
– Tisza István magyar miniszterelnök azért tartott attól, hogy az eredetileg Szerbia ellen irányuló háború újabb államokra is kiterjedhet. Hangot is adott az ezzel kapcsolatos aggályainak…
– Így van, Tisza felismerte ezt az eshetőséget, és 1914 júliusában sokáig ellenezte, hogy Ausztria–Magyarország háborút indítson. Azonban megváltoztatta az álláspontját, mert Berlin jelezte: ha Bécs – a szarajevói merényletet kihasználva – nem kezd háborúba Belgrád ellen, a jövőben nélkülöznie kell Németország katonai támogatását.
Vagyis: a Monarchia elveszíti a nála lényegesen erősebb nagyhatalmi szövetségesét, amely a balkáni terjeszkedésben támasza lehetett az orosz riválissal szemben. Tisza semmiképp sem akarta, hogy ez bekövetkezzen.
Egyébként azt, hogy 1917-ben az Amerikai Egyesült Államok is belép a háborúba az antant oldalán, ő sem látta előre – pedig tulajdonképpen ez a fejlemény döntötte el a háború végkimenetelét. Az európai hatalmak kimerülőben voltak, de az USA hadiipari és mezőgazdasági kapacitása, illetve bevethető milliós számú katonatömegei az antant javára billentették az addigi patthelyzetet.
Hermann Róbert előadása Trianon 1848/49-es előzményeiről
– Hogyan hatottak az események alakulására a magyarországi nemzetiségek?
– A hazánkban élő nemzetiségiek centrifugális erővel feszítették szét a történelmi országkereteket: a hadüzenet évében a Magyar Királyság lakosainak fele nem volt magyar ajkú. Az antant már 1915-ben titkos szerződést kötött Szerbiával, és magyar területeket ígért neki arra az esetre, ha végig kitart. Szerbia nem is kötött különbékét. 1916-ban aztán a románokkal is megállapodott az antant, szintén magyar területekért cserébe. Románia ’18 tavaszán ugyan különbékét kötött, de az antant végül elismerte az áldozatot, amelyet Bukarest a világháború során meghozott.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!