Amerika számos furcsa szokással lepi meg a turistákat. Bizonyos esetekben már a helyiek is berzenkednek. Történt, hogy egy amerikai Redditfelhasználó csirkesalátát és kókuszvizet szeretett volna venni a newarki reptéren. A termékek 23 dolláros árát egy önkiszolgáló pénztárgépnél fizette, amely megkérdezte, kíván-e borravalót is adni 15, 18 vagy húsz dollár értékben. A felhasználó felháborodottan osztotta meg a történetet a közösségi médiában, feltéve a kérdést, hogy mégis kinek kéne borravalót adnia. Magának, amiért levette a polcról salátáját és vizét, majd lehúzta a vonalkódokat és kifizette az összeget?
A válaszadók közül többen viccelődni próbáltak, hogy számítógép is megérdemli a jattot, hiszen számol, illetve íme az újabb bizonyíték a Skynet uralmára. A komolyabb hozzászólok között sorjázni kezdtek a furcsábbnál furcsább történetek. Egyikük arról mesélt, hogy kétszáz dollárért vacsorázott barátaival egy étteremben, ahol a jattot a számla rendezése után kártyával egyenlítették volna ki. Az előre programozott borravaló-érték húsz, huszonöt, harminc és negyven százalék volt, automatikusan beállítva a negyven százalékot. Másikuk ironikusan jegyezte meg, hogy mennyire hiányzott neki külföldön töltött évei alatt az amerikai jattkultúra, amelyet a hozzászólók többsége egyszerűen eltörölne.
Idő- és térbeli különbségek jellemzik a jattolást
A tengerentúli árképzés európai szemmel nem egyszerű. Az árcédulán sosem a fizetendő összeg szerepel, hanem annak adóval csökkentett része, amelyre rá kell számolni az állami/megyei/községi szabályozás szerint meghatározott adómennyiséget. Ezek kifizetése után következik a borravalóadás bármely szolgáltatás esetén. Éttermekben minimum húsz százalék a megszokott, mivel az összeg a személyzet fizetésének része. A Twitteren ezért írta felháborodottan egy pincérnő, hogy utálja az európaiakat, mert miközben a vendégek jól érezték magukat, a hétszáz dolláros számla után mégis csak hetven dollárt kapott jattként, pontosan azt a tíz százalékot, ami Európában megszokott – ezt persze a pincérnő nem tudta.
A borravalóadás etikettje sokat változott az idők során, több száz éves hagyományról van ugyanis szó. Az 1600-as évek Londonjának első teaházait csak urak látogathatták, míg a hölgyek az udvaron foglaltak helyet. Az udvarias úriemberek – különösen, ha udvarlás céljából jó benyomást akartak kelteni – néhány érmével győzték meg a pincéreket, hogy a távol ülő hölgyek is hadd igyák melegen teájukat. Közép-Európában az ivókban csurrant-cseppent némi pluszpénz a gyorsabb kiszolgálás érdekében, de a pontos öszszeg évszázadok alatt sem egységesült.
Egy amerikai pár néhány évvel ezelőtt Magyarországon járva döbbenten mesélte, milyen „jól fogadták” a magyar pincérek a húszszázalékos borravalót. A hazai éttermek ugyanis tíztizenöt százalékkal számolnak, sok esetben már beépítve azt a számla végösszegébe. Utóbbi szokás kontinensszerte, sőt Marokkóban és Dubajban is elterjedt, pontosan amiatt, hogy megkíméljék a vendégeket a kínos számolgatástól vagy a fogyasztási etikett áthágásától.
