A stressz szerepe
További kiváltó ok a munkához köthető folyamatosan magas stressz-szint. James W. Pennebaker szociálpszichológus tünetészlelési modellje szerint állandó verseny zajlik a belső testi jelzések és a külső környezeti hatások között, így nagyobb valószínűséggel észleljük a testi jelzéseket, ha a külső környezeti hatások csökkennek.
A nagyon magas napi stressznek kitett emberek akkor vehetik észre testük jelzéseit, amikor végre lehetőségük van pihenni.
Számtalan olyan tünetet fedeznek fel, amelyekre nem figyelnek oda a mindennapokban. Tüneteik azonnal eltűnni látszanak, amint visszatérnek a munkához, tehát nem a nyaralás alatt lesznek betegek – hiába hiszik ezt –, pusztán több figyelmet szentelnek maguknak.

Ugyanakkor igaz, hogy a krónikus stressz gátolja a gyulladásokért felelős immunválaszt, ám amikor a stressz-szint megváltozik, gyulladásos folyamatok indulnak el, és felszínre kerülhet a betegség. Tehát valódi problémát is okozhat a csökkent munkaterhelés.
Az emberi test stresszhelyzetben adrenalint és kortizolt termel. Előbbi megemeli a pulzust, a fokozott vérellátástól megfeszülnek az izmok, hogy lehetőségünk legyen a menekülésre. A kortizol az ehhez szükséges energiát állítja elő, felszabadítva a sejtek cukorraktárait. Mindkét hormonra csak bizonyos helyzetekben van szükségünk. Azok viszont, akik állandó stresszben élnek, túlságosan sokat használnak el belőlük, ami káros folyamatot idéz elő. Az állandó adrenalintermelés miatt felborul a keringés, izmaink a folyamatos megfeszítettségtől hosszú távon legyengülnek. A kortizol szintje lassan csökken, nehezebben termelődik, így a mellékvesében raktározott mennyiség egy idő után kiapad. A kortizolhiány az immunrendszer gyengülését okozza, mivel a hormon a gyulladáscsökkentésben fontos.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!