Még egyszer a dinnyéről

– A dinnyével sok a macera – mondta Rezeda Kázmér magában, s azért mondta ezt, mert a dinnyével sok a macera.

Magyar Nemzet

2023. 08. 10. 9:36

Na most, ezt követően a sárgadinnye-kaparék kisvártatva olyan szagot kezd el árasztani, hogy rá lehet könyökölni, s hiába viszi ki a szerencsétlen a szemetet, csökönyös, megátalkodott szagördögöcskék még sokáig ott kapaszkodnak, vicsorognak a konyha legeldugottabb zugaiban, és nincs az a szellőztetés, ami kiűzi őket.

Aztán, amikor a szép cikkekre szeletelt sárgadinnyét visszateszed a hűtőbe, ott csinálnak erős illatot. Ezért ajánlatos a sárgadinnyét hamar felfalni, nem rakosgatni. S a felfalás egyik lehetséges és ajánlatos módja, ha étkezés elején, előétel gyanánt prosciutto crudo sonkát pakolsz rája, vagy étkezés végén, jéghidegen eszed édességnek, a rumot valóban kedveli, Diplomatico vagy Dictador javallott. Aztán vaníliafagylalttal és mentával is erősen finom. Meg levesnek, meg gyümölcssalátába, meg kecskesajttal, meg mézzel és citromhabbal – ahogy így eltöprengett Rezeda Kázmér, arra a következtetésre jutott, hogy a sárgadinnye talán egyedül körömpörkölttel nem finom. Úgy viszont viszonylag kevesen fogyasztják, szerencsére. De ettől még van vele macera.

Térjünk át a görögdinnyére.

Görögdinnye esetében a macera fő csapásiránya első körben a méret. Ugyanis, ha haza cipelsz a piacról egy szép, dundi görögöt, azzal kell szembesülnöd, hogy sehogyan sem fér bele a hűtőbe. Illetve csak úgy férne bele, ha kipakolod onnan a szódákat, a lábosokat, melyek tegnapi, isteni pörköltmaradékokat, húsleveseket, alapleveket, zöldborsóleveseket, miegyebet rejtegetnek, továbbá kipakolod a joghurtokat, szalámikat, kolbászokat, meg azt a parizert, amit Rezeda Kázmér fölöttébb kedvelt, ám mióta bizonyos idióta, önjelölt népvezérek politikai aktorrá avatták szegény parizert, mélyen titkolta ebbéli vonzalmait. Szóval, ha mindezt kipakolod, belefér hűtődbe a görögdinnyéd. Igen ám, de ebben az esetben ott helyben meg kell egyél mindent, sőt, még a Túró Rudit is, és akkor nem biztos, hogy marad hely a dinnyének. Persze Rezeda Kázmér emlékezett, hogy a múlt században, az ő gyerekkora idején nem voltak ilyen problémák, ugyanis a dinnyeevés többnyire Érdligeten zajlott, s Érdligeten volt kút is meg pince is, így a dinnye a kút vagy a pince mélyén várta a végítéletet, ami rendre meg is érkezett, leginkább nagypapa személyében, aki egy irgalmatlan méretű késsel vetett véget a dinnye amúgy nem túl izgalmas életének. Ezen a ponton pedig fellépett nagymama is, aki szoros összefüggést (korrelációt) vélt felfedezni a dinnye magjai és a vakbélgyulladás között, ezért óva intett a dinnye azonnali fölhabzsolásától.

– Szedegessétek ki a magokat gyerekek… – mondta szelíd hangján nagymama, de ennek az intelemnek nem volt semmi foganatja, és Rezeda Kázmér, valamint unokatestvérei azonnal fölhabzsolták, fölzabálták a dinnyét, méghozzá magostul, s úgy, hogy az egész mellükön, továbbá alkarjukon s felkarjukon át a hónaljukig folyt az édes, ragadós leve.

– Dinnyeevés után a kölyköket át kell tolni a gőzborotván – mondta Rezeda Kázmér apja, ám esetünkben a gőzborotvát a patak, az érdi strand vagy a kerti csap helyettesítette.

Ám ezek az idők elmúltak.

S a féldisznó méretű dinnye ott ül a konyhában.

A hátán pedig ott ül a boldogságos gyermekkort felváltó lassú megöregedés.

És akkor Rezeda Kázmér kettévágja, majd felszeleteli, majd héjától fosztja a dinnyét, aztán akkurátusan kimagozza – pedig már nincs is vakbele –, majd kockákra vágja, szép üvegedényekbe pakolja a magtalan (micsoda szimbólum, micsoda áthallás!) dinnyekockákat, s így, bár még mindig nehezen, de belepréseli a hűtőbe.

Aztán, ha jó hideg, megeszik.

A görögdinnye nem kér semmit, se sajtot, se sonkát, se egyebet. A görögdinnyét csak úgy meg kell enni.