Vagyis miként hat a történelmi személyiség akarata a világ dolgainak alakulására?, és viszont, hogyan befolyásolják a história fordulatai a tömegek, valamint az egyes ember sorsát? Ilyen érdeklődéssel tekint a XX. század két zsarnokára, Hitler és Sztálin személyiségére, jellemvonásaikra, életútjuk alakulására is. Könyvében azt vizsgálja, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum 1939. augusztusi aláírásától 1945 májusáig, az európai győzelem napjáig miként alakult a két diktátor élete, és ez milyen következményekkel járt a világra nézve.
Hitler a karizma, Sztálin a zsarnok
A szerző visszatekint Hitler és Sztálin nehéz gyermekkorára és mozgalmas ifjúságára, megállapítva például, hogy mindkettejük apja iszákos volt, és verte a gyerekeit. Analizálja személyiségüket, kimutatja későbbi cselekedeteik lelki mozgatórugóit. Figyelmet szentel hatalomba kerülésük eseménysorának, Hitler miként nyerte meg 1933-ban a németországi választásokat, Sztálin 1924-ben hogyan lépett Lenin helyére, miközben mindketten leszámoltak riválisaikkal. Rees figyelme azonban a két ember 1939–1945 közötti életszakaszára összpontosul, arra, hogy mit gondoltak és mit tettek birodalmuk háborús győzelméért. Vizsgálja személyiségüket, eszméiket, gondolkodásmódjukat, érzéseiket, hangulataikat, még a női nemhez való viszonyukat is. Karakterük megrajzolásakor megállapítja, hogy Hitler tipikusan karizmatikus vezető volt, aki magával ragadta a tömegeket; Sztálin ellenben bürokratikus irányító volt, a félelemre alapozta hatalmát, rettegésben tartva a Szovjetunió népeit. Bár a szerző a két diktátor alkatára és cselekedeteire koncentrál, az ő jellemrajzuk mellett bőven foglalkozik a német és a szovjet tábornoki kar tagjainak emberi vonásaival, hadvezéri képességeikkel, vezéreikhez való viszonyukkal.
Innentől kezdve a II. világháború kronológiájának keretében kíséri figyelemmel – a Plutarkhosztól ismert „párhuzamos életrajzok” módján – életük alakulását, amely egyben milliók sorsának alakítója volt. A két életút első meghatározó találkozási pontja az 1939. augusztus 23-án aláírt német–szovjet paktum volt, ebben a két terjeszkedő birodalom fölosztotta Európa keleti felét. Rees sorra veszi a második világégés nagy fordulatait, amelyek a vezetők szándékai szerint, vagy azokkal épp ellentétesen következtek be; Lengyelország fölosztásától jut el a német összeomlásig, illetve az iszonyatos áldozatok árán elért szovjet győzelemig. 1945 áprilisában Hitler egy remegő kezű, csoszogó, öregember volt, Sztálin triumfáló államférfi, diadalittas hadúr.
A szerző angolszász filmes látásmódja és a magyar történelemszemlélet között számos különbség figyelhető meg. Nála nagyobb hangsúlyt kap a történelem alakulásának megannyi emberi tényezője és társadalom-lélektani következménye; könyvében nagyobb teret kapnak az életmód- és mentalitástörténeti szempontok; elbeszélésmódja nem annyira elemző, mint inkább történetközpontú, helyenként anekdotázó. Ám a legnagyobb különbség talán abban mutatkozik, hogy Rees a nácizmust és a bolsevizmust egymással szöges ellentétben álló ideológiaként írja le. Mi viszont tudjuk, hogy a két gyilkos eszme ugyanannak a társadalomátalakító őrületnek két változata. Az egyik faji alapon, a másik osztályszempontok szerint üldözte és pusztította saját polgárait és a meghódított államok lakosságát.
Laurence Rees kétségtelenül nagyon sokat tud a háború és az emberi sorsok kapcsolatáról. Remélhetően e tudása a múlt dimenziójában marad.
(Laurence Rees: Hitler és Sztálin. A két zsarnok és a második világháború. Libri Kiadó, Budapest, 2023. 524 oldal. Ára: 7999 forint)
Borítókép: 1947-es karikatúra Hitlerről és Sztálinról (Forrás: AFP)
