Az El Nino a Csendes-óceán trópusi övezetében a tengervíz áramlásaival összefüggő éghajlati jelenség, amely karácsony tájékán kezdődik és kilenc–tizenkét hónapig tart. A trópusi térségben a megszokottnál jóval magasabb tengeri hőmérsékletet okoz, ami jelentős hatást idéz elő világszerte. Petteri Taalas, a WMO főtitkára szerint az idei El Nino jelentősen növeli a hőmérsékleti rekordok és hőhullámok jelenlétét a világ számos pontján, az óceánok és a szárazföldek esetén is.
A jelenség Dél-Amerika-szerte általában kiterjedt, nagy mennyiségű esőzéssel jár, ugyanez tapasztalható az Egyesült Államok déli államaiban, Északkelet-Afrikában a kontinens szarvánál és Közép-Ázsiában is. Súlyos aszályt, hőhullámokat és erdőtüzeket okoz Ausztrália, Délkelet-Ázsia, Közép- és Dél-Amerika nagy részén. A csendes-óceáni térség trópusi ciklonoktól szenved a megemelkedett tengerhőmérséklet miatt, ami nemcsak kiterjedt korallfehéredést és biodiverzitás-csökkenést okoz, de a mezőgazdasági termelésben is problémákhoz vezet. Indiában például az El Nino csökkentheti a monszunesők erősségét, ami negatívan befolyásolja az ország rizstermelő képességét. És mivel India a világ egyik legfontosabb rizsexportőre, a termeléskiesés az egész világon élelmiszerhiányt okozhat. A Darmouth Egyetem kutatói májusban számolták ki, hogy a jelenség Amerikában biztosan áremelkedéssel jár majd az élelmiszer- és a ruházati piacon.
A tanulmány szerint az 1982–83-as El Nino 4,1 ezer milliárd, az 1997–98-as 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget okozott globálisan, amely számok a jelenlegi, pandémiás utóhatásoktól, illetve energiaválságtól terhes világgazdaságban még ijesztőbbek.
A világszervezet ezért hívta fel a kormányok figyelmét, hogy mindent meg kell tenniük a lakosság egészségének és a gazdasági folyamatok biztonságának megőrzése érdekében, illetve figyelniük kell az ökoszisztéma megfelelő működésére is. Ez utóbbi a korábbi évek tapasztalatai alapján egyre több kérdést vet fel, hiszen az elmúlt három év volt a legmelegebb a meteorológiai mérések kezdete óta.
El Nino + fosszilis energiaforrás = dupla átok
Az El Nino és a fosszilis üzemanyag-hordozók felhasználása miatt kialakuló, „dupla átoknak” nevezett jelenség okozta a 2016-os extrém meleg időjárási helyzetet. A szakértők szerint hiába volt az az év a párizsi klímamegállapodás megkötésének éve, azóta nem sikerült jelentősen csökkenteni a kibocsátást, tehát a visszatérő El Nino 2023-ban vagy 2024-ben megdöntheti a 2016-os rekordokat.
A klímaegyezmény szerint a globális felmelegedést jóval két fok alatt kellene tartani az ipari forradalmat megelőző időszak hőmérsékletéhez képest: az 1,5 fok lenne ideális (jelenleg 1,2 foknál tartunk). Efölött drámaian megnő az áradások, aszályok, erdőtüzek és az ezek okozta élelmiszer-ellátási gondok valószínűsége. A WMO számításai szerint 66 százalékos esély van arra, hogy 2023 és 2027 között a Föld átlaghőmérséklete több mint 1,5 fokkal legyen melegebb, mint az ipari forradalom előtt. Sőt, az Európai Unió Kopernikusz klímaváltozás-figyelő szolgálata jelentésében az áll, hogy június első 11 napjának hőmérséklete globálisan már meghaladta az 1,5 fokot. Chris Hewitt, a WMO egyik igazgatója ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ezek az adatok még nem jelentik a párizsi kritériumok teljes megbukását, mert azok hosszú távra szólnak.
Más tudósok nem ennyire nyugodtak. Brian McNoldy, a Miami Egyetem kutatója népszerű tweetjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az óceán és a levegő hőmérsékletének növekedése „teljesen megőrült”, és „azok, akik naponta figyelik az adatokat, nem hisznek a szemüknek, mert valami nagyon furcsa dolog történik”.
Idei anomáliák
Tény, hogy az elmúlt fél évben soha nem látott időjárási furcsaságot lehetett világszerte tapasztalni. Az év elején minden idők legkevesebb sarkvidéki jégmennyiségét mérték az Antarktiszon a déli féltekei nyár során. Az antarktiszi jégtakaró évről évre változik, de a csökkenő trend 1979 óta egyértelmű. A rekordalacsony jégtakarót néhány tudós a „vég kezdeteként” jellemezte. A teljes olvadás négy méterrel emelné meg a világtengerek szintjét, ami számos várost tenne lakhatatlanná, illetve magával hozná a Föld édesvízkészletének csökkenését is, mivel az 99 százalékban az antarktiszi és az északi sarki jégsapkákban tárolódik.
Magyarország a héten élte meg az idei első komoly hőhullámot, de Délkelet-Ázsiában már tavasszal extrém meleget mértek: kétszáz éve nem fordult elő olyan forróság, mint az idén. A területen rendszerint április és május a legmelegebb hónap, mielőtt a monszun meghozza az enyhülést. Thaiföldön április 25-én 45,5 fok volt, Laoszban két fokkal kevesebb május két egymást követő napján, Vietnámban pedig minden idők legmelegebbje május elején, 44,2 fok, amit alig 29 nappal később, június elsején követett az új rekord: 43,8 fok.
Északabbra sem fordult jobbra az időjárás. Szibériában június elején 37,7 fokot mértek, Puerto Ricóban 48,9 fokot. Kanadában a hőhullám soha nem látott, korai erdőtüzeket okozott, amelyek tizenötször nagyobbak voltak az átlagosnál, így az égő erdők okozta füst nem véletlen terjedt át az Egyesült Államokra is. Június elején számos TikTok-videót, Instagram- és Twitter-posztot lehetett látni a New Yorkot beborító vöröses füstködről.
Phil Reid, az ausztrál meteorológiai szolgálat munkatársa úgy kommentálja a helyzetet, hogy „ez minden idők legfurcsább El Ninója. Hogyan lehetne megállapítani az El Nino hatásait, ha mindenhol meleg van?”
Borítókép: Marhák és lovak pusztultak el az El Nino okozta példa nélkül álló ausztrál szárazságban 2005-ben (Fotó: Getty Images/Ian Waldie)
