A borravalóadás etikettje sokat változott az idők során, több száz éves hagyományról van ugyanis szó. Az 1600-as évek Londonjának első teaházait csak urak látogathatták, míg a hölgyek az udvaron foglaltak helyet. Az udvarias úriemberek – különösen, ha udvarlás céljából jó benyomást akartak kelteni – néhány érmével győzték meg a pincéreket, hogy a távol ülő hölgyek is hadd igyák melegen teájukat. Közép-Európában az ivókban csurrant-cseppent némi pluszpénz a gyorsabb kiszolgálás érdekében, de a pontos öszszeg évszázadok alatt sem egységesült.
Egy amerikai pár néhány évvel ezelőtt Magyarországon járva döbbenten mesélte, milyen „jól fogadták” a magyar pincérek a húszszázalékos borravalót. A hazai éttermek ugyanis tíztizenöt százalékkal számolnak, sok esetben már beépítve azt a számla végösszegébe. Utóbbi szokás kontinensszerte, sőt Marokkóban és Dubajban is elterjedt, pontosan amiatt, hogy megkíméljék a vendégeket a kínos számolgatástól vagy a fogyasztási etikett áthágásától.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!