak a moderálási gyakorlatukon, 2022-ben pedig a MindGeek vezérigazgatója és operatív igazgatója, Feras Antoon és David Tassillo is lemondott.  

Nem mindenki örült a reformnak: a dokumentumfilmben megszólaltatott szexmunkások, noha mélységesen elítélik a visszaéléseket, úgy érzik, ezzel a lépéssel megint az ő helyzetük lett nehezebb. Eddig ugyanis a saját tartalom gyártásával ők diktálhattak, ám a Pornhub új szabályai – az Amerikában nemrégiben bevezetett szex- és emberkereskedelem-ellenes SESTA/FOSTA elnevezésű jogszabály – hatására egy részük újra az utcára kényszerült, illetve vissza korábbi futtatóihoz. A bosszúpornó, a kiskorúak szerepeltetése, az erőszakos cselekményeket tartalmazó és a beleegyezés nélkül készített felvételek ráadásul nem tűntek el a világhálóról, amelynek története úgy ölelkezik a pornográfiával, mint egy összefonódó DNS-szál. 

A szex mint hajtóerő

A szexualitás a művészet alapmotívuma az emberiség hajnalától. Az ókor emberének erotikaábrázolása ugyan még nem volt technológiai fejlődést előmozdító hajtóerő, ám ha előreugrunk a XIX. századig, a fotográfiáról ez már elmondható. Párizs úttörő stúdiói „művészeti tanulmányokat” árultak, ügyfeleik pedig fizettek annyit ezekért a felvételekért, hogy azzal lehetett finanszírozni a technológia fejlődését. Akkoriban ráadásul egy erotikus kép többe került, mint prostituálthoz menni!  

A mozgókép megszületésével aztán a „pornográfia” szó elnyerte modern jelentéstartalmát, ám a filmkészítés kezdetben őrült drága volt, így nyilvános vetítések kellettek ahhoz, hogy megtérüljön a befektetés. Egészen más volt viszont otthon „disznó” képeket nézegetni, mint egy filmszínházban: az áttörést éppen ezért a VHS-lejátszók kora hozta meg a diszkréció terén. A videólejátszók először nagyon drágák voltak, ám a hetvenes évek második felében az eladott videókazettáknak már több mint fele pornó volt, ezáltal pedig a technológia néhány éven belül megfizethetővé vált azok számára is, akik családi filmeket szerettek volna nézni. 

Az internet reformja kéz a kézben jár a pornográfia terjesztésével. Fotó: Getty Images

Ugyanez történt később a kábeltévével és az internettel is, így kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedek médiaforradalmaiban kulcsszerepet játszott a pornográfia. A vicc szerint, ha kihagynánk belőle a pornót, az internet ráférne egy CD-lemezre.  

Talán emlékszünk még, milyen volt, amikor úgy lehetett „felmenni a netre”, hogy türelmesen kivártuk, amíg a betárcsázós modem csigalassúsággal és az emblematikus, sercegő-krákogó hanggal kapcsolatot teremt. A kilencvenes évek egyik legnagyobb botránya volt Pamela Anderson és Tommy Lee ellopott szexvideója, amely a VHS-korszak végét, egyúttal az internetes pornóterjesztés hajnalát jelentette. A Usenet beszélgető csoportokról a kilencvenes években készült egyik elemzése szerint hat megosztott képből öt pornográf jellegű volt. A pornóéhség fokozta a gyorsabb kapcsolat és nagyobb sávszélesség iránti igényt, de ez más területeken is beindította az innovációt: az online pornószolgáltatók úttörő szerepet játszottak olyan webes technológiák fejlesztésében, mint amilyen a videófájl-tömörítés és a felhasználóbarát fizetési rendszerek.  

Az újításokat aztán sokkal szélesebb körben alkalmazták, és ahogy az internet bővült, egyre kevésbé szólt a pornóról, és egyre inkább minden másról. A szexipar pedig hamar felfedezte az üzleti lehetőségeket olyan korban, amikor még nem léteztek bevett gyakorlatok például a netes kereskedelemre, és az online marketing még a kanyarban sem volt. Úttörő szerepük miatt a korai pornóoldalak ráadásul biztonsági technológiákat is kénytelenek voltak kifejleszteni, amelyeket ma már rengeteg e-kereskedelemmel foglalkozó vállalat használ. 

Átvenni az irányítást

Az 1960-as évek szexuális forradalmát követően a pornó a megtűrt kategóriába szorult, így azoknak, akik pénzt akartak keresni vele, kreatív újításokkal kellett becserkészniük a fogyasztókat. A testükből élő szexmunkásokból a különféle pornóproducerek, stricik és techcégek vezetői egymást taposva próbálnak minél többet keresni. Éppen ezért, amikor 2016-ban az OnlyFans betört a piacra, alaposan felforgatta azt: itt már az alkotók sugározhattak az interneten saját gyártású tartalmat a fogyasztónak, aki jellemzően fizet is ezért. A pornóipar és a prostitúció közötti alapvető különbség, hogy amíg a pornó fogyasztása és gyártása a nyugati világban legális, a prostitúció szabályozására számos verzió létezik egészen a büntetőjogi kategóriákig. A prostitúciót a pornóval szemben ráadásul nem kezelik a szólásszabadság részeként: a szabályozókat jobb esetben a szexmunkások védelme hajtja, ám sokszor leginkább csak szeretnék eltüntetni őket a látható társadalmi terekből. 

Hillinger számos nézőpontnak próbál hangot adni, ám számos kérdést megválaszolatlanul hagy dokumentumfilmjében. Milyen módokon szabályozza magát a pornóipar a visszaélések megelőzése érdekében? Hogyan védik a pornográfiát a szólásszabadság törvényei? Ha az egyik platform bekeményít, vajon milyen sebesen veszi át a helyét másik? Ennél is nyugtalanítóbb, hogy a Money Shot elkeni a legaggasztóbb igazságot: a gyermeki testek vonzerejét a pornófogyasztók körében, és hogy a Pornhub ezen igények kielégítésére hozzájárult fetisizálásukhoz. A „fiatal”, „tini” és „iskoláslány” a mai napig népszerű keresőkifejezések az oldalon.  

A legveszélyeztetettebb korosztály. Fotó: Getty Images

A MindGeek mindössze harminc moderátort alkalmazott az oldal szabályozatlan tartalmának ellenőrzésére, ezeknek az alkalmazottaknak pedig műszakonként 800 ezer videót (!) kellett megnézniük. Ilyen terhelés mellett elkerülhetetlenül több ezer illegális tartalom, köztük gyermekpornográfiát megjelenítő videó csúszott át. A kérdéses eredetű videókat eltávolították, de a gyerekszerű testek szexualizálása három évvel később is tombol. 

Az embereknek joguk van szexuális preferenciáikhoz mások jogainak megsértése nélkül természetesen, ám ahogy a beleegyezéssel kapcsolatos diskurzus fejlődik, úgy tűnik, hogy a pornó ezúttal nem tart lépést. A kiskorúakkal készített pornografikus tartalmakat a világon mindenhol büntetik, mégis kiirthatatlannak tűnnek. A szexipar, a pornó és a prostitúció törvényen kívül helyezése sem feltétlenül segít az áldozatokon: a nagy közösségimédia-oldalak ugyanis ma nemhogy a pornót, de a Facebook és az Instagram esetében gyakorlatilag a meztelenséget is tiltják – mégis itt tartunk. Amikor egy oldal kikerül az internet szemétdombjára, a szexiparra vajmi kevés hatással lesz. Máshol, máshogy virágzik majd tovább.  

Borítókép: Fotó: Getty Images