Amikor a doni áttörés nyolcvanadik évfordulója kapcsán kutattam a magyar királyi 2. honvéd hadsereg Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratanyagában, a számos hőstettet és fegyvertényt leíró jelentések között megakadt a szemem egy visszaemlékezésen. Lépes György vezérkari százados mint a IV. hadtest hírszerző vezérkari tisztje az urivi áttörés utáni napon, 1943. január 13-án fogolykihallgatás céljából vonult ki a hídfő első vonalába. Szinte azonnal szembesült az elsöprő erejű szovjet támadással, és egy harccsoport felett kénytelen volt átvenni a parancsnokságot. A Peskovatka és Ternovoje falu között lezajlott január 14-i harcokról így tudósít: „A harc első szakaszában megfigyelhető volt a Lépes-csoport támpontjairól egy német páncéltörő egység kezdetben sikeres küzdelme, mely a csoport nyugati sávhatárát képező több km hosszú, mély és erdős horhos túlsó oldalán foglalt tüzelőállást. Két harckocsi kilövése után néhány száz főnyi magyar egység is ellentámadásra indult ezen a terepszakaszon s az igen erős géppisztoly és golyószóró tűz ellenére a veszteségekkel nem törődve rohammal visszavetette a horhosban előnyomuló ellenséges gyalogságot. Ehhez a támadáshoz kelet felől Lépes százados csoportja is csatlakozott s két tűz közé juttatta az ellenséget. Az újból meginduló harckocsi támadás azonban igen súlyos veszteségekkel visszavetette a magyar csapatot. A német páncéltörő egység is megsemmisült.

A Lépes-csoport mely ekkor a síszázaddal megerősödve 200 puskából állott (a síszázad golyószóróit még reggel egy tüzérségi tűzrajtaütésnél az ütközetvonatban elvesztette) újra egyedül maradt […] E ténykedésnél kiváló teljesítményt mutatott fel vitéz Bánky t. főhadnagy,a síszázad egyik tisztje, ki 45 éves kora ellenére fáradtságot nem ismerve kiváló sítudását érvényesítve bátor visszacsapásokkal az aránytalanul széles (500 méter) védőkörlet szárnyán megtartotta a legénység harcos szellemét. Néhány nap múlva Nikolajewka-nál hősi halált halt…”
A tartalékos főhadnagy nyomában
Ki volt ez a vitéz Bánky tartalékos főhadnagy, vetődött fel bennem a kérdés. Megint egy ismeretlen hős, akiről gyakorlatilag semmit nem tudunk. Ennyi idős korában tartalékosként hogyan került az egyik síszázadba? Az elitnek mondható alegységbe csak komoly sítudással és fizikai felkészültséggel lehetett bekerülni még a Donnál is. Azt éreztem, hogy ezek alapján foglalkozni kell vele, és megpróbálni többet megtudni róla. Elkezdtem tehát kutatni a tartalékos főhadnagy után – és hamarosan a XX. századunkra jellemző, egyszerre nehézségekkel teli és nagyszerű, de tragikusan záródó életpálya rajzolódott ki előttem.