Sokak szerint a világ egyik legromantikusabb folyója a Szajna. A romantikán sokat ront, hogy büdös, zavaros, és – a szombat esti bulik után – a fesztiválozók vizeletétől és egyéb dolgaitól szennyezett. Hatalmas esőzések idején pedig negyven termetes csatornából ömlik bele a szennyvíz. Ez az oka annak, hogy sok párizsi miért hüledezik, amikor azt hallja, hogy három olimpiai számnak a folyó lesz a helyszíne.
Az 1900-as első párizsi olimpián hét úszóversenyt rendeztek a folyóban. 1923-ban ugyan betiltották itt az úszást, a helyiek azonban továbbra is megmártóztak a Szajnában a forró nyári napokon. A fürdőzők egy idő után elmaradoztak, a folyó ugyanis egyre jobban elszennyeződött – az 1990-es években készült tanulmány szerint a Szajna párizsi szakaszán mérték a világon az egyik legmagasabb nehézfém-koncentrációt.
– Gyerekkoromban a Marne-ban tanultam meg úszni – nosztalgiázott a The New York Timesnak a hetvenéves Jean-Louis Bourgeois Marne-parti téglaháza előtt, aki nagyon boldog lenne, ha újra ott úszhatna. (A Marne Párizs egyik külvárosában torkollik a Szajnába – A szerk.)
A Szajna megtisztításának ígérete kulcsfontosságú eleme volt a 2024-es párizsi olimpiai pályázatnak. És bár a folyó vízminőségének helyreállítását felgyorsította a világ legfontosabb sporteseménye, semmiképpen sem mondhatjuk, hogy előtte nem vetődött fel ez a gondolat. 1990-ben Jacques Chirac, Párizs akkori polgármestere, majd Franciaország köztársasági elnöke azt mondta: három év múlva tanúk előtt úszik a Szajnában, hogy bebizonyítsa, tiszta a folyó. Ez soha nem történt meg.
– Csak szép szavak voltak – mondta az amerikai lapnak Jean-Marie Mouchel hidrológus, a Sorbonne Egyetem professzora, aki három évtizede tanulmányozza a folyót. Bár az elmúlt időszakban számos fejlesztés történt, 2020 előtt nem volt tervben a Szajnában úszás. Az olimpia mindent megváltoztatott: 1,4 milliárd eurót különítettek el a víztisztításra. A város szocialista párti polgármestere, Anne Hidalgo megígérte, hogy 2025 nyaráig mintegy húsz fürdőhelyet biztosítanak a helyiek számára a Szajna és mellékfolyója, a Marne mentén. Ehhez azonban tiszta víz kell.
A párizsi vízi utat úgy tisztítják meg, hogy megakadályoznák a szennyezett víz bejutását a folyóba. Ennek érdekében korszerűsítik a szennyvízhálózatot, és szivattyúkat telepítenek. A beruházás elemeként hétszáz méter hosszú alagút készül az Austerlitz vasútállomás és egy 350 éves kórház között. A hatalmas cső egy gigantikus föld alatti tárolótartályhoz vezet, amely húsz olimpiai medence megtöltéséhez elegendő vizet képes befogadni. Az odakerülő folyadékot kezelik – ahelyett, hogy a víz mocskosan beömlene a Szajnába.
Jelenleg évente átlagosan tizenkétszer fordul elő szennyvízáradat a városban. Miután elkészül, az óriási tározó megtartja a viharok vizét. Azt mondják, a gigatartálynak köszönhetően az áradásos napok száma a felére csökken. Az özönvízmentes időszakban folyamatosan speciális vegyszereket adagolnak a szennyvíztelepek vizébe. Ennek köszönhetően a káros baktériumok szintje a korábbi századrészére csökken.
Az első eredményeknek mindenki örül. A vízszennyezés csúcspontján mindössze három halfaj példányai úszkáltak a folyóban. Solene Bures, Párizs városának szóvivője a minap azt mondja az afar.com portálnak, hogy jelenleg harminc halfaj él a folyóban, ami szerinte jól mutatja, milyen messzire jutottak. A vízminőségi adatok is egyértelműen igazolják az előrelépést. A francia hatóságok 2020 óta rendszeresen tesztelik a Szajna vizét. Tavaly nyáron mintáik körülbelül fele ment át a minőségi vizsgán.
– Százszázalékos garanciát vállalhatunk? A válasz az, hogy nem – mondta Pierre Rabadan, a város olimpiai rendezésért felelős alpolgármestere a The New York Times azon kérdésére, hogy a verseny idején kiváló lesz-e a vízminőség. A Szajnában két hosszú távú nyílt vízi úszóverseny mellett a triatlonos úszók versenyeznének. Ám ha a viadalok előtt egy hétig folyamatosan esik, a víz minősége – a fejlesztések ellenére – valószínűleg nem lesz kiváló. Ha a versenyeket el kell halasztani, a szervezők egyszerűen várnak néhány napot, tesztelik a víz minőségét, és újra próbálkoznak.
A folyó szennyvízterhelésének másik módja, ha minél többen (mindenki?) rácsatlakoznának a kommunális hálózatra. Párizs hat külvárosi részén több mint húszezer háztulajdonost próbálnak erre rávenni. Úgy gondolják, hogy sok otthon szennyvize közvetlenül a Szajnába vagy a Marne-ba csorog. Annak ellenére, hogy otthononként hatezer eurós támogatást ajánlanak fel, amely gyakran teljes egészében fedezi a felújítási költségeket, sok lakástulajdonos elutasítja ezt a lehetőséget. Egy városi jelentés szerint tavaly márciusig alig ötezren fogadták el a támogatást.
