A párizsi olimpián száz év után újra úsznának a Szajnában

A 2024-es párizsi nyári olimpia előtt a rendező város megtisztítja híres – ám egy évszázada roppant szennyezett – vízi útját. A Szajnában 1923 óta tilos fürdeni a hajóforgalom és a kommunális szennyezés miatt. Az olimpia rendezői azt ígérik, három versenyszámot mégis ott rendeznek. Tiszta vízben.

FRANCE-GARBAGE Fotó: MAGALI COHEN

A párizsi vízi utat úgy tisztítják meg, hogy megakadályoznák a szennyezett víz bejutását a folyóba. Ennek érdekében korszerűsítik a szennyvízhálózatot, és szivattyúkat telepítenek. A beruházás elemeként hétszáz méter hosszú alagút készül az Austerlitz vasútállomás és egy 350 éves kórház között. A hatalmas cső egy gigantikus föld alatti tárolótartályhoz vezet, amely húsz olimpiai medence megtöltéséhez elegendő vizet képes befogadni. Az odakerülő folyadékot kezelik – ahelyett, hogy a víz mocskosan beömlene a Szajnába.

Jelenleg évente átlagosan tizenkétszer fordul elő szennyvízáradat a városban. Miután elkészül, az óriási tározó megtartja a viharok vizét. Azt mondják, a gigatartálynak köszönhetően az áradásos napok száma a felére csökken. Az özönvízmentes időszakban folyamatosan speciális vegyszereket adagolnak a szennyvíztelepek vizébe. Ennek köszönhetően a káros baktériumok szintje a korábbi századrészére csökken.

Száz éve tiltották meg a Szajnában az úszást. A romantikára vágyók milliói mennek évente Párizsba. Fotó: ANGHI

Az első eredményeknek mindenki örül. A vízszennyezés csúcspontján mindössze három halfaj példányai úszkáltak a folyóban. Solene Bures, Párizs városának szóvivője a minap azt mondja az afar.com portálnak, hogy jelenleg harminc halfaj él a folyóban, ami szerinte jól mutatja, milyen messzire jutottak. A vízminőségi adatok is egyértelműen igazolják az előrelépést. A francia hatóságok 2020 óta rendszeresen tesztelik a Szajna vizét. Tavaly nyáron mintáik körülbelül fele ment át a minőségi vizsgán.

– Százszázalékos garanciát vállalhatunk? A válasz az, hogy nem – mondta Pierre Rabadan, a város olimpiai rendezésért felelős alpolgármestere a The New York Times azon kérdésére, hogy a verseny idején kiváló lesz-e a vízminőség. A Szajnában két hosszú távú nyílt vízi úszóverseny mellett a triatlonos úszók versenyeznének. Ám ha a viadalok előtt egy hétig folyamatosan esik, a víz minősége – a fejlesztések ellenére – valószínűleg nem lesz kiváló. Ha a versenyeket el kell halasztani, a szervezők egyszerűen várnak néhány napot, tesztelik a víz minőségét, és újra próbálkoznak.

A folyó szennyvízterhelésének másik módja, ha minél többen (mindenki?) rácsatlakoznának a kommunális hálózatra. Párizs hat külvárosi részén több mint húszezer háztulajdonost próbálnak erre rávenni. Úgy gondolják, hogy sok otthon szennyvize közvetlenül a Szajnába vagy a Marne-ba csorog. Annak ellenére, hogy otthononként hatezer eurós támogatást ajánlanak fel, amely gyakran teljes egészében fedezi a felújítási költségeket, sok lakástulajdonos elutasítja ezt a lehetőséget. Egy városi jelentés szerint tavaly márciusig alig ötezren fogadták el a támogatást.

Párizs városhatárán belül nem házakat vesznek célba, hanem a part mentén sorakozó hajókat. Mintegy 170 ringatózik a Szajnán az olimpiai helyszínek környékén. Egészen a közelmúltig szinte mindegyik közvetlenül a folyóba engedte szennyvizét. A párizsi városvezetés 2018-ban jelentette be, hogy minden hajót rá kell kötni a városi szennyvízhálózatra. A kikötői hatóság megkezdte a szennyvízcsatlakozások és szivattyúk költséges felszerelését azokban a kikötőkben, amelyekben erre eddig nem volt lehetőség. A vízen lakók két évet kaptak arra, hogy hajójukkal rácsatlakozzanak a szennyvízgyűjtő rendszerekre – az érintettek fele tette ezt meg.

Sok hajótulajdonos úgy véli, igazságtalanul piszkálják őket. Szárazföldi szomszédjaikkal ellentétben nekik nem kínáltak választási lehetőséget, és a régi hajók utólagos felszerelése akár 25 ezer euróba is kerülhet – ez az ötszöröse annak, amit a kormány támogatásként kínál.

– Gondolja, hogy a Párizstól harminc kilométerre lévő hajóparkot rákötik a szennyvízrendszerre? – vetette fel az amerikai portálnak Hervé Lavollée, aki egy 1937-ben készült bárkán él, amely Párizs szívében, egy gyalogoshíd közelében van kikötve.

Nicolas Londinsky, a párizsi víz- és szennyvízrendszerek igazgatója elismeri, hogy a hajók szennyezettsége viszonylag csekély, de szerinte ez a csekélység jelentheti a különbséget, hogy a vízminta megfelel az előírásoknak, vagy sem.

A párizsi vízminőségre a legnagyobb fenyegetést az időjárás jelenti. Ha a városra a verseny előtti napokban vihar csap le – nagy mennyiségű vízzel áztatva a francia fővárost –, garantált a vízminőségromlás. Ebben az esetben el kell halasztani a futamokat, amíg a vízi út át nem megy a minőségi teszteken.

Az olimpiai helyszínek nem arról híresek, hogy pozitív környezeti hatásuk lenne, hiszen a rendező városokban épített stadionok gyakran használaton kívül maradnak a játékok után. Erre példa a nevezetes pekingi „Madárfészek”, amelynek építése 460 millió dollárba, fenntartása évi tízmillió dollárba kerül, de nagyrészt üresen áll.

A megtisztított Szajna biztató esettanulmányként szolgálhat majd más nagyvárosok számára.

Borítókép: Szajna-parti látkép a folyóból kihalászott biciklikkel. A párizsi olimpiára minden megváltozik (Fotó: AFP/Magali Cohen)